Kellett ez nekünk?

Annyira ambivalens meg szürreális volt ez az egész meccs, hogy nem is tudom hol kezdjek neki. Rossiter gólja, Lallana és Suso játéka mind hatalmas pluszok, a végtelenül lassan csordogáló másodpercek, a sokadjára megismételt minden irányú balfaszkodás pedig mind egy-egy rektális kaktusz. Érdekesnek az egészet is csak valami művészien elvont jelentésben nevezhetném, legközelebb inkább egy háromnapos krikett-meccset izgulok végig.

Mélyen bennem él a tegnap estéből a digis Monoki panaszkodása a meccs iramára, nézhetetlenségére, színvonaltalanságára, illetve a siráma annak, hogy egyáltalán közvetíteni kell ezt az egészet. De mit mondjunk mi, akik még pénzt se kapunk érte? Naugye.

Kezdjük a negatívumokkal, hogy legalább a posztnak legyen íve, ha már a meccsnek nem volt.

Lambert tökéletesen értékelhetetlen volt összjátékban. A sebessége nem kiábrándító, a képességei szintén nem, azt a 4 millió fontot simán megérte, nincs ezzel gond, de a meccs tökéletesen bizonyította, hogy miért nem láthattuk mondjuk a Balo-Lambert csatársort eddig. Értelmetlen lett volna. A legjellemzőbb kép a fejemben róla az, ahogy fejét lehajtva battyog hátra, miután teljesen félreértették egymást valakivel. Akárkivel. Még Lallanaval is. Lambert leginkább egy álomért van itt, de nagyon sokat kell még dolgoznia azért, hogy ez össze is jöjjön neki még mielőtt lejár az ideje. Mondjuk ha valaki, akkor ő aztán tényleg kihozza a maximumot a képességeiből ehhez.

Hosszú idő után Sterling is újra a negatívumok kategóriájába sorolódik, de nyilvánvalóan csak önmagához képest, és leginkább csak a meccs végső stádiumában nyújtott dolgok miatt. Amúgy is jellemző rá, hogy a Sturridge nélkül sokkal rosszabbul megy neki a játék – noha még így is ő az, akitől a csodát várhatjuk -, de a 7 napon belül lejátszott 90+90+120 perc még jobban kidomborította ezt, ennek is tulajdonítom a 120+ perces dekoncentráltságát. Hétvégén legalább pihenhet majd egyet a velünk paralel pályán mozgó Everton ellen.

De térjünk vissza egy picit a címünkre: Kellett ez nekünk? Ez az egész? Rossiternek például nyilvánvalóan kellett, 17 évesen a debütáló meccsen egy akármilyen gólt lőni is maga a mennyország, ennek megfelelően törtek is fel az érzelmek, Flanno gólját juttatta eszembe a WHL-en. (A képen a comb valószínűleg jótékony módon takarja be a középső testrészeket.) Az már sajnálatos tény, hogy nem tudtuk végigvinni az 1-0-át, hogy nem erről marad meg a meccs mindenkinek, de majd Coates-szel megbeszélik, hogy milyen érzés is ez. 10 év múlva úgyis már csak a Rossiter videókból nézzük vissza ezt a gólt, akkor már nem számít majd a 2-2 sem, de még az utána jövő maraton sem.

Rossiternek kellett ez a meccs. Ebbe a kalapba raknám még az őt váltó Williamst is az egyik legjobb büntetőjével, és a szintet teljesen jól hozó játékával. Na de kinek kellett még? Enrique, Sakho, Touré, Lucas, Markovics, Suso és Lallana egészen biztosan csak profitált belőle, Manquillo is, ha ki tudja pihenni szombatig a dolgokat. Egyszóval többségében baromi jól járt mindenki aki a pályán volt.

Enrique vagy egy év után lehetett újra kezdő tétmeccsen, és egyszerűen örültem, hogy látom, aktív, harcos volt, és megmutatta megint, hogy ki is kapja a rózsát, ha a kiszavazó show eljut az Enrique-Johnson párosításig. Több helyen fantasztikusan játszott (Suso góljánál az a sarkazás), ugyanakkor a Boro első gólját én egy az egyben neki adnám.

