Trollokról és egyéb varázslényekről

Rangadó a tabella éléről! Bajnoki döntő! Sérültek! Mourinho második év ™ Beszólogatás! Feszültség! Áram! Kapacitás! Hatásos teljesítmény! Meddő teljesítmény! Csirkék! Troll!

Miután rendesen megszórtam a poszt elejét clickbaittel, rá is kanyarodnék a beharangozó fősodrára.

Az internet születésével nagyjából egyidős az internetes troll fogalma, aki definíció szerint: provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget, vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy más módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét. Magyarul befingik a liftbe és az szórakoztatja, hogy másoknak ez kellemetlen.

Ha jobban belegondolunk ez a viselkedés független az internettől (hiszen lift volt már az internet előtt is), de mégis azzal együtt került előtérbe és ez nem véletlen. Az internet megadja azt a távolságot és anonimitást, ami e szétrúgom a homokvárad viselkedésnek megágyaz. A trollnak nem kell szembenéznie áldozataival, anonim marad, nem kell személyesen látni azok valós reakcióit és nem kell értelmeznie azok nonverbális kommunikációit, így egy halom empátiára serkentő impulzustól, támadási felülettől és a számonkérhetőségtől egyszerre mentesül. Mindezek mellett pedig nagy publicitást képes elérni viszonylag minimális erőbefektetéssel.

Ez a valóéletben elég kevés helyen adatik meg olyan egyszerűen, mint az online térben. Azonban ez nem zárja ki felbukkanásukat. Aktuális ellenfelünk menedzsere épp egy ősöreg példánya a trollok nemzetségének. A futball és ahhoz kapcsolódó média ipar szakavatott trash képviselője José Mourinho mögött évtizedes troll karrier áll, már ami a médiának (és még kitudja kiknek, én csak a médiára látok rá) mutatott arcát / szerepét illeti. Ami az anonimitást illeti, egy több százmilliós iparág csúcs menedzsereként heti / napi rendszerességű megjelenéssel viszonylag hamar levonhatjuk a következtetést, az nincs. Mivel alapvetően más csatornákon keresztül ügyködik, így ennek megfelelően a távolságot nem a számítógépe képernyője, hanem a kamerák lencséi adják, kiegészülve egy kisebb vagyonnal, amit karrierje során sikerült felhalmozni egy igen érdekes és a trollsággal sok közös vonást mutató üzleti modellel.

Mourinho eddig 7 nagy európai klubnál fordult meg, a Tottenham a 7. a sorban. A 6 lezárt szerződtetéséből 4 úgy ért véget, hogy menesztették, azonban ez a normál kispolgári gondolatmenetnek ellentmondva nem egy stigma. Épp ellenkezőleg az üzleti modell egyik kulcs eleme, de ne rohanjunk ennyire előre. Felfedezhető egy bizonyos minta az egyes szerződéseiben, hosszútávú szerződéssel érkezik, minél hosszabb annál jobb, de minimum 3 év. Az első évben felméri a keret erősségeit gyengéit bármilyen nyomás nélkül. A második év kezdetére kristálytiszta vízió alakul ki, mi a játék alapja, kik a kulcsemberek, kikre nincs szükség és hol kell erősíteni. Ennek megfelelően a második évben érik el csapatai a legjobb eredményeket, majd a harmadik évben jön az összeomlás, viták a tulajjal, játékosokkal, házon belül bárkivel, amíg vagy a klubvezetés, vagy közvetve a játékosok elégelik meg és könnyes búcsút vesznek a felek.

