Tottenham összefoglaló

Fú de mennyire gecire utálom a csirkéket. Soha nem is voltak a szememben valami magas polcon, de még innen lecsúszva is majdnem sikerült nekik megmaszekolni, hogy a MU után ellenük is bukjunk pontokat. A végére azért sikerült összekaparni a három pont, csövesek meg maradtak 12 pontjukkal a 11. helyen, nagyjából ott, ahol mindig szeretném őket látni.

Kicsit előreszaladtam, azt azért mindannyian sejtettük, hogy annyira könnyű dolgunk nem lesz – halódik, meg fos ez a Tottenham (jelezném, jó nem is volt soha), de ha nem tolják terítve a betliket, akkor is ennek a meccsnek mi lettünk volna az esélyesei. Bár lélekben valszeg ők is az egy pontért jöttek, rögtön az első percben gólt szerezni az Anfielden inkább a nedves álom kategória lehetett náluk a meccs előtti szotyizgatás alkalmával, mint kiforrott haditerv.

„Le kéne venni” mormogtam az orrom alatt ugyan azt, amit Feribá, a megye 2-es ifi edzőnk szokott volt, amikor valakit 3m-ről jó igényesen pofánrúgnak, le is akartam érte baszni Lovrent, de még az én szőrös szívem se volt erre képes. Ki van már taposva elég szélesen az idegpálya az agyamban, aminek a végén már jövök is idegbe tőle, de ez most pont nem az volt – remélem rámcáfol és nem is lesz több. Viszont ettől a góltól egyből vészüzemmódba kapcsoltak a csirkék és úgy voltak vele, hogy ha már vezetnek, egy kapott gólt belefér, próbáljuk meg kihúzni a 90 percet ennyivel. Ánusz a hálónak betámaszt, aztán ha Son elfut és kiadja neki az csak hab a tortán, nem véletlenül halmozott fel annyi rohamnégert pöcs futballtudás helyett. Son el is futott, ezt leszámítva azonban nem volt értelmezhetőnek mondható helyzetük a meccs egészét nézve.

Mondjuk kőművesek felől minket se kell félteni, kicsit azért vicces, hogy pont az a Hendó szerzett gólt, aki erre azon kiélezetett helyzetekben se nagyon képes, ha szűzlányok zokognak patakot a bokájánál – cserébe a csirkék csicskasági faktorát legalább egy 1,5 ponttal tette magasabbra ezzel, ami nem rossz. Ellenben Fabinho hetek (hónapok?) óta borzasztó godmode-ot tol, labdaszerzések, szerelések, minden is egyszerre – ezt azért imádom borzasztóan, mert él még szívemben a remény, hogy legalább egy focizni tudó ember még be tud majd kerülni a középpályára, ha a kettőből nem sérül meg kettő állandóan.

Idegenben azért jobban izgultam volna, de valahogy hazai pályán az ilyen meccseken már nem tudunk rágörcsölni, így bár volt bennem frász, de alapvetően nem paráztam miatta, hogy nyerünk-e. Sőt, amúgy nekem még a döntetlen is elfért volna, jól állunk, és ezt a bajnokságot továbbra is csak a shitty veszítheti el, szóval magunkért annyira nem tudok aggódni. Maradhatunk is nyugodtságban a seggünkön, a nehezebb periódust igazából jól lehoztuk: A MU meccsért kár, de amúgy ott speciel pont egy pontot érdemeltünk összesen, a shitty meccsig meg semminemsok fog csak történni. Utána is: Egy fos everton elleni rangadót leszámítva (meg egy talán tét nélküli Napoli meccset) december végéig nem kell komoly rangadóra készülni. Legalábbis értelmes kiírásokban biztosan.