Aston Villa – Wolves

Válogatott szünet után, AV elleni győzelemből érkezünk meg a Wolves ellen szombat délelőtt, az eddig alapvetően nem szarul alakuló szezon elején.

Én speciel nem a legjobb hangulatban ültem le az AV ellen meccset nézni. Jó, annyiban azért mégse, hogy én lélekben még mindig egy ilyen hullámvasút masszív trash szezonra készülök, szóval innen nézve úgy voltam vele, hogy az 5-0-tól ide a 2-7ig oda minden is lehet, nézzük mit sikerül kidobni kockával. Meglepő módon mostanában több Pool meccset van szerencsém valahogy nézni mint például tavaly, igaz, ettől a behatástól továbbra se érzem magam se teljesebb embernek, se nagyon (vagy kisebb?) futball-fantasztának. Szóval oda akarom kifuttatni gondolataim kuszán tekergőző ingáit, hogy a Newcastle elleni meccs játékban, a mi oldalunkról egy igazi vödör fos volt (néhány egyéni kivétellel), kiszórták VVD-t (szerintem azért szigorúan), majd számomra teljesen érthetetlen és felfoghatatlan módon a NC úgy döntött, hogy akkor ők védik az 1-0-át azzal, hogy szar builduppal lassan tartják a labdát, cserébe a fél csapat nem fut hátra védekezni. Érti a faszom, tényleg, szuper okos, szuper tapasztalt Premier League edzők, játékosok, elemzők, szabadúszó auramasszőrök dolgoztak ott is össze, de bevallom én máshogy szoktam lovon ülni. 

Az Aston Villa teljes stábja kölcsönkérte, mit kölcsönkérte, gyalog vezette pórázon ugyan ezt a lovat az Anfieldre, ahol felpattant rá és kurjongatva elkezdett vágtatni körbe-körbe a pályán. Én meg állok (egyébként ülök) itt zsebre tett kézzel (gépelek egyébként) és csak annyit tudok dünnyögni, hogy a lovakhoz nem értek, ők biztos jól érezték magukat, nálunk a három pont, köszönöm szépen akkor a lehetőséget ezúton is. 

Nyilván a meccs elején jót tett mindenkinek, hogy az egyébként tényleg (ezen én vagyok a legjobban meglepődve, egyébként) proper formát hozó Szobo lövése nem akadt el  szokás szerint valamelyik védőben hanem gól lett. Azonban itt én még lélekben nem dőltem hátra, hiszen egyrészt a Gomez – Matip duó egyből a Benny Hill zenéjére vonult be a YNWA helyett, másrészt én bevallom kicsit túlzásnak éreztem, hogy „csak” a két gólja miatt Nunezt egyből léptessük elő a kezdőbe. Never have I been so wrong. A mi szerzett gólunk után azt vártam, hogy majd az AV elkezd jönni masszívan és kialakul egy ilyen oda-vissza rohanós pofonosztás, amiből remélhetőleg mi jövünk ki jobban, de ennél sokkal verzió történt: Felálltak egy extrém magas védelmi vonallal, érdemi presszing nélkül. Én meg néztem, hogy oké, mi tartjuk a labdát, ritkán vannak a védők nyomás alatt, cserébe Trent bátran tud indítani gyorsan futó támadókat akár átlósan, akár a la natúr, hiszen van tér rendesen. Gúd ebening my friends, ezt a 6D sakkot ami itt volt azóta se értem, de mint mondtam, a lovon se így szoktam ülni. 

Ezt leszámítva az AV a korábban általam látottakhoz képest elég enerváltan próbált valamit okozni, nálunk meg ahogy nyugodott meg mindenki, úgy nőtt a magabiztosság is a pályán. Gomez megcsinálta a szokásos gólt érő bakiját (amire úgy felüvöltöttem, hogy majdnem felsírt a gyerek), mert tényleg az úristen szabja már meg a hülye fejét, hogy ha egyébként fogyatékkal él, akkor miért is fontos neki annyira utolsó emberként átvenni a labdát (egyből hátrapassz helyett), de ezt leszámítva nem vette fel a sport szeletes csoki rastáját a meccs többi részében. Mivel nem számítottam erre a leosztásra a magasra tolt AV védelemmel (mmint alapból ez játékuk, de MRI azért pragmatikus is), ezért Nuneznek is minden erénye ki tudod domborodni, ami alapvetően az egyenes vonalú gyors futásban merül ki jelenleg. De ezt általában szépen hozta, gólt is összehozott, helyzetet is hagyott ki, de összességében nem volt annyira Nunez, mintha kétszer ennyire szeretett volna Nunez lenni. Oké, kicsit még lehet szigorú vagyok a sráccal, talán elmúlik.

Négy meccs 10 pont alapvetően nem szar, ebben a hangulatban (meg látva a forduló többi eredményét) azért nem rossz válogatott szünetre menni. Arra cserébe visszajönni, hogy a Dél-Amerikai Légió Szumátra felé kerül repülővel ezért direktbe meccs előtt a stadion fölött dobják ki őket ejtőernyővel úgy esnek be, főleg, mert megint miénk a szombat kora délutáni idősáv. 

A Pool után sokáig a kedvenc csapatom volt a Wolves NES-el, három védővel, meg ilyen furcsa ámbár érdekes, nem kifejezetten futball-intelligens de más egyéni sportokkal kiválóan crossoverezhető játékosokkal mint például Adama Traoré. Mostanra nálam a Ruí Costa skálán valahova a Burnley meg a neverton (hogy rohadjon meg a vacsorájuk a 2:2-vel) mellé csúsztak le. Azért a nagyipari fetrengésért / féregségért amit az utóbbi szezonban előadtak ellenünk tényleg kijárna egy Simeone vándorserleg, cserébe se játékban, se eredményben nem nyújtanak semmi érdekeset. Annak dacára egyébként, hogy a csapat gerince még mindig a Portugál vonalról jön, szóval ha lenne kedvük vagy lelkesedésük, akkor néha akár megpróbálhatnának focizni is. Oké, Lopótök lépője után nincsenek is a legjobb helyzetben, ellenben nálam ők már a minden pofon jó helyre megy zónában pihennek. 

Alapvetően valamilyen négy védős őrülettel vágnak neki a meccseknek, overlapping FB-ek 2023-ban azért már nem az űrtechnika csúcsa, hogy most ellenünk proper két csatárral, vagy 4-4-1-1-el jönnek az szerintem lényegben sokat nem fog változtatni. Főleg, mert a mi oldalunkról Trent biztosan offos (bevallom a sajátja mellett az én idegrendszeremnek is jót tesz ez a pihenő), Konaté edzett, Nunez dettó kérdéses. 

Gondolom Trent nélkül Gomez lesz az RB, szóval Konaté mehet vissza a kezdőbe ugrálni, elöl meg Jotát berakják a helyismeret miatt Nunez helyett és mehet a matek. Boldolok egy 1-2-t ide, bár teszem hozzá hogy Tierney-vel a VAR szobában, szombat kora délelőtt, válogatott szünet után nekem még egy döntetlen is jó lenne.