A szombat estét egy magabiztos hétközi BL győzelem után, növekvő önbizalommal vártuk. Sajnos gyorsan kiderült, hogy a brentfordi méhcsípések ellen nem készültünk antihisztaminnal. A bennszakadt fullánkok csúnyán bedagadtak és irgalmatlanul sajognak még most is.
Valamikor a BL döntő után épp elmélkedtem a zuhanyzó alatt, mikor eszembe jutott, hogy milyen vicces, hogy mi nyertünk bajnokságot, a Crystal Palace FA-kupát, a Chelsea konferencia ligát, és még a Tottenham is EL-t, de az Arsenalnak megint annyi jutott, hogy pár PSG játékos szerint jobb csapat, mint mi. Aztán…
Kétfrontosra szelidült a szezon. Egy ilyen bajnoki előny tudatában könnyen elhiszi az ember, hogy a BL-t is, Ligakupát is behúzzuk. Ha az alapszakasz bajnokaként el kellett szenvedtük a BL legerősebbnek kinéző csapatát ellenfélként, gondolhatnánk, hogy akkor a Ligakupa már fájdalomdíjként is jár nekünk.
Hátrányból kezdtük a Tottenham elleni ligakupa visszavágót. Olyan intenzitással álltunk neki a melónak, mint egy jobb Klopp meccsen. Magasan sok labdát szereztünk, emellett megvolt a koncentráció, az élesség. A passzjátékunk sebessége is változott, felállt védelem mellett is, akár szűkebb passzsávoknál is sokkal gyorsabban játszottuk meg az üres területeket. A Tott…
Idegesít ez a kifejezés, de most leírom: kupacsapat. A Tottenham 64 éve nem nyert bajnokságot, előtte is csak egyet az első osztályban. A legnagyobb sikerük kapujában pontosan ellenünk estek hasra, hiszen a korszakos Tottenham a csúcsra visszatérő Liverpoollal találkozott. Origi lezárta a vitát. A meccsen, ahol 64%-ban birtokolta a…
Egy nyolc órás délutáni-esti műszakkal indítottam a napot a Mikulásgyárban önkénteskedve. Mindenek nagyon tudom ajánlani egyébként, hogy próbálja ki, sokkal inkább karácsonyi hangulatba lehet kerülni, mint felesleges ajándékok vásárlásával tömött plázákban, vagy a 26. különböző sütemény megsütésével, amit majd szeretetből hazavihetünk a kórosan elhízott családunknak. Viszont olyan fáradtan értem haza…
Klopp magas volt, erőt sugárzó és csak úgy áradtak belőle a hangok, a szája nem is mozgott vagy nyitva volt, ki tudja. És zúgni kezdtek az intelmek: – A keményfaszú rocksztár nem fanyalog, ha az öltözője előtt nem az a lány várja, akit nézegetett a színpadról. Aztán előlép mögüle Gravenberch…
Amennyire vissza tudom görgetni a fonatos emlékeimet, a Ligakupa meccsekre érkező beharangok nem eposzi hangvételben íródtak. Ezekre a kommentszekció jobbára a jobb a vas, mintha nem lenne, de csak akkor, ha 0 erőfeszítéssel szerezzük meg hozzáállással reagált néhány romantikus hangvételű hozzászólást leszámítva. Azaz én így emlékszem. Nekem ez elsőre nem…