Harcban a Wenger Trophyért

2005 március 20. A 44 ponttal a tabella 6. helyén álló Liverpool az Anfielden fogadja az 51 pontos negyedik Evertont. Gerrard és Luis Garcia góljaival a vörösök megérdemelten megnyerik a 201. Merseyside derbit, és egy lépéssel közelebb kerülnek a következő évi BL szerepléshez.

(Úgy látszik a kapufára püfölt suta lövés kipattanóját bevágni népszerű ebben a párharcban, drága kölyökképű Nyominknak igazán lehetne egy győztes derbi gól az első)

Nem tudom, hogy volt-e az azóta eltelt 21 évben ennyire kései szakaszában a szezonnak ennyire fontos meccsünk az Evertonnal, ahol sajnos ennyire közel helyezkedtünk egymáshoz a tabellán. A rossz hír, hogy ezúttal az Anfield helyett a történelem során először a Hill Dickinson stadionban mérkőzünk meg, a további rossz hír, hogy idén már nem tudjuk BL-győzelemmel kiharcolni a következő évi szereplést, ha kicsúszunk a top4-ből. A jó hír, hogy az ötödik hely is biztos BL-t jelent. Ennyi célunk maradt idénre, egy extended Wenger-trophy. De ne becsüljük ezt le, mert a klub hosszú távú sikerességének szempontjából nincs is ennél igazán fontosabb cél.

Nem lehet Slot elvakultsággal vádolni. A kezdetektől fogva nem igazán tetszik, amit csinál, nekem az ő stílusa túl biztonsági, túl steril, túl unalmas. Akkor is az volt, mikor még hozta az eredményeket és akkor is azon lamentáltam, hogy jó-jó de mi lesz, mikor majd nem jönnek az eredmények? Hogy lehet ezt a játékot önmagáért szeretni majd?

De amennyire nem szimpatikus ő és a focija, ugyanannyira távol érzem magamtól azt a penetráns gyűlölet áradatot, ami a fonat kommentmezejében szembe jön velem mostanában.

Persze, ne legyünk banter klub, ne álljunk úgy földbe egy klub-ikon edző távozása után, mint a United; de Chelsea se legyünk, ha kérhetném, akik úgy dobálják ki az edzőjüket, mint a szaros pelenkát. Az általam ismert Liverpoolban lehet hibázni. Be lehet nézni akár egy átigazolási időszakot. El lehet szúrni akár egy szezont.
Persze kellenek, és biztos vagyok benne, hogy vannak is a vezetőség által támasztott minimális követelmények egy vezetőedző irányába. Mivel egy teljesen átalakított kerettel címekért harcolni szerintem nem volt reális elvárás, ezt a minimum elvárást én a bl-indulásra saccolnám. Ha pedig ezt végül sikerül hoznia Slotnak, akkor véleményem szerint egy egyáltalán nem olyan egyértelmű dilemma elé állítja a vezetőséget.

Rengeteg érv van Slot-out oldalon, amivel nehezen tudok vitatkozni. A rosszabb eredmények ellenére látszik, hogy mi akar lenni majd a játék, ha mindenki egészséges lesz? Rohadtul nem látszik. Apropó sérültek. Én igen jót rötyögtem magamban mikor tavaly már pár hónap után meg lett ideologizálva, hogy az új erőnléti stáb borzasztóan tudományosan kiszámolta, hogy hogyan nem lesz sok sérültünk, ami alapvető fontosságú volt a bajnoki címben. És hát visszatekintve ez inkább a vak szerencsének volt köszönhető, mint bármilyen tudományos áttörésnek. Nem tetszik, hogy nem mer válogatni az akadémiáról. Nem tetszik, hogy szinte teljesen erodálódott a csapat fiatal brit része. De kicserélték alatta a fél csapatot, bizonyos pozíciókra látszólag feleslegesen sokat költve, bizonyos pozíciókat meg elhanyagolva. Biztos lehet igazság abban, hogy az edzésmódszerek nem ideálisak, de Isak lábának kettétörése, Leoni ACL-je, Hugo Achillese nem annyira látom, hogy más edzésmódszerekkel elkerülhető lett volna. Inkább, mint az XG, itt is jött egy kiegyenlítődés hosszabb távon.

Nem jó nézni most a játékunkat. Értem az elkeseredettséget és lehet várni a megváltót. De nincs olyan elérhető ember az edző-piacon, aki a hátralévő 6 fordulóban biztos jobb eredményeket hozna, mint Arne. Nincsenek levehető Kloppok a polcon. Xabi Alonsok, Iraolák, Sebastian Hoeneßszek vannak, jó kis edzők, valamilyen eredményekkel. A tavalyi bajnoki címmel talán annyi azért megérdemelt Arne, hogy ezt a szezont ő csinálja végig. Nyáron pedig ott a lehetőség higgadtan leülni, ahogy szoktuk, összevetni a kitűzött célokat az eredményekkel, számot vetni a felelősségről, ha ezek nem passzolnak és hozni egy döntést a folytatásról. De ez a döntés korántsem lesz annyira könnyű, mint amennyire ezt jól esik kiabálni egy újabb csalódást keltő meccsünk után.

Bár Slotnak már nem szabad meglátnia a jót egy vesztes meccsben, nekem még engedtessék meg ez – az első párizsi gólig én teljesen elégedett voltam azzal, amit látok. Magas intenzitás, letámadás, ami a csövön kifér foci. Nem sikerült megfordítani a párharcot és a túlzott kitámadás a végén bekapott gólokhoz vezetett. Na bumm. Általában nem sikerül megfordítani ezeket az eredményeket otthon, ettől lesz majd olyan különleges, mikor legközelebb megint sikerül. Nem lehet minden BL visszavágónk Barca 4-0 katarzis, a katarzis elengedhetetlen része a ritkaság. A Nagykörút sem robban fel 2016-ban, ha minden EB-n ott lettünk volna. Nem leszünk ott a BL-elődöntőkben, de nem is vagyunk ott jelenleg Európa 4 legjobb csapata közt. Lehet, hogy fáj kimondani, de az esélyesebb, jobb csapat nyerte a párharcot. Volt már, hogy mi voltunk ez a csapat a PSG ellen, és lesz is még ilyen a történelemben.

A legszomorúbb része a meccsnek Hugo súlyos sérülése volt. Isak nem fog bírni végig tolni egy meccset, így részben mindenképp Gakpot vagy egy másik nemkilencest kell majd néznünk ott az Everton ellen. A sajnos továbbra is Mamardashvilivel (megvan az új Nunezem) kezdődő tizenegyünk egyébként viszonylag erős lehet, Frimpong, Konaté, Van Dijk, Kerkez, Grav, Macca, Szoboszlai, Wirtz, Salah és Isak elvileg mind elérhetők.

Pocsék idegenbeli formánk, az Everton erős tavasza, a BL-kiesés, a gatyán lévő állóképesség, a hiányzó első számú csatár és kapus mind-mind odapukkantanak egy viharfelhőt a közvetlen jövőnk horizontjára. De én bíztatnék mindenkit, hogy menjünk tovább a szélben, menjünk tovább az esőben, szurkoljunk, hogy Domi első trófea nélküli szezonjában legalább a BL-meglegyen, szurkoljunk, hogy igenis legyen dilemmája a vezetőségnek nyáron edzőkérdésben.

Szurkolni pedig együtt igazán jó, az alábbi helyeken lesznek holnap meccsnézések;

Fel a fejjel, és YNWA!