vörösfonat
A szombat kora délutáni meccsen az idei szezon két top6-os – bár lassan inkább top7-es – alulteljesítője találkozik egymással. Amikor a tapírfasz már 10 pont (igaz, egy meccsel kevesebbet játszva), akkor bizony minden találkozónak tétje van: a másik négybe jutásért küzdő csapat ellen meg pláne.
Szombat délután döntőzünk idén második alkalommal hazai kupában a Chelsea ellen. Minden szempontból presztízs meccs várható, igaz az már egy másik kérdés, hogy mennyire lesz mindez élvezetes és izgalmas. Meg kell hagyni, az első felvonás a tizenegyes párbajjal a maga módján emlékezetesre sikerült.
A szezonunk továbbra is sűrű. Mondjuk ezt már megszokhattuk, ahogyan azt is, hogy ebbe a szezonba is beleszólt a Covid. A nagy menetelésben most éppen a West Ham látogat hozzánk.
Nem versz át, láttam én ezt már. Same old shit. Attraktív, intenzív, oda-vissza első félidő az óriások között, aztán a sittes, még mi is el tudunk fáradni 2. félidő egy bűn 0-0-val, hogy aztán kiegyezzünk egy X-ben, aminek csak egy csapat örül, az is Manchesterben. Fáj ez a mostani „menetelésünk”,…
Dedikált kiharang most nem lesz, de igyekszem belevonni a Burnley elleni összecsapás tanulságait a mai felvezetőbe. Amúgy is izgalmasabb az esti meccs, hiszen a szezon első igazi rangadója következik az Anfielden a Chelsea-vel.
Csapatunk a vasárnapi meccsen Lampard csapatával fog összecsapni. A szezon eleji formátlanságban szenvedő csapatok találkozója lesz.
Tombol a nyár. Már semmi sem maradt, amiért ebben a szezonban játszani kellene. A következő szezonra 1-2 fiatal beépítése zajlik rendesen. Azaz minden a legnegyobb rendben. Majd a következő szezonra felpörgünk.