Portó beharang

Na hány az óra, szerecsenek?!? Lokálisan érezzük csak magunkat szopóban, mert nem nyer meg 38 meccset a szezonban a kiscsapat, ma estére meg igazából még lélekben se tudunk készülni rendesen mert a szokásos késő őszi szopórollerre csak most váltunk jegyet, ugye? Shitty előtti Portózás, mint emlékzenekar előre következik kéremszépen. 

Befejezés, tárgyalás, befejezés, maradjunk a lényegnél mert ez jelenlegi kis életünkben egy közepesen fontos meccs csupán. Visszanéztem baszki, és majdnem napra pontosan három hónapja írtam utoljára, akkor is csak azért mert leverte a villanyt a diszkosz setting egy hónap után. Bepörgött pár dolog azóta a kis életembe, nehéz is most nekem ráhangolódni erre a témára, hogy van egy ilyen észak-kőbányai vörös csapat, amelyik meccseket játszik valamilyen magasztos bevétel termelő hátsó szándékkal. El is vagyogatok most éppen ezen a kerékpáron, néha látok meccseket, VVD kicsit kevésbé terminátor, Mané még mindig eléggé néger, szóval ez a mostani szezon valahol a tavalyi meg az azelőtti között van félúton. Mekkora átkötés gecc, hogy az előző meccs, amivel ideérünk most a Portó ellen is valami hasonló téma volt. Cuki csapat ez Brighton, hogy a Sunderland mezében játszik, félig norvégok, cserébe nem nagyon baszkodnak agyon. Viszont ha már feljöttek ide a PL-be, akkor úgy voltak vele mint Piroska az erdőben: „Pénzen nincs, baszni szeretek”, szóval attól még, hogy egy bajnoki esélyesnek tartott csapat vezet ellenük, attól még nem kell leülni a földre alvómenyét jógapózban búslakodni. Lássuk be, ez fair enough.

De most így áttérve a mi térfelünkre mit jelent ez: Kurva nagy semmit. Ha tudjuk előre, hogy 2x telibe megfejelik hárman Trent, akkor be lehetett volna hozni 3 CB-nek egy Gomezt, de most komolyan, ha tudom, hogy seggre esem, akkor leülök a földre. Ziccerünk is volt, nyerhettünk is volna, nem adta ki, ha már minden áron pontokat kell adni valakinek, akkor inkább adom egy ilyen szimpi Bournemouthnak, mint egy szopadék fos Burnleynek, ha már így forgatjuk ezeket a „B” betűs példákat. Haladva tovább a lenini úton, tolnunk kell most egy meccset egy másik középerős random latínó csapattal, hogy aztán ránkcsapódjon az igazi shit. Jó, oké, nem egymás után rögtön, de kell azért játszani Manchesterrel és Madriddal is kétszer, nagyjából ezek azok a meccsek amiket úgy ki szoktam bírni röhögés nélkül. Így most a Shitty árnyékában nem lenne rossz feltolni egy kicsit rotáltabb csapatot (ha már egyszer a hétvégén is ment Mané-Salah-Jota-Bobby egyaránt), ami könnyíti ezt, hogy papíron csak Thiago és Elliot sérült, ami nehezíti, hogy a focit füvön játszák. És nincs Trent, Nabyt a szokásos rontás kerülgeti feszt, a cserék közül ugyan bár Origi mutatott távoli életjeleket, de nálam pl. Ox katasztrófa a köbön, bármikor is láttam játszani. 

Portó oldalon olyan elképesztő érdekességekről ezzel szemben nem tudok beszámolni, Benficával ellesznek a bajnoki címért, ATMA ellen nem rossz a döntetlen idegenben a sérülése miatt amúgy sokat kihagyó Grujic-al tuningolt a középpályát villantva. 

Én azt gondolom, most jött el a pillanat, hogy egy erősen rotált csapattal tudjuk le ezt a meccset idegenben valahogy, játszunk egy igazi fos 1-1-et, csomó egyéni hibával, kohézió nélkül, gyalog. Aztán a meccs után rázzuk egy kicsit a brét arra az északi fény szerű csodálatos jelenségre, hogy minél szarabbul játszik a csapat, annál jobb statokat hoz Milner, és hüledezzünk azon, hogy futott 41 évesen 23 km-t, adott három jó passzt oldalra, szerzett egy sárgát a tizedik percben egy rossz belépő után, de még arra is maradt energiája, hogy két lövést beletörjön a földbe, miközben szokás szerint seggreül. Aztán lapozzunk kurva gyorsan, mert jön a Shitty, és beszélhetünk végre a fontos(abb) dolgokról.