Félúton a Wembley-be

A mérkőzés előtt azt mondtuk volna, hogy egy 2-1-es City győzelem is jó nekünk, azonban a fegyelmezett védekezésünket elnézve, jelentősen alulbecsültük magunkat: a Liverpool élt az egyetlen elé tálalt ziccerrel, majd visszazárt, és nézte, hogyan vergődik 60 percet egy lépéskényszerben levő Manchester City.

A Liverpool durván 30 perc után megköszönte a megtisztelő figyelmet, majd lehúzta a rolót és várta, hogy a City támadásai egymás után pattanjanak le arról a betonfalról, amit felhúzott. A korai gól szépsége ez: megengedi azt a luxust, hogy már a 20. percben lemondjunk a felezővonal átlépéséről.

Persze két fajta beszorított csapat létezik: a kétségbeesetten nyüszítő, akit az ellenfél ereje présel saját kapujába, és a tervszerű bunkerfocit játszó, aki önként adja át a terepet.

Houston, we have a StevieG.

A Liverpool tegnap szerencsére ez utóbbiba tartozott, Gerrard büntetőjével, majd Spearing sérülésével Kenny gyorsan belátta, hogy szabadon hagyott területek helyett érdemes inkább téglát rakni hátul.

A védelmet nehéz hova dicsérni, a kereken nulla bekapott gól mindent elárul: az egy héttel ezelőtti potya után Reina abszolút helyén volt, Skrtel-Aggerről már nem tudunk újat mondani (bár Agger alapvonalról visszaollózott “mentése” nem volt túl szerencsés, és Richards fejeséről is ő maradt le). Kelly – habár majdnem egyenlített – alapvetően jól játszott, míg Johnson MOTM volt a piros lapot érő becsúszása ellenére is (a Lescott elleni páros lábas). Micah Richardsnak egyébként innen is szeretnénk gratulálni, ugyanis hosszú idő után az első ember volt, akit Enrique nem tudott vállal arrébb pakolni.

A többiek teljesítményét nehéz véleményezni, lévén majd’ 60 percig csak a védekezéssel törődtek, az egy-egy megindulásunkat pedig sosem kísérte elég ember: Bellamy, Downing (a lövés szép volt, a labdaelszórások kevésbé), Gerrard, Henderson valamint Adam nem játszottak rosszul, de ha csak szerelések erejéig látod a labdát, nehéz nagyot alkotni. Ami viszont még minket is meglepett: Andy Carroll egészen úgy játszott, mintha egy PL-csatár lenne. Volt egy-két szép labdalevétele, néhány egész korrekt megmozdulása. A bunkerizálódás után ráívelt labdákat hat másodpercnyire kellett fejelnie, ezt a feladatát pedig tökéletesen teljesítette.

Van egy olyan közhely, hogy akkor lehet bravúrt elérni, ha az ellenfél végtelen számú, rád irányuló támadását visszavered, az egyetlen előtted adódó lehetőséget pedig értékesíted: a Liverpool tegnap teljesítette ezt, sőt, talán ennyire fegyelmezetten még sosem védekezett – nem lovalta magát támadásokba, amikor nem kellett, azonnal visszazárt, amikor kellett.

Nem volt egy élvezetes mérkőzés, de az eredmény most jóval fontosabb: idegenben lőtt góllal és 1-0-ás előnnyel várhatjuk a január 25-i visszavágót. Fontos, hogy ne felejtsük el, még pontosan kilencven perc áll a City rendelkezésére (feltételezzük, hogy ezt exclusively tőlünk tudja meg a világ), azaz még nincs minek örülnünk. De jó úton haladunk.

Képek: LFC.tv