3in1

Sűrű menetelésben vagyunk, így most egybe vesszük a Leicester elleni Ligakupa meccset, a Spurs elleni szombati PL rangadót, és megemlékezünk az újonnan érkezett befektetőről is.

Leicester kihari

Előzetesen tökre nem örültem volna a kiesésnek, mert a különböző kupákban idén nagyon könnyen 1 000 feletti felnőtt játékpercet kaphatnak olyan feltörekvő fiatalok, mint Doak vagy Quansah, illetve a Ligakupa és az EL tökéletes terep arra, hogy mindenkit élesen tartsunk a keretből. Ennek tükrében az eredmény tetszetősre, a játék képe pedig még annál is tetszetősebbre sikeredett.

Ami magát a meccset illeti, örömteli volt látni, hogy a komplett B sor – Jones kivételével senki nem kezdett a West Ham elleni csapatból – mennyire versenyképes tud lenni egy alsóbb osztályú, de jó játékerőt képviselő csapattal szemben – szerintem egyébként ez a Leicester erősebb, mint a Luton vagy a Sheffield a PL-ben, de ez csak személyes vélemény. Emlékezhetünk még arra, amikor harmad- és negyedosztályú ellenfelek ellen félig rotált kerettel is vért hugyoztunk pár éve. Nah a tegnapi nem ilyen volt, még annak ellenére sem, hogy nagyon gyorsan hátrányba kerültünk, de a játék képe alapján borítékolható volt, hogy legalább egyenlíteni, de nagy valószínűséggel fordítani is fogunk. És itt most mindenkit kiemelhetnénk, de ha már Máté a bevezetőben az akadémiáról írt, akkor emeljük ki a fiatalokat, akik legalább egy kis időre megjárták az akadémiát: Jones, Quansah, Doak, Bajcetic, Chambers és én még Elliotot is oda veszem. Trenttel együtt hét olyan játékos is tevékeny részese lehet a következő években az első keretnek, akik rövidebb-hosszabb időre megjárták az akadémiát. Közülük egyébként talán a bal oldali belső védő, Quansah személye a leginkább érdekes, hiszen a nyáron ment a dilemmázás, hogy kell-e belső védőt hozni, és bár még nagyon az a szezon elején járunk, de egyelőre úgy néz ki, hogy a fiatal angol meg tudja állni a helyét a poszton. Maradjon egészséges, és akkor már az ő fejlődése szempontjából megérte az idei évben az EL.

A felsorolt játékosokon kívül emeljük még ki Szoboszlai Dominikot, akiről eddig abszolút csak pozitívumokban lehet beszélni. A szezon legelején – nálam kb. a Newcastle meccsig – inkább a labda nélküli mozgásával, a letámadásaival hívta fel magára a figyelmet, azóta viszont egyre gyakrabban csillogtatja meg elképesztő technikai tudását, és egyre hatékonyabban tudja kivenni a részét a támadásépítésekből is. A tegnapi góljánál a lövés gyönyörű, de legalább ennyire zseniális az, ahogy eljutott a lövésig: kis helyen átvesz, megfordul, megtol, és lő. Ezen felül érződik rajta a pályán az a plusz, hogy történni fog valami. Hihetetlen érzés magyarként most Liverpool szurkolónak lenni. Dominik gólja előtt fontos kiemelni Endot passzát is.

Amit még érdemes megemlíteni az a letámadás, vagyis jobban mondva annak visszatérte a csapat játékába, és hogy egy potens középpálya mennyit jelent a kloppi fociban.

Illetve Nunez szerepét is érdemes megemlíteni a letámadásnál.

Az uruguayi rettentő sokat tud helyzetbe kerülni, és ha elkezdi végre érezni a letámadást is, amire szép jeleket produkált az elmúlt hetekben, akkor félelmetes fegyver lehet Klopp kezében.

Spurs behari

A szezon első igazi rangadója következik szombaton a Londonban a Spurs ellen. A Chlesea ellenit nem venném ide, és nem azért, mert annyira kutyák a kékek – talán nem is annyira 1, talán nem is annyira 2, –, hanem mert az első fordulóban szerintem nem igazán lehet még rangadóról beszélni.

