Mesésen indul 2012
A Manchester City tegnap különösebb erőlködés nélkül szórt nekünk hármat, mi pedig vért hányva nullát nekik: a három pont elvesztésénél jobban aggaszthat minket, hogy egyáltalán nem látni, miért leszünk jobbak az egy hét múlva esedékes Ligakupa-mérkőzésen. Manchester City – Liverpool: 3 – 0.
Még mielőtt bármit vagy bárkit szétszednénk, szögezzünk le egy nagyon fontos dolgot: aki rangadón olyan potyát kap (vagy olyan ziccert hagy ki, mint Downing), mint a Liverpool, az egész egyszerűen elveszti minden jogát arra, hogy megnyerje a meccset. Odafent csak széttárják a kezüket “hát gyerekek, ha ez sem megy, akkor tulajdonképpen miről is beszélünk?”. Ennyi. Kész.
Ez sem segített
Persze akadtak itt gondok minden fronton: nem volt jó ötlet Carrollt és az ívelgetős taktikát bedobni egy olyan csapat ellen, aminek minden védője legalább 200 centi és 100 kiló. Ez mondjuk magyarázat lenne arra, hogy miért nem lőtt gólt Carroll.
De azt vajon mi magyarázza, hogy a Liverpool beadásainak egy jelentős része rossz: laposak, kiszámítható, lassú, de leginkább az első. Mintha egy álló Carroll mellkasára játszanánk. “Mer‘ Downing nem tud beadni!” – ha megnézzük a chalkboardot, Bellamy, Enrique, Gerrard, Johnson, Adