Arnold baszta be

Amit blokkolni lehetett, azt blokkoltak Ndidiék, Thomas kiváló teljesítményt nyújtott Salah mellett, pár érintéssel átszaladtak a pályán és egyből kapufával nyitották a meccset. Nálunk sem volt baj a helyzetkialakításokkal, végtelen szöglet és összességében egy olyan szűk 0:1, ami lehetett volna 1:3 is.

A meccs embere hivatalosan Alexis lett, nálam Thomas, de összességében nem volt rosszul teljesítő játékosunk. A mi csapatunkban mindenki jól játszott, de a fókusz a hibák elkerülésén volt, mintha rangadót játszottunk volna.

Díaz középső támadóban most sem győzött meg, azt pedig végképp nem értettem, hogy Gakpoval miért nem játszanak kicsit fluidabban. Sloték betonból öntötték ki a taktikai kiskátét, a meccs vége felé közeledve olyan érzésem volt, mintha egy Bayern meccset néznék. Persze, a srácoknak nem régen adta fel házinak a pszichológus, hogy dolgozzák fel a Ligakupa kiesést a BL után egyből és megeshet, hogy ilyenkor kicsit rágörcsölnek az eredményre. Egy a lényeg, nem hibázott senki, így megmutattuk, hogy velünk nem basznak ki.

A meccsterv persze nem az volt, hogy szűk egy góllal, kapott gól nélkül toljuk le biztonságban. Már a legelején nyíltan játszottunk, hatalmas iram mellett, és ehhez az ellenfél is partner volt. Pont az ilyen meccseken alakul ki adok-kapok, de most ez nem így lett akkor sem, ha letámadással csak a gól után próbálkoztunk és azt sem sokáig. Nem szereztünk magasan labdákat, a támadásokat végig kellett vezetni, amit igyekeztünk minél gyorsabban megtenni. Nem a kis passzos türelemjáték, hanem a hosszú labdák, kiugratások és a beadások domináltak, de eladott labdára nem emlékszem. Ez a kettő azért összefügg.

Kiemelném még a cseréinket, akik remekül szálltak be. Elliott és Arnold meghozták a lendületet. A WHU ellen nem éreztem, hogy hozzáadtak volna a cserék, de innen nézve inkább úgy tűnik, hogy most a csapat egésze szépen bírta a végéig, akkor pedig egy kifingott csapatot kellett volna felrázni. Pedig ez egy kimondottan hajtós meccs volt és pulzáló szakaszok kellettek ahhoz, hogy a tizennemtudommennyi szögletet ki tudjuk dolgozni, meg persze Arnold gólját. Sajnos ilyen hamar videoösszefoglalót nem pattintanak fel, így azt nem tudok betenni.

Még egy hatalmas lépést tettünk a bajnoki cím felé, ami mostmár egy meccsen belül van. 15 pontot lehet még gyűjteni és 13 a pontelőnyünk. Ha a következő fordulóban megtartjuk a 13 pontot, akkor bajnokok vagyunk. Ehhez otthon a Tottenhamet kell legyőznünk és ha ez sikerül, akkor a Chelsea, Arsenal, Brighton, Palace kőkemény sorozat válik tétnélkülivé.

Élvezzük ki ezt a hetet, aki eljut Liverpoolba 27-én, annak óriási élményben lehet majd része, de ne szaladjunk ennyire előre. Láthattuk ma is, hogy kőkemény munka kell az utolsó előtti lépéshez és ez a Tott ellen sem lesz másképp. Aki nem jut ki, azoknak nagyon ajánlom a közös meccsnézéseket, amikre én idén eljutottam, mind remek volt.

A végén Arnold perceire emlékeznék, arra a kirobbanó örömre, arra a fékevesztett indulatra, ami a gólörömében benne volt. A ballábas lövésénél totális koncentráció, majd az az érzelem, ami egy nyilvánvaló üzenet a szarik már bele Arnold az egészbe dologra. Voltak itt fakó, sőt talán lelketlen meccsek is, az én olvasatomban az a kiégés volt – persze, a hajatokra kenhetem az olvasatomat, meg Slotéra. Eddig két bajnoki címbünkben vállalt kulcsszerepet és egy BL-ben.

Most az öröm és a várakozás időszaka van, éljük ezt meg, élvezzük ki.