Az öreg balrog is már csak zippoval gyújtja meg a blázt, kifogyott már úgy látszik a régi tűz McA apátok seggéből is. Hirtelen éledő erekcióval okéztam le a Tottenham beharit, hogy hiába volt a combomhoz szigszalagozva a bré, csak sikerült izomból szájbarúgni magam, azóta meg vagy vénebb lettem, vagy a…
Johoho, elhozta nektek McA apó az odavissza Tottenham posztot, tiszta stat-padding mint amit Salah is tolt a csirkék ellen. Megérdemelték a verbális pofont, kaptak mellé egy rendeset is, csak jobb így mindenkinek mint azon bosszankodni, hogy ezek a nyomorultak tényleg csak arra jók, hogy ellenünk problémát okozzanak.
Micsoda? Elmúlt karácsonyok szelleme kopogtat a szauna ablakán? Leszorított rüszttel rúgom le az élet nevű csoda által körémszart koporsó tetejét a hírre, hogy ezekhez a semmirekellő, nyomorult champószökevény fasszopókhoz látogatunk labdarúgni, ahelyett, hogy drogoznánk a fa alatt és körül mint minden normális ember. Basszuk be a csirkeól ajtaját, letsgo!
Ligakupa győzelem és FA továbbjutás után azért eggyel komolyabb frontra térünk vissza, amolyan térkitöltő meccsekkel haladunk a shitty elleni meghatározó meccs, majd az ezt követő válogatott szünet felé.
Az anál elleni vereség után sikerült újra nyerni, ami egy limitált kiadású kezdő plusz cserepad kombóval nem rossz dolog, ha dolgok számszaki oldalát nézzük. Mármint azt, hogy nyertünk, mert lokális maximumpontokat leszámítva annyira azért nem volt jó ezt a meccset végigülni.
Két nagyon más kaliberű meccsről fogok pár szót ejteni, a mennyire érdekel / mennyire fontos skála végpontja érkezik egymás után. A West Ham elleni győzelem szép dolog, de nekem fasorban sincs egy Anál elleni három ponthoz képest.
Túléltünk egy szokásos téli fosfaragást a szokásos szombat kora délutáni idősávban, a végén még három pont is lett belőle. Ezzel nagyjából minden pozitívumot el is mondtam, lapozhatunk is tova.
Történelmi kontextusban egy fontos döntetlen után egy kevésbé fontos (érdekes?) győzelem. A Shitty elleni halálcsillaggal való találkozás után csütörtök este tapasztalhattük, mennyire rázós nagyjából két osztályni különbség a 2/3-ad részben rotált csapatnak. Na pont ennyire.
Heti két meccses daráláson haladunk át újra ilyen késő őszi nagycsapatos utazó sebességgel. Komoly kihívások annyira azért nem jönnek, sérülés fronton nem vagyunk elúszva, a keret rotálva, az eredmények meg jönnek. Soha rosszabbat.









