Utolsó perces szögletgóllal az Everton otthonában

A szurkolói lét kizárólag egy pattogó teniszlabda lehet a minden szar vagy minden jó két oldala között?

Aki olvasta Chrouch beharangját, az szerintem egyetért azzal, hogy nem, de aki utána bemerészkedett a kommentmezőbe a mérkőzés idején, az már talán bizonytalanabb a kérdés kapcsán. Én inkább az a teniszlabda vagyok, amit heti egyszer-készer elragad egy vizslaszáj, aztán hol szárazabban, hol nedvesebben hasalok a következő sprintig. És azt gondolom, hogy van itt olyan is, aki saját magát pattogtatja Arne fején, azok felett a mondatok felett meg szégyenkezve próbálok tovább haladni, amiben konkrétan a saját edzőnket külditek el az anyjába vagy tolnátok belé azt, amit. Egy héttel ezelőttig reménykedtem, hogy talán azért ömlik ez azok irányába, akiknek más meg azt szokta énekelni végeredménytől függetlenül, hogy nem lesz egyedül, mert a hazai közélet, a fokozódó várakozás keltette hév itt jön ki és így. Hát mégsem.

Mielőtt visszanyúlnánk a régen minden jobb volthoz, megjegyezem, hogy a Jakuzzi idejében is süllyedt mélyre a kommentmező nem egyszer, talán még emlékeztek a dühöngőkre. A szaunában legutóbb, mikor egyikőnkben megfogalmazódott a dühöngő iránti igény, végül abban egyeztünk meg, hogy meccs alatt se lehessen leírni azt, amit egyébként se kellene. A magam részéről elveszítettem az ebbe vetett bizalmamat és úgy gondolom, hogy sok olyan kommentelő is van, akit egyszerűen itt veszítünk el, és mivel ez egy online tér, fel sem tűnik, hogy feláll és talán be se csapja maga mögött az ajtót, mert elege lett a gyalázkodásból.

Na de meccs volt.

Még a döntetlen idejében megfogalmazódott bennem a vágy, hogy gyors kiharangot szeretnék írni, ha már kiöntött a pöce Chrouch szerintem remek posztja alatt és a döntetlen miatt bizonyára menni fog még a lefújást követően is. Legyen olyan felület is, amire esetleg fel tud jönni az is, aki továbbra is a csapattal, a stábbal és a többiekkel szeretne tartani az eredménytől függetlenül.

Nem, nem arról van szó, hogy kötelező imádni Arnét, hanem arról, hogy hála az égnek az a klub vagyunk, ahol, ha a lehetőség megvan rá, igyekszünk teljes szezonokat lefuttatni, mert Kloppokat olyan székbe nem tudunk leültetni, amit a legkellemetlenebb pillanatokban rántunk ki az alól az ember alól, akinek a sajtó előtt, a szurkolók előtt az arcával kell felelnie mindenért is, aztán meg elküldjük a francba. És lehet, hogy tök jogosan küldenénk el, csak épp arra nem gondolunk, hogy Alonso is bukott ebben a szezonban máshol és azért máshol, mert oda szeretett volna menni, nem pedig azért, mert ezt a kibaszott peches szezont amúgy bárki levezényelné. És igen, biztos van, aki jobban csinálná.

A tény az, hogy bajnoki szezon után egy nagyon fos évben is úgy néz ki, hogy egy végtelen pénzből és a miénknél sokkal vastagabb keretet forgató csapat előtt hét ponttal vagyunk beljebb a BL-t érő részen.

