Amit megnyerek, az az enyém!

Arsenal PL címet vizionáltam a szezon elején, sőt még az őszi meccsünk előtti beharangban is. Ehhez képest a legnagyobb sikerük az lehet a szezonban, ha miután sorfalat álltak nekünk az Anfielden, egy már bajnok Liverpooltól elvihetik a három pontot. Áll az alku Gundel Úr, nem szeretnék cserélni!

Ugyan Arteta komoly matematikai mutatványok bemutatásával igyekezett bizonygatni, hogy tulajdonképpen az előző két szezonban jobbak voltak, mint az idei Liverpool és csupán a sors igazságtalansága, hogy ez nem volt nekik elég, az igazság az, hogy még tavaly is egy hangyányival kevesebb pontot szereztek átlagosan (2.34), mint mi idén 34 forduló alatt, amikor is megnyertük a bajnokságot (2.41).

Hasonló szempontokat érdemes megvizsgálni, ha arra keressük a választ, hogy idén végül miért nem sikerült nekik. A szezon során mindössze kétszer sikerült olyan öt meccses szériát összerakniuk a bajnokságban, amikor 2,2 pontnál többet szereztek átlagosan meccsenként. Mi, amíg meg nem nyertük a bajnokságot végig ezen szinten, vagy felette tartózkodtunk. Consistency is our identity.

Na jó, de csomót voltak ők is pont 2,2 ponton, meg különben is honnan ez a hasraütés-szerűen kiválasztott 2,2 pont? Onnan, hogy az esetek ¾-ebén efölött kell teljesíteni egy szezonon keresztül, hogy a végén bajnokká avassanak.

A szezon eleji bírói ítéleteken változatlanul nyígás egészen szánalmas magyarázkodás arra, hogy miért nem jött ez idén össze, pontosan ugyanennyi korai piroslappal mi versenyben tudtunk lenni tavaly egészen a végéig a bajnoki címért. A sérülésekben keresni a megoldást már sokkal racionálisabb. Elég fontos faktor a bajnoki címért folytatott harcban, hogy a legjobb játékosaid minél több időt töltsenek a pályán.

Összehasonlítva a két csapatot szembetűnik, hogy míg nálunk a 11 legtöbb játékperccel rendelkező játékos gyakorlatilag egybevág a legerősebb kezdőnkkel, az Arsenalnál azért nem egészen ez a helyzet. No nem olyan szinten, hogy ismeretlen vagy meglepő nevekkel találkoznánk. De egyrészről hiányzik egy stabil balhátvéd a csapatból, mondjuk elnézve az idén berobbanó 18 (!) éves Lewis-Skelly teljesítményét, nem biztos, hogy sokáig. Ami viszont ennél jobban fájhatott nekik az az, hogy míg nálunk az első számú támadónk Salah gyakorlatilag végigjátszotta a teljes szezont, ami elengedhetetlen alapja a rekord támadóstatjainak, addig náluk Saka mindössze feleennyi játékperccel rendelkezik. (Forrás: Premier League)

A sérülésekkel pedig már csak úgy van, hogy más játékosok túljátszatására kényszerítik az edzőt, ami aztán újabb sérülésekhez vezet. Odegaard egy 7 PL meccset érintő szakaszt hagyott ki ősszel, Saka pedig egy 12-őt tavasszal. Év végére pedig Havertz és Jesus is kidőlt a támadószekcióból, az Arsenal egyetlen idén konzisztensen veszélyes helyzeteket kialakítani képes játékeleme (pontrúgások) pedig akkor kapta meg a kegyelemdöfést, mikor a BL negyeddöntők előtt Gabriel is kicsekkolt a szezonból.

A bírói ítéleteken leragadás mellett, azért bevallom kicsit túlzónak éreztem azokat a hangokat is a szezon nagyja során, hogy itt sérülések terén valami elképesztő balszerencse érte az Arsenalt és nem is lehet így elvárni a jó teljesítményt. Igen, kulcsemberek megsérültek, de nem Nat Phillips-Rhy Williams védősorral kellett küzdeni a bajnoki címért, Odegaardnak ősszel kellett kihagyni pár hónapot, akkor az volt a narratíva, hogy majd, ha visszajön, megindulnak. Utána Saka kidőlésével kiderült, hogy ő azért mégis kicsit fontosabb szereplő, mikor tavasszal végre visszatért Saka, akkor pedig az volt a kifogás, hogy jó, de közben meg a többiek sérültek le a támadósorból. És ugyan Odegaard majd 2200 játékperce összeségében nem kevés, keveset tudtak együtt játszani Sakaval és ez okozta az Arsenal vesztét.

