ArsEcon
Hosszú távon mind meghalunk. Mondta volt a nagy klasszikus, John Keynes, bár mondhatta volna ezt anno Arséne Wenger is azzal a filozófával, amivel konzisztens sikerben és kissé unalomban tartotta névrokon csapatát. Ligakupa nyolcaddöntő jön, és remélem van még itt más is, akit szintén a 2009-es Insua bombagólos meccs emléke kerített hatalmába. Az eredmény most is oly mindegy lenne, mint akkor volt (2-1-re fordított az Arsenal). De legalább egy Larouci bombát most is megnéznék, mint anno a következő Fabio Aurelionak kikiáltott argentin fekete-arany (éppen Adidas) mezben.
Nagyon hasonló meccsre számítok, mint 10 éve: B csapatok gigászi küzdelme, kellően szar, viszont látványosan tinédzser futballal. Tudom, már döntős meccsen vagyunk (nyolcaddöntő), és hát mindjárt itt a kupagyőzelem is, most talán mégsem magyaráznám a szokásost, hogy miért is jobb nekünk holnap kolbászt enni, mint ma kerítést átugrani. Jobb lenne kiesni a legkisebb kupából a jelen szituációnkban. De hát csak plusz egy meccs! Marginálisan mínusz 2 pont a bajnokságban, hadd ne ismételjem tovább.
Talán kissé túltolom a nosztalgiavonatot néha, ez a poszt is megy ám hasonló irányokba. Ez a 2009-es meccs meghatározza az alapokat ma. Mert annyira fun ránézni 10 év történetére és megnézni az expectations-t akkor, közben, és most.
Az útWengerre azért csak emlékeznek sokan. Arséne neve egybeforrt az évtizedeken átívelő konzisztenciával az egyre gyorsabban változó világban. Miközben a pályán a laissez-faire megközelítéssel hagyta kibontakozni és eredményre jutni a futballt, a pálya mögött a klub pénzügyi részlegén az igazi fék és gáz volt egyben könyvelői zsenijével. Felemelte az Arsenalt, stadiont rakott oda neki és profitot termelt. Mindezt egy személyben. Két szerencsétlensége volt pályafutása második felében, ami az örök süllyedő 4. helyre kárhoztatta. Az egyiket SAF-nak hívták, aki még nála is sikeresebb volt, részben a korábbi – PL-éra kezdettel egybefüggő – építkezéskezdettel. A másik pedig az olajpénz, amit ismerünk ma is.
Meggyőződésem, hogy ezek nélkül sokkal több sikere lett volna, így csak ugyanaz a konzisztencia maradt, csak páran mindig beléptek elé. 2009-ben ez még csak látszott, persze akkor épp másfél évvel voltak egy BL-döntő után, stb. Benítez persze egy másik éppen növő legenda volt, hogy aztán őt a hasonló pénzügyi stabilitás hiánya nagyon hamarosan megbuktassa. Ezen a Ligakupa meccsen még csak sejtettük, hogy a strandlabda gól talán nem is statisztikai hiba, ennek megfelelően mehetett is a fakó. A kilátások mindenhol lassan unalmassá váltak: kötelező BL a stabil top4 bajnokságában, néha kupa vagy PL harc.
Ehhez képest jött a Pool szinte-csődje, és ezen a szálon az általunk ismert sztori. Az Arsenal meg csak maradt konzisztens, ami a konzisztencia halála lett. A változásra képtelenség megöl. És itt nem a futballra kell gondolni, Arséne mindig is hozzáértő volt, hanem a pénzügyi világra, amit klubok esetén Máté szeret cégekkel lefesteni. Kiválóan. Egy Wenger-i struktúra az elmúlt 10 évben már nem volt fenntartható, nem életképes. A brutális pénztömeg növekedés az angol fociban, az olajpénzen megnövekedett verseny és a szellemi beáramlás ugyanarra vezetett, mint bármely hasonló stádiumot megélt iparra: innovácó. Enélkül elsorvadsz, nagyon gyorsan, és nehezen visszafordíthatóan. Innováció alatt nem csak azt kell érteni, hogy kütyü a hátra, hanem, hogy adatbányász csapat 10 fővel vagy éppen felkutatni azt a maláj sörfőzdét, aki nemcsak fizet fél milliót a reklámért, de még be is vonzz 3 millió új ázsiai szurkolót. Vagy éppen egy megújuló szervezeti struktúrát.
Ebben a szkeptikusan várt amcsi tulajaink legyőzték a mezőnyt, vagy legalábbis nagyon szoros harcban vannak a legszorgalmasabb diák címért a City-vel. Ehhez képest az Arsenal bevételei stagnálnak, sőt utóbb már csökkennek is. Nem is csak, hogy nincs BL meg beragadt pár nagyobb szerződés, a focivilág ilyen mértékű elinflálódását strukturális változásoknak kell követniük. A cégpéldánál maradva, ha dotcom bumm van és növünk mint az állat, akkor nem érdemes a garázsban összehegesztett csapatfelállás alá bepakolni a katonákat, hanem szét kéne választani szakmai területeket, és ügyesen szinergiázni őket. Micheal Edwards mint szakmai vezető Gordon zsenije mellé, és a többi, hogy Kloppot meg se említsem.
Azt hiszem érvényes, ha azt mondom, többről van itt szó Arsenal és Liverpool összehasonlításban/megmérettetésben, mint egy Ligakupa meccs. Vezetünk elég rendesen már előttük, ezen ez a 90 perc semmit nem dob, és ugyanúgy mi fogunk menni idén meg jövőre is a BL-ben és a PL-ben. Úgyhogy most nem tudom eldönteni, hogy jó leülni a tv elé, mert látom ezt a kurva jó vörös gárdát, vagy nem jó leülni, mert uncsi lesz ilyen nagy szólamok mellett. Rátok bízom, sör legyen, én beteszem háttérélménynek. 20:30, anno adta a Sport1 vidéken is, tán most is.
Disclaimer: Nemrég kivéreztették azt a szellemi műhelyt, melynek ma már távoli, de erős bölcsője sok Glen- és meglepődnétek mennyi nem-Glen poszt is. Hosszú távon mind meghalunk, de ma nincs hosszú táv.
