Kedves Jürgen, múlthéten meghúztad a váratlan, amiért most imádlak és dühös vagyok rád egyszerre. Május után csak imádni foglak.
Pici pihi után, idegenben játszva a jó formában lévő Bournemouth ellen igencsak nehéznek mondható egy mérkőzés, pláne, ha egy csapatnak annyi hiányzója van, mint nekünk. Ennek ellenére sikerült behúzni a három pontot, ami jócskán a szakmai stáb taktikai változtatásainak is köszönhető.
A Burnley elleni találkozóval lement a bajnokság fele, és nálam csak úgy sorakoznak a kérdések.
Vasárnap rangadót játszunk a Manchester Uniteddel, ami mára inkább a két csapat történelme, mintsem jelenlegi formája miatt számít pikáns összecsapásnak. Merem ezt bátran kijelenti annak ellenére, hogy Ten Hag lett a hónap edzője, és Maguire a hónap játékosa (!!!!444!!!!!!!) novemberben a PL-ben.
A mérkőzés összképe alapján tökéletesen elégedettek lehetünk az egy ponttal. Kis kitekintés: bocsi a csúszásokért, életke eléggé cibál mindenkit a jakuzziban, és a Morseyball óta kicsit lendületet is vesztettünk, szóval nem éljük legjobb napjainkat, de próbáljuk összekapni magunkat. Ennek érdekében szombaton Szücsivel és Gringowal találkoztunk, hogy megnézzük a meccset. Ittunk…
Már megint én kaptam egy válogatott szünet utáni 13:30-as meccs kiharagját, és elég unalmas lenne újra elmondani, hogy mennyire szopatnak minket, és miért is különösen fasza dolog is ez a győzelem, így nem írom le újra, de azért tartsuk ezt észben. Az egész értékét tovább növeli, hogy ezt a győzelmet…
Válogatott szünet után, 13:30-as kezdés ellenére, szar első félidő után, idegeben nyertünk 3-1-re a Wolves ellen. Kell ennél több? Dehogy kell!