Arra nem volt kapacitásom, hogy játékpercnyi részletességgel megpróbáljam megvizsgálni ezen állítás igazságtartalmát, de arra kíváncsi voltam, hogy hogyan teljesített az Arsenal azokon a meccseken, ahol mindketten szerepeltek, ahol csak egyikük és ahol egyikük sem.  Következzen egy kis összesítő, ahol ilyen bontásban vizsgáljuk meg, hogy milyen átlagokra volt képes az Arsenal.

Mindössze két meccs volt, ahol egyikük sem lépett pályára, így ezzel a résszel nem foglalkoznék. Az látszik, hogy míg Odegaard hiánya a kidolgozott helyzetek minőségében, és az XG-különbségben nem igazán jelent visszaesést, Odegaarddal magában, Saka nélkül, sokkal rosszabb számokat hoz az Arsenal. Az, hogy eredmények és pontok tekintetében ez nem mutatkozik meg valószínűleg annak köszönhető, hogy a csak Sakával megvívott meccsek között volt a Spurs, a Man City, a Liverpool és a Newcastle elleni is. Egyre gyakrabban olvasni róla Arsenalos közegekben is, hogy Odegaard teljesítménye visszaesett, és ez már jobban magyarázná az Arsenal idei kreatív gyengélkedéseit, mint önmagában Saka sérülése.
De akárhogy csűrjük-csavarjuk-kategorizáljuk a szezon meccseit, a konklúzió az, hogy azért nem lett bajnok az Arsenal, mert egyáltalán nem tudott PL bajnokhoz méltó teljesítményt nyújtani a szezon során.

Tehát akkor világ vége, örök vesztesek, #ArtetaOut? Hát, azért korántsem.

Egyrészről már önmagában az is elég nagy power move, hogy miután eldől, hogy nem nyernek semmit, rögtön a keret további erősítésére fókuszálnak, és megszerzik Zubimendit (bár még nem hivatalos, a baszk kapcsolatok miatt nem áltatnám magam vele, hogy nem lesz az rögtön a nyár elején). Azt a Zubimendit, aki az őket a bajnokságban legyőző csapatnak (aki meg éppen elveszíti az egyik kulcsjátékosát) fityiszt mutatott – Laviaval és Caicedoval hasonló sikereket kívánok neki Londonban! Ha ezután a támadósorba is tudnak hozni egy Sakahoz hasonló minőségű játékost, akkor szerintem következő szezon előtt is őket szavazom meg a delphoi szaunában PL győztesnek. Kulcsembereik fiatalok és/vagy legjobb korban vannak. Raya 29, Saliba 24, Gabriel 27, Rice és Odegaard 26, Saka 23 évesek. Ha ezt a keretet sikerül egyben tartani, és további egy-két emberrel megemelni a plafonját, akkor a következő években is jó esélyük lesz ismét PL és BL címért harcolni.

De az is igaz, hogy ezt a majdnem nyerést nem lehet örökké csinálni. Ha a kudarcot mindig csak kudarc követi, elkezdenek majd gondolkozni a kulcsemberek, hogy biztos ebben a klubban szeretnék-e eltölteni pályafutásuk csúcséveit. Legóember a hatodik teljes szezonját fogja megkezdeni ősszel, az első félszezonos ligakupa sikeren kívül pedig csak egy Community Shieldet tud felmutatni. Kétlem, hogy pár hazai kupával ki lehetne szúrni akár a vezetőség, akár a szurkolók szemét. Kulcsfontosságúnak gondolom a következő szezont Arteta esetében, ha jövőre sem sikerül bajnokságot vagy BL-t nyernie, akkor nem hiszem, hogy a 2026-27-es szezont is az ő irányításával kezdik meg.

Az pedig szinte biztos, hogy az egyre nagyobb nyomás mellett maga a feladat sem lesz egyszerűbb, mert még egy ilyen gyenge City szezon nem várható. Örüljünk és legyünk büszkék, hogy ezt a botlást nekünk sikerült kihasználnunk, ezt a bajnoki címet már senki nem tudja elvenni tőlünk!

Végül pár szó magáról a meccsről.

Ha Bradley egészséges, akkor kezdeni fog, én rajta kívül is az elérhető legerősebb kezdőt várom a jövőre is nálunk focizni szándékozók közül, de Slot nyilatkozata talán sejtet egy-két változást, Jones, Elliott, vagy Quansah esetleg ott lehet a kezdőben.

Mi nem fog eldőlni a mérkőzésen?

Az idei bajoki cím, mert azt már megnyertük. A jövő évi bajnoki cím, mert ott még nem tartunk. Hogy ki az, akit biztos eladunk, hogy ki az, aki biztos marad. Hogy pontosan mit fogunk játszani Trent nélkül, hogy pontosan mit fogunk játszani a még nem itt lévő nyári igazolásokkal. Szóval rendeznek egy focimeccset, amit jó lenne persze megnyerni, de az ég egy világon semmi katasztrófa nem fog történni, ha esetleg nem sikerül. A lényeget már megnyertük.