Elemezzük ezt a könnyes búcsút és turkáljunk kicsit Mou pénztárcájában szigorúan az elbocsátásaival kapcsolatban. Tekintsünk most el a szerződésés fizetéseitől, a reklámbevételeitől és egyéb telejsítmény prémiumoktól, mert ezek habár igen jelentős bevételek, de nem igazán kapcsolódnak a tárgyhoz. 2007-ben három évvel a szerződése lejárta előtt távozott a Chelseatől, cserébe a “közösmegegyezésért” 18 millió fonttal lett gazdagabb. Öt évvel később Madridból 17 millióval távozott, egy év maradt a szerződéséből hátra, 2015-ben újabb 12,5 milliót akasztott le Abráról, amiért másfél évvel hamarabb távozik. Mondhatni a United okosan csak 3 évre szerződtette a mestert, tanulva az előzményekből a negyedik év csak opciós elemként került a papírra, így viszont Mounak újra 2,5 évet kellett csak kihúznia a padon és 15 millió fonttal egészült ki a fenti lista. Összesen csak az elbocsátásaiból keresett 63,5 millió fontot.

Ez nem egyedi eset a futball edzők / menedzserek körében, de ilyen kifinomultan és mellette top szinten eredményesen (csicskatripla ugye) senki nem műveli ezt a sportot. Villas-Boas hasonló úton halad, szintén szép elbocsátási pénzekkel dolgozik, de meg se közelíti José pályán elért sikereit.

Hogy Levy miért szerződtette a látszólag kiégett Mourinhot, aki korábbi sikereit már megközelíteni sem tudta (csicskatripla vö. BL győzelem és bajnoki cím), akitől jó adag lehúzásra számíthat ha közeleg a szerződés vége? Tulajdonképpen rengeteg tapasztalattal rendelkezik Európa és főleg Anglia futballpályáin, ami leginkább hiányzott egy jól összerakott, de kifacsart Tottenhamből. Kane-ék semmit nem nyertek, Mourinho jóformán mindent, így még egyben lehetett tartani az egész társaságot és összevetve az öregedő de összeszokott keret egyre inkább alkalmatlanabbá vált Pochettino nagy igénybevétellel járó focijához és közeledik Mourinho biztonsági védekező és kontrázó játékához. Ennek megfelelően Mou második évében a kellő erősítésekkel az egyik legstabilabb teljesítményt nyújtják ebben a heti kétmeccses darálásban. Úgy szereztek ugyanannyi pontot, mint mi, hogy nálunk egy egész kezdőnyi sérült volt már idén.

Rá is kanyarodunk tehát trollunk aktuális játszmájára, ahol a sajtótájékoztatón csak VvD-t nevezte meg, mint a Liverpool fontos sérültje. Szakértő trollként finoman rúgott oda, hogy hiába van éppen elérhető 11 erős játékosunk a keretben, de kellően bicskanyitogatóan demagóg módon nem említi az elmúlt hetek / hónapok erőltetett menetét, ahol szintén ezek a játékosok lettek csapágyasra hajtva. A szurkolók kiborultak, a médiának van mit rágcsálni, az ellenfél meg vagy folgalkozik vele, vagy nem, de az ő imidzse robog tovább.

Csapatunkban egyelőre nincs 100%-os állapotban felnőtt középső védő, vagy legalábbis Matip talán 90%-ban rendben lehet erre a meccsre. Trent sem 100%-os, Robbo ki tudja mikor volt az egyáltalán utoljára, és így tovább mehetnénk végig a csapaton. Ez csupán abból a szempontból aggasztó, hogy a hazai veretlenséget azért eléggé fájna pont Mourinho ellen elveszteni, aki már annyirszor szart bele az anfieldi ventillátorokba. Például emlékezhetünk 2014 tavaszára, mikor úgy feltüzelte a súlyos sérüléshullámmal küzdő totál érdektelen Chelseat, hogy foggal körömmel védték a 0-0-t a második percben Brendan fiai ellen. Pusztán azért, mert nem akart asszisztálni a bajnoki címünkhöz, mert nem akart háttérben lenni egy ilyen sztoriban. Ő ilyen. Ma sem számítok könnyű meccsre, Klopptól egy igen biztonsági játékra számítok, aminek simán lehet egy unalmas 0-0 a vége.


Azt hiszem nem árulok el nagy újdonságot, hogy nem vagyunk egy gyorsreagálású hadtest. Minket is lesújtott a hír, hogy egykori mesterünk Gérard Houllier elhunyt. YNWA