A meccset határozottan és igazi csapatként kezdtük egy éles és ha egy mód van rá, becsúszva érkező Everton ellen. Nem voltunk jobbak, de még a gólt is Robertsont elnyomva, majd becsúszva, Robboval sodródva a kapusunkat tarolva szerezték. És persze a kapott gól mellé jöhetett a hordágy is. Nem törtünk össze. Ahogy a vezető gólt is azért mi szereztük meg, mert az Everton a bírói döntés után – azaz, hogy les miatt érvénytelenítették a góljukat –, mi ocsúdtunk fel hamarabb, azaz akkor nyomtuk be, amikor egy pillanatra felpuhult Moyes verőgárdája. Mentünk tovább úgy, ahogy sikerült. Aztán a hajrában Jones egy bedobásnál lehűtötte Frimpongot és felépített támadás után odarajzoltuk Rio lábára a meccslabdát, majd, mivel kihagyta, kiharcoltunk egy szögletet és azzal szereztük meg a nagy mumus hajrábeli gólt.

Büszke vagyok, hogy abban a szezonban, amiben kezdetben a rögzítetteken mentek el a meccsek, majd a hajrában, a századik percben szerzett szögletgóllal vertünk meg egy nálunk pihentebb és durvább Evertont.

Azt hiszem, ez sok mindent elmond, mert egyébként az a játékosállomány, amit felküldtek a hazai pályára talán egy augusztus végi szezonhajránál jóval gyöngébb a miénknél, de mostanra azért minimalizálódtak a különbségek.

Mamardashvilit a meccs után kórházba szállították egy mély seb miatt. Egyelőre nem tudni, mi károsult. Vicc az egészben, hogy annyi elérhető játékosunk van, hogy két kapusnak is jutott hely a meccs előtt a padon – ahogy erre Arne is kitért-

Tizenöt nap alatt az ötödik meccsünket játszottuk ezzel a szűkre fogyott kerettel és mi bírtuk jobban a végén. A terhelésnek megfelelően egetrengető játékot nem láthattunk, Gakpo helyzetfelismerésénél csak a pasza volt csodásabb, amit Salah gólra váltott. Kilencedik találata volt ez az Everton ellen bajnokin. Volt már olyan, hogy egy nehéz perc után darabosan jöttünk vissza a meccsbe, most pár centire voltunk a góltól, a hátránybakerülkést pedig a bírói ítélettől függetlenül át kellett élni megint. Azt gondolom, hogy mindkét gólnuk körülménye hatalmas dolog és pontosan arról árulkodik, amit a legtöbben – jogosan – hiányoltak a srácokról, azaz mentális erőről.

Salah folyamatosan igyekezett benne lenni a játékban, nem kapcsolt ki egy percre sem, bár nem mindig volt elég fizikálisan, de a tapasztalat ott volt abban az elfutásban, amit Gakpo remekül kiszúrt.

Isak egyelőre lassan tér vissza. Annak idején Nunez felé az volt a kritika, hogy bár sokszor tud helyzetbe kerülni, nem értékesíti azokat. Isaknak hetven perc alatt azt hiszem, egy lövése volt. És egy ilyen sérülés után még örülhetünk, hogy hetven percet követően épségben távozott és ott lehet legközelebb is. A szerencséhez még annyit, hogy tavaly is volt harmadik számú kapusunk, Jaros a pályán, hozzá hasonlóan Woodman is remekül bizonyított. Nem bravúroznia kellett, hanem a megfelelő pillanatokban beszállni a játékba fejjel vagy amivel tud. Ha ezt rosszabbul csinálta volna, akkor jöhettek volna a bravúrok vagy a kapott gól. Alissonnak combsérülése van, a Palace ellen nem lesz és kérdéses, hogy a mú ellen tudja-e vállalni a játékot. Mama sorsa pedig rövidesen kiderül. Virgilnek csapatkapitányként idén lehet, hogy több rossz meccse volt, mint eddig a teljes Poolos pályafutása alatt. Ezt a győzelmet most nem vehet el tőle senki.

Szóval a srácokkal szombaton találkozunk legközelebb, a Palacet otthon fogadjuk és végre kikerülünk a darálóból, majdnem egy hetünk lesz felkészülni. Lassan újra láthatunk valami szépet is.