Sakho és Touré játékperceket kapott, előbbi erősen rá van már szorulva – jön is vissza a formája -, utóbbinak pedig lényegében már elég mindegy a dolog negyedik számú opcióként, de na, csak játszhatott egy keveset. Lucasnak ellenben fontos volt, és a játékidőért cserébe lazán be is bizonyította, hogy korai lenne leírni őt. Képességeit tekintve simán versenytársa Gerrardnak, ha nem kell vele egyszerre a pályán lennie, a kapitány sérülése esetén gondolkodás nélkül a pályán a helye a tegnapiak alapján. Markovicsról is csak röviden, ő ismét bebizonyította, hogy van tehetsége a játékhoz, ugyanakkor leginkább csak csereként beállva jelent pluszt a csapatnak, kezdőként gyenge még hozzá. Fizikálisan, fejben és tapasztalati szinten is kevésnek érzem még őt ehhez, de ahhoz, hogy ez változzon, pont az ilyen meccsek kellenek.

A nap két igazi nyertese viszont Suso és Lallana volt. Előbbi végre ismét nagyközönség előtt bizonyíthatott, és mindent kihozott a lehetőségből. Hozta az edző álma játékost, becserélve lelket és lendületet vitt a játékba, pár percen belül pedig gólt is hozott. Ha már úgyis pihentetni kell Sterlinget az Everton ellen, talán Suso lenne az, akit a legszívesebben látnék a helyén a gyémánt csúcsán. Még ha még nekem is kicsit meredeknek is tűnik ez így elsőre.

A másik opcióm ugyanerre a helyre Lallana, ami egy sokkal biztonságibb vállalás a tegnapi teljesítményét elnézve. Amúgy is van némi perverzióm az ilyen Kuyt-Henderson-munkamorál=hasznosság vonalon, ezt pedig Lallana hozza már második meccs óta, már a West Ham ellen is ő volt az egyik üde színfolt a pályán, tegnap pedig az egész rendszert ő tartotta mozgásban, MotM. Ugyanakkor persze, sok volt érte a huszonmillió, anno Hendersonért is sok volt, de ilyen játékkal simán meg lehet szolgálni ezt az árat. Lallana ezt 2 hónap után el is kezdte, míg Hendo pl csak 2 év után.

És kellett ez nekünk? Hol vagyunk mi szurkolók, egyszerű tévénézők, akik valamennyire kedd esti kikapcsolódásként, szórakozásként számoltunk a meccsel? Pont ott, ahol a nyitógif. Nem tudom, hogy a 60. perc környékén vagy 110-nél környékezett meg a gondolat, esetleg még egy másik életben, de őszintén sajnálni tudtam magunkat, hogy ezt végig kellett néznünk. Hiába volt hasznos Sterlingen kívül kábé mindenkinek ez a meccs, attól még botrányosan színvonaltalan produkció volt, egyedül a rekorddöntögető büntetők mentettek meg minket attól, hogy ne arról csámcsogjon mindenki, mekkora egy szar volt 2 órán át a pályán. Nekünk szurkolóknak, ez baromira nem hiányzott.

Ugyanakkor.

Sőt.

De!

Van egy aspektus, amit viszont mindennél fontosabbnak tartok. Legyen az Ligakupa, FA vagy EL, mindig felmerül, hogy mennyire fontos ez az egész nekünk? Csak pehelykönnyű fém ez a szekrényben, ráadásul a szezonra kéne koncentrálni, és inkább essünk ki? Vagy tradíció, meg az alumínium is fém, és igenis fontos ez az egész? Örök, parttalan vita ez nekünk szurkolóknak, de tökéletesen jelentőségét vesztett mindez a játékosoknak.

Nem tudom már melyikőtök idézett, és azt se tudom, hogy honnan kommentben tegnap este, a lényege az volt, hogy Tudni akarjátok mennyit jelent ez a győzelem a srácoknak? Nézzetek be az öltözőbe, és megtudjátok. És számomra itt hantoltuk ki a kutyát. A nézőknek szenvedést, a játékosoknak tapasztalatot adott a tegnap este, de a csapatnak közösséget. Markovics, Rossiter, Balotelli, Lallana, Lambert, Manquillo, Suso, Williams először küzdöttek így együtt valami igazán kézzel foghatóért, együtt lettek hősök és rekorderek, és ez az a közösség, ami mindig hiányzik minden frissen feltöltött csapatból. Remélhetőleg már csak hiányzott.

Ezért kellett ez nekünk. Ez lehet a pont, ami átszakítja a gátat, átszakítja a hullámvölgyet, és ami mentálisan a közösség mellett erőt is ad. Teljes joggal panaszkodhattunk mindenre és mindenkire tegnap este, vagy két hete már folyamatosan, de ennek az estének a végső hasznosságát nem vitathatjuk el. Könnyen lehet, hogy a mélyrepülés sarokpontját láttuk, ez itt egy mentális fordulópont lehet, egy lökés az Everton ellen.

Csináljunk a lökésből lendületet szombaton.