We’re gonna win the league
Elérkezett hát ez a nap is. Bajnoki versenyfutásban való részvételről is inkább csak álmodoztunk Slot első szezonja előtt, ehhez képest még nem is végsőkig menő harcban sikerül majd behúzni történetünk 20 bajnoki címét, beállítva az angol rekordot.
Mindent megpróbált az élet, hogy igyekezzen megakadályozni, hogy ezt átélhessük a Szaunában, HH és én csak programokban fulladozunk vasárnap, Hanyagnak a bokáját támadta meg, Dodit pedig nemes egyszerűséggel megpróbálta elgázolni. De minden erőveszítése hiábavaló, mind a négyen látni fogjuk amint Arne Slot mindjárt az első liverpooli szezonjában megszerzi csapatunk második Premier League trófeáját.
És hogy ez egy nagyon gyenge PL szezon lenne, tulajdonképpen nem is olyan nagy teljesítmény megnyerni? Sőt még nekünk kellene kellemetlenül érezni magunkat, hogy egy ilyen gyenge kis mezőnyben volt képünk kiemelkedni?
Hát először is azt tudnám javasolni, hogy valaki Liverpool szurkolóként ilyenkor is csak fanyalogni, meg rinyálni képes, az az összes többi szurkolótársa érdekében legalábbis maradjon csendben, de komolyan fontolja meg azt is, hogy minek néz egyáltalán futballt, ha örömöt nem okoz neki. Annyi más dologgal el lehet ütni még az időt, felesleges olyan dolgokkal tölteni, amik csak elégedetlenséget szülnek.
Másod sorban pedig, szerintem nincs is igazuk. Nem tudjuk persze még hol lesz a vége, de várhatóan átlagos vagy afölötti pontszámmal fogunk végezni a PL bajnokok összevetésében.
Nem szeretnék abba a hibába esni, hogy egy szezon alapján általános érvényű igazságokat akarjak levonni a Premier Leagueben történő erőviszonyok változásáról. De számomra az látszik, hogy egyáltalán nincs nagy különbség a PL top és középcsapatai között, mint korábban. És nem, nem hirtelen az összes nagycsapat lett szar, hanem a viszonylag igazságos tv-pénzosztásoknak is köszönhetően, felzárkóztak a kis és középcsapatok. Így, ha egy top csapatot éri pár csapás, mint pl. kulcsjátékosok hosszú távú sérülése, pár kiállítás, vagy egyszerűen egy egy-két meccsnél hosszabb hullámvölgy, akkor nincs már puffer, hanem rögtön 3-4 csapat elviharzik mellette. Paqueta, Kudus, Son, Bruno Fernandes, Cunha, Eze mégis melyik másik ligában játszanának alsóházi csapatokban? Ettől még nem lesz hirtelen minden évben BL-hely versenyző egy Nottingham Forrest, de egy-egy visszaeséskor többen fognak elsprintelni melletted mint korábban.
Ilyet nem fogunk már látni a PL-ben
Nem volt a Liverpoolon kívül konzisztensen jó teljesítményt nyújtani képes nagycsapat? Ez igaz. Mert egy ilyen mezőnyben nagyon-nagyon nehéz konzisztensen jó teljesítményt nyújtani. De, amit pontokban, helyzetminőségben és védekezésben letettünk az asztalra, azzal az esetek döntő többségében bajnokságot lehet nyerni. Talán szezon előtt mindannyian kicsit elfelejtettük, hogy mennyi erre képes klasszis játékosunk van. A két hosszabbító, valamint Trent, Robertson és Ali az elmúlt 6-7 évben nyújtott teljesítményükkel különösen megérdemlik, hogy ne annyi angol bajnoki címük legyen, mint Jamie Vardynak.
Szóval meg fogjuk nyerni a bajnokságot!
És hogy pontosan, hogy fog ez megtörténni? Őszintén szólva egyáltalán nem érdekel. Vannak perverz fantáziáim arról, hogy egy utolsó pillanatban szerzett egyenlítő góllal kellene 2-2-re menteni, és ezzel behúzni. (kár, hogy Origi nincs már itt, vagy Gomez nem épült még fel, úgy lenne az igazi). Aztán jöhetne a klumpás légbox. Jó lenne persze gálázni, vagy egy az „odavágóhoz” hasonló őrülten szórakoztató meccset látni, de ez azon is múlik majd, hogy Ange tövig nyomja a gázt, vagy a frankfurti visszavágóhoz hasonlóan egy defenzívebb, lassabb focit játszat már. A Spurs számára gyakorlatilag teljesen tét nélküli már a PL, a csütörtöki Bodo elleni EL-elődöntő, ahol teljesítménykényszerben lesznek. Így arra tippelnék, hogy sokkal kevésbé lesz egyszerű bekotorni azt az első egy-két gólt, ellenben sokkal kevésbé küzdenek utána, ha megtörténik.
Lesz meccsnézés sok városban, de én arra buzdítanék mindenkit, hogy ha teheti, látogasson el a Grundra Budapesten, hogy sokszáz emberrel együtt élhesse át ezt a pillanatot. Egy emberöltőt vártunk az előző bajnoki címünk előtt, majd egy üres stadionban játszott Chelsea – Manchester City meccset nézve ünnepelhettünk. Ha már a többségünk nem lesz olyan szerencsés, hogy az Anfielden élhesse át ezt az élményt, akkor jöjjetek el minél többen az ilyen eseményhez tökéletesen illő nevű Grundra, és próbáljunk együtt olyan bulit csapni, hogy ott érezhessük magunkat.
