Arsenal kiharang

Mint amikor kocsisort előzöl. Nyomod, nyomod, aztán úgy vagy vele, hogy majd valamelyik fos SUV mögé beférsz, egy olyanba, amiben ül valamilyen középkorú bajszos majomfasz aki derékfájásra hivatkozva elkúrt 10M-et egy funckionálisan (is) szar valamire, hogy aztán vezetést színlelve vergődjön a világ összes távolsági busza mögött. Aztán hopp, egyszercsak látod, hogy egy másik csoki kielőzi a buszt a kanyar közepén, hoppá, király, akkor lehet túrni tovább, van ott még hely kibontakozni. Ilyen volt nekem ez az Arsenal, segített elhinni, hogy van még hely itt bőven tenni neki. 

Január közepén kb 10-11 pont volt még a különbség, lélekben letettem itt mindenről is, nyomjuk a gázt aztán valami lesz. Aztán hogy, hogy nem, már csak egy pont maradt tisztán, sorsolása talán a shittynek jobb a bajnokságban, nekünk viszont egyértelműen jobb a BL-ben, csak ideértünk farvizen. Kellett ehhez nyilván ez a mostani győzelem, aminek van két nagyon közhelyes aspektusa: Egyrészt a hozzám hasonlóan nehezen aktivizálható szakemberek is elkezdték újra nézegetni a tabellát, teszi ezt gondolom a shitty is, érezve Klopp lehelletét a tarkóján. Másrészt nyomtunk egy ilyen igazi nagycsapatos győzelmet, amit dettó nem láttam jönni itt az afrika kupás baszakodások közepette. 

Mert ez az Arsenal olyan volt, mint mi mondjuk 5-6 éve: Erős top4 contender, focit játszani akaró és tudó csapat okosan kizúgva minden belföldi kupából teljes lézer-fókusszal a bajnokságra készülve. Teljesen pariban voltak velünk egész meccsen, nyilván a második gól után már csökkent lelkesedéssel. Viszont ha az első félidőben mondjuk vezetést szereznek és jobban figyelnek így a védekezésre, akkor simán lehetett volna csak egy pont a jussunk. Így viszont számomra például full nem triviális az, hogy ha lemodelleznénk ezt a meccset még 100x akkor többségében nyernénk. Sok lelkes fiatallal, főleg a szélekről indulva próbáltak valamit alkotni, esetleg vártak valamilyen kozmikus tahóságra részünkről, amit az általam még mindig szívből imádott, de néha kicsit tényleg túl lezser Thiago szállított is. Oké, meg a másik irányba is egy olyat, amit mondjuk Milner akkor se tudna abszolválni, ha még 50 évet tartani csoffadt kis karrierje, térjünk erre majd vissza amikor ez aktuálissá válik. Martinelli szokás szerint küldött egy szívhez szóló meghívást Trentnek a tóra, amit utóbbi udvariasan elfogadott és géza kézben indulhattak meg együtt egy fékezett habzású délutáni sétára. Ja, hogy milyen tóra? Szopatóra feleim, nem kicsit.

Kezdtem volna is közepesen aggódó arckifejezést felvenni a második félidőre, mert bár voltak helyzetek, nem volt egyértelmű a gól a mi oldalunkról. Csakhát ez van pajtikák, be tud állni egy ilyen csapatba egy Salah meg egy Bobby padról, sajnos ebben a kurva világban ilyenek tudnak dönteni egy ilyen meccsen. Mondjuk Salah pont nem hozott semmi kanadai jellegű pontot, de maga a jelenléte, meg ahogy viszi magával a védőket bőven tudott segíteni. Éreztem az első gól után az Arsenal kollektív mellkasából kiszakadó “akkor basszátok meg” sóhajt, majd a második után a kollektív vállvonást, hogy akkor tényleg jólvanakkor. Ez így benne is maradt a meccsben, mert bár középpályán még zajlott a küzdelem, mire legközelebb volt idő az órára nézni már a 85. percben jártunk és várható volt már a végkimenetel, max az volt a kérdés, hogy képesek leszünk-e értelmes kontrát vezetni. Hát nem nagyon. 

Így fordulunk rá a szezon szempontjából meghatározó pár hétre. A buzikupa meg hazai pályán a jó eséllyel kieső Watford nagyjából szart se érdekel, cserébe jön utána a shitty elleni meccs, körülötte BL negyeddöntőkkel – ezek után azért nagyjából lehet majd látni, hogy befér még néhány SUV-s nyomorult, vagy lassan vissza kell állni a sorba.