Mi lesz veled középpálya?

Vasárnap este a Nottingham csapatával játszunk a tusikupában. A mérkőzés után két hét szünet vár a csapatra, hogy április elején, a Watford elleni mérkőzéssel ráfordulhassunk a szezon véghajrájára. Nagyon izgalmas időszak előtt állunk, hiszen három további kupa is érkezhet az Anfieldre a következő két hónapban. Az elmúlt hetekben a csapat remekül muzsikál, különösen a középpálya teljesítményével lehetünk elégedettek, viszont – csatársorhoz hasonlóan – nagy átalukálás várhat erre a csapatrészre is a nyáron. Az idei szezon csodáit megélő, de félig a következő szezonra tervező bejegyzés következik.

Úgy tűnik végre összeállt a Fabinho-Henderson-Thiago hármas a középpályán, amire olyan régen vártunk. Gini tavaly nyári távozása óta egyértelműen ez a legerősebb formáció ebben a csapatrészben, és a formájuk és/vagy az elérhetőségünk meghatározó lesz a szezonunk befejezésének szempontjából. Viszont utóbbi kettő már 30 felett jár, Fabinho pedig 28 múlt, amivel nem is lenne gond, ha rendelkezésre állna pótlás házon belül, de ez sajnos nincs így. Legalábbis rövid távon nem, hiszen jelen állás szerint Ox és Keita szénája is inkább kifelé áll, Milner pedig már 36, a többiek pedig még nagyon fiatalok. A középpályás helyzetünk hatékonyabb áttekintésére készítettem egy vizuált.

Az látszik, hogy Fabinho és Henderson messze a legtöbbet használt középpályásunk idén a PL-ben. Ez abból a szempontból szerintem nem szerencsés, hogy Fabinhonak egyetlen értelmezhető pótlása van a jelenlegi keretben, és az Hendo, így ha egyszerre vannak pályán, akkor fokozott annak a veszélye, hogy hatos játszani tudó játékos nélkül maradunk. Persze, elképzelhetetlen, hogy egész szezonban felváltva játszanak csak, de Hendo játékperceinek hatékonyabb menedzselésére szükséges lenne. Ennek a hiánya egyébként két okra vezethető vissza: 1) CuJo, Elliot és Thiago sérülései, valamint 2) az Ox-ba és a Keitába vetett bizalom csökkenése, ami az elmúlt évek alapján nem is lehet meglepő. Morton talán még nem, vagy lehet sohasem lesz, Milner pedig már nem tényező a középpályán. Ennek ellenére nagyon szeretném, ha utóbbi maradna jövőre is, mert – ahogy Klopp is kiemelte – a karizmája és az öltőzi jelenléte fontos a csapategység és a folyamatos győzni akarás szempontjából.

Annak ellenére, hogy mindannyian nagyon szerencsétlenek voltak a sérülésekkel, a Thiago, Curtis, Elliot hármast érdemes két csoportba bontani. Az egyszemélyes csoportot Thiago alkotja, akiről jól tudtuk, hogy kivételt fog képezni a mostani átigazolásaink között: ilyen korral, ilyen fizuigénnyel nagy valószínűséggel soha többet nem fogunk játékost igazolni az FSG korszakban, de a spanyol az idei szezonban nyújtott teljesítményével egyértelműen megszolgálja Kloppék bizalmát: ha – és ez kulcskérdés nála sajnos – a pályán van, olyan dolgokra képes, amire kevesen, keresztlabdáival gyorsan tudjuk áthelyezni a súlypontot egyik oldalról a másikra, labdabiztosságának köszönhetően kulcsszerepe van a támadásépítésnél, valamint mozgékonyságának köszönhetően kis területen is meg tudja verni az ellenfelét. Ezen felül védekezésnél – meglepő módon – remekül zár vissza, így hatékonyan egészíti ki Fabinhót. Thiagót nem a jövőnek, hanem a jelennek igazoltuk, a nagy meccsek embere ő, viszont kérdés, hogy egészségesen tudjuk-e tartani. Ebben egyébként hasznunkra jöhet, hogy nem hívták be a spanyol válogatottba a márciusi meccsekre.

Rajta kívül Elliot és CuJo is sokat hagyott ki idén nem várt sérülések miatt. Előbbinek eltört a bokája még szeptemberben, míg utóbbi egy fura szemsérülés miatt nem állhatott a szakmai stáb rendelkezésére. Mindkettőjükben meg van a potenciál, hogy hosszú távon húzóemberei legyenek a jövő Liverpooljának, viszont attól félek, hogy túl fiatalok lesznek még akkor, amikor a Hendo/Thiago/Milner tandem elhagyja a csapatot, így átvezető megoldásra szükség lenne. Ennek a szerepnek a betöltésére tökéletesen alkalmas lehetett volna Keita és/vagy Ox, viszont szerintem nekik lefőtt a kávé Liverpoolban.

A fentebbi grafikonról is látszik, hogy egyikőjük sem érte el az idei szezonban az 1000 játékpercet annak ellenére, hogy a szezon 2/3-án már túl vagyunk, illetve jelentősebb sérülés nem hátráltatta őket eddig (Keitának akadt ugyan némi kihagyása a United elleni meccs után, de az nem igazán mondható jelentősnek). Ha részletesen megvizsgáljuk a teljesítményadataikat, különösen a védekező aspektusát a játékuknak, akkor jól látható miért kapnak kevesebb lehetőséget. Először viszont kezdjük a támadó mutatókkal.

A következő táblázatban a legalább 100 percet játszó liverpooli középpályások teljesítményét hasonlítottam össze. A játszott perc oszlop mellett egyből jön egy xG+/-90 oszlop. A +/- mutatót a fociközeg az amerikai sportokból vette át, és röviden azt reprezentálja, hogy amikor az adott játékos a pályán volt, miként alakult csapata xG különbsége. Annak ellenére, hogy Keita csak a United, a Spurs és West Ham elleni “rangadókon”, míg Ox egyedül az Arsenal elleni hazai meccsen kezdett – vagyis játékperceik jelentős része kisebb csapatok ellen jött össze -, nem tudtak olyan mértékben hozzájárulni a csapat teljesítményéhez, mint a Henderson-Fabinho-Thiago hármas. Thiago 2,32-es +/- értéke az egész csapatból kimagaslik. Ez azt jelenti, hogy amikor a spanyol a pályán van, 2,32-vel magasabb a csapat xG értéke, mint az xGA-ja. Ez egyértelműen alátámasztja Thiago fontosságát, és rámutatta arra, miért is kulcs az elérhetősége a szezonunk sikerességének szempontjából. Egyébként a spanyol mind a progresszív passzok hosszában, mind a progresszív labdavezetések hosszában, mind a lövést előkészítő passzok számában a legjobb vagy a második legjobb mutatóval rendelkezik a liverpooli középpályások között.

Ha Elliot teljesítményét nézzük a +/- mutatóban, akkor azt látjuk, hogy a második legjobb teljesítménnyel rendelkezik a mintán. Persze, kicsi az elemszám, hiszen csak 282 percet játszott, de ha azt nézzük, hogy ezt igazából négy meccsből lapátolta össze a szezon elején, akkor ez az érték nagyon pozitív képet fest az eddigi teljesítményéről, és alátámasztja, miért tartja annyira nagyra a még csak 18 éves angolt a szakmai stáb.

Ha a védekező mutatókat vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy Ox és Keita szépen teljesít a letámadásban és a támadóharmadban végrehajtott szerelésekben is, viszont van egy aspektusa a játékuknak, amiben messze elmaradnak a többiektől: gyengék a fejpárbajokban. Évek óta tudjuk, hogy a magas liverpooli letámadásra úgy reagálnak az ellenfelek, hogy megpróbálják átívelni a csapatot, és igyekeznek minél gyorsabban a csatárokhoz juttatni a labdát. Ezen magas labdák levédekezése kulcsfontosságú a játékunk szempontjából, így azoknak a középpályásoknak, akik a Liverpoolban szeretnének lehetőséget kapni, muszáj erősnek lenni a fejpárbajokban. Némileg meglepő módon Thiago nyeri meg legjobb arányban a fejpárbajait (70%) a középpályások között. Ennél még meglepőbb Keita (35,3%) és Ox (29,4%, ez mi, hát ez azt jelenti, hogy 3 fejpárbajból kettőt elveszít) teljesítménye, akik nagyon messze elmaradnak attól az 50%-os küszöbtől, ami ahhoz kellhet, hogy valaki állandó kezdő lehessen Klopp Liverpooljában.

Keita egyébként letámadásban nem csak csapatszinten számít elitnek, de az egész PL mezőnyhöz viszonyítva is. Úgyis az élmezőnyben van (top10%), hogy inkább nálunk van a labda, így kevesebb lehetősége van letámadni. Ennek ellenére muszáj beismerni, hogy fizikálisan sajnos kevés a kloppi focihoz. A teljes képhez hozzátartozik, hogy Thiagónak a legmagasabb a hibázási mutatója (eladott labdák utáni elszenvedett lövések száma) csapaton belül, de remélhetőleg a jövőben ezen is tud majd javítani úgy, ahogy idénre levetkőzte a felesleges becsúszásait.

Ezen gondolatokat tovább görgetve egyértelműen kirajzolódik a nyári terv számomra. Keitát és Oxot sajnos el kell adni, és kell valakit hozni a helyükre. Ha valakire rá kellene bökni, akkor az Tielemans lenne. Relatíve fiatal (25 lesz), nem igazán sérülékeny (az elmúlt két évben 2800 és 3300 percet játszott, idén 1800-nál jár) – bár Keita óta tudjuk, hogy ez nem nagyon mérvadó -, így pont illik abba a térbe, ami üres az első grafikonon. Fejpárbajok megnyerésének hatékonyságában még előrébb kellene lépnie (48%), de jövő nyáron lejár a szerződése, így némileg olcsóbban tudnánk leigazolni. Érkezésével el lehetne érni, hogy a mostani kezdőt jobban tudjuk rotálni, de játéklehetőséget is hagyjunk Elliotnak és Jonesnak. Ezeken felül az életkora miatt megfelelő hidat képezhetne a Hendo/Thiago/Fabinho középpályás sorról a jövő Liverpooljában. Abba a csapatba, ahol remélhetőleg Elliot és Jones diktálja majd a játék ritmusát.

7 órási kezdéssel pedig a Nottinghamhez látogatunk, a meccs a Spíler 1-en lesz látható.