A Tottenhamnél nagy átalakulás volt a nyáron, új edző jött, Kane ment, Lloris szintén távozott, így Son lett az új kapitány, ami egyelőre jól áll neki. Ennél is jobban áll a Spursnak az a stílus, amit Postecoglou szeretne játszani a játékosaival, és ebben a rendszerben az újonnan érkező James Maddison is nagyon jól érzi magát, és egyből húzóembere tudott lenni csapatának. A Tottenham nem indul semmilyen nemzetközi kupában az idén, és a Ligakupából is kiestek, így bőven van idő az összeszokásra az edzőpályán. A csapatban – a Liverpoolhoz hasonlóan – bőven van tartás, mert négy győzelmükből két alkalommal is hátrányból tudtak győzni (igaz, „csak” a Burnley és Sheffield ellen). Talán még ennél is nagyobb szó, hogy az Arsenal ellen a hétvégén kétszer is hátrányból tudtak visszajönni, és döntetlenre tudták menteni a rangadót.

Ami a Postocoglou féle Spurs játékát illeti, van néhány sarokpont, amelyek mentén szervezik a játékokukat. Az egyik ilyen, hogy igyekeznek magasan letámadni, és ebből gyors helyzeteket kialakítani. Ha megnézzük az adatokat, akkor azt látjuk, hogy 19 szerelési kísérletük volt a támadóharmadban, ami a negyedik legjobb a ligában (nekünk 20 van, ami a második helyre elég), viszont a középső harmadban is igen aktívak, hiszen a 43 szerelési kísérletük a harmadik legjobb a mezőnyben (nekünk 40 van, ami a 6. helyhez elegendő).

Nem csak a magas labdaszerzésekből, hanem úgy általában is jellemző a Tottenhamre, hogy igyekeznek kapuralövéssel befejezni a támadásokat, hiszen a 114 lövési kísérletük a legtöbb a PL-ben. A npxG ranglistán ötödikek 10,9-es értékükkel (mi harmadikak vagyunk 13,2-vel), ami azt eredményezi, hogy a npxG/shot ranglistán 0,10-es értékükkel a mezőny második felében találhatóak. Kontextusba helyezve ez az érték nálunk 0,11, de legjobb Newcastle United is csak 0,13-as mutatóval rendelkezik. A kapuralövési távolságnál is abszolút középmezőnyben vannak, de ha hozzávesszük azt az adatot, hogy a harmadik legtöbb pontos passzuk van a tizenhatoson belülre (77 vs Liverpoolé 56), akkor egy nagyon változatos támadójáték képe rajzolódik a szemünk elé. Tudnak, és akarnak is távolról kapuralőni, de képesek a tizenhatoson belülre is eljuttatni a labdát. Persze, helyezzük ezt az egészet kontextusba, hiszen csak hat forduló ment le, de közel sem annyira impotens a Spurs játéka, mint ahogy Conte állította az előző szezonban.

A támadásépítési fázist úgy oldja meg a Spurs, hogy Bissouma visszalép a védők közé, a két szélsőhátvéd belép középre, így alakítva ki a most divatos 3-2-es build-up-ot. A két nyolcas megy fel a félterületbe, míg a két szélső a vonalak mentén biztosítja a csapat szélességét.

Ezek alapján elég izgalmas rangadó vár ránk szombat este. Kíváncsi leszek Kloppék mit találnak ki a Postecoglou Spurse ellen. Az biztos, a középpályán – különösen talán Curtis Jones-on – nagy nyomás lesz, és nem feltétlen a letámadásunk intenzitása, sokkal inkább a labda megtartása szempontjából.

Dynasty Equity

Csütörtökön érkezett a hír, hogy kisebbségi befektetőt talált a klub, a részvények 1-2%-át értékesítette az FSG a piacon 1-200 millió fontért. Amellett, hogy bírom a srácokat – nem nagyon tudnék most náluk gondosabb tulajt elképzelni a poolhoz -, fontos kiemelni azt a tényt, hogy ezt az összeget az FSG nem vette ki a klubból, hanem a meglévő tartozások fedezésére, és a folyamatban lévő projektek véglegesítésére használta fel. Örüljünk!