Wolves kihari

Válogatott szünet után, 13:30-as kezdés ellenére, szar első félidő után, idegeben nyertünk 3-1-re a Wolves ellen. Kell ennél több? Dehogy kell!

Még mielőtt itt rátérnénk saját magunkra, azt emeljünk ki gyorsan, hogy a Gary O’Neil vezette Wolverhampton elég rendben volt. Persze, kellett hozzá a bődületesen szar taktikánk, és hogy az első félidőben mindenki még a taktikához mérve is mélyen a tudása alatt játszott, de azért a hazaiak jó koncepcióval és lendületesen álltak bele a meccsbe, és ha Cunha nem fejeli zacskón magát az első félidőben, akkor nagyon könnyen alakulhatott volna ez a meccs másképpen. O’Neilről egyébként érdemes tudni, hogy dolgozott az akadémiánkon az U23-as csapat mellett másodedzőként, innen került a Bournemouth-hoz, ahol először szintén másodedző volt, majd a tavalyi szezonban Scott Parker menesztése után vezetőedzőnek nevezték ki, és kisebb csodát bemutatva tartotta bent csapatát a szezon végén a PL-ben. Káoszt vett át a Wolves-nál is, hiszen a szezonkezdet előtt pár nappal nevezték ki vezetőedzőnek. Ehhez képest volt elképzelés a játékukban, és most azért tudnék három náluk gyengébb csapatot mondani a mezőnyben.

Ami a saját csapatunkat illeti, a stábnak volt két hete kitalálni, hogy miként is kellene megverni O’Neil gárdáját, és ezt a két hetet olyan jól felhasználták, hogy az első 45 perc után az egész mestertervet ki kellett dobni a kukába, és valami teljesen újjal előrukkolni ahhoz, hogy ne kelljen arcon csúszva hazaszivárogni Liverpoolba. Nah, ebből most az jöhet le, hogy csalódott vagyok a stábban, pedig ez nem igaz, sőt, tényleg azt érzem, hogy Klopp komolyan gondolja ezt a Liverpool 3.0-át. Mindenesetre a szezon előtt két dolgot szerettem volna látni az edzői stábtól az idény folyamán: 1) Mackó használja a keretet; 2) taktikai flexibilitás a sokoldalú játékosokkal. Ebből szombaton mindkettőt megkaptam.

Használjuk a keretet

Konate felépült, de végre nem sietettük a visszatérését, hanem a stáb be merte rakni Quansah-t a kezdőbe, aki egyébként meg is hálálta a bizalmat, és remekül játszott, különösen az első félidőben, és különösen a többiek teljesítményéhez képest volt üde színfolt az ő játéka. Ennek ellenére a védelem nekem egyelőre még mindig elég vékonykának tűnik, de ha a stáb tudja forgatni a játékosokat, akkor talán rendben is lehet, reméljük Quansah sérülése nem komoly, és akár már csütörtökön szerepet kaphat újra.

Taktikai flexibilitás sokoldalú játékosokkal

Az elég gyenge első félidő utána Klopp nem ragaszkodott a nem működő taktikához. Szünetben változtattunk, de nem csak felállást, játékost is, és nem a megszokott módon, mivel nem posztra cseréltünk: Mac Allister helyére érkezett Diaz, így a korábbi 3-2-es build-upból 2-4-es lett, Cujo és Dominik lépett vissza a védelem elé, így hatékonyabban tudtuk átjátszani a Wolves letámadását. Illetve azzal, hogy a szélsővédőink szélsővédő pozíciókban helyezkedtek, a letámadásunk is sokkal hatékonyabb lett, mivel a szélen magasabban tudtunk találkozni az ellenfél szélsőivel, akik az első félidőben rendben a szélen bontották meg a védekezésünket. Ezeknek köszönhetően vissza tudtunk jönni a meccsbe.

Igazából már itt elégedett voltam, hiszen két olyan elemet is láttam a mérkőzésen, amelyeket az elmúlt évben, talán években is, nagyon hiányoltam a játékunkból, és hosszú távon ezekre lehet alapozni a fenntartható sikereket. A győzelem, Cujo 100. pályára lépése és érett játéka, Dominik jelenléte, Robbó gólja, Szalah előkészítései, a cserejátékosok, Elliot, Nunez és Diaz lendülete pedig csak hab volt a tortán, és ezek mind-mid olyan jelek, amelyek azt mutatják, hogy valami különleges készül ismét Kirkby-ben. Csütörtökön jön a folytatás a répaligában, ami tökéletes hely és idő a csapatkohézió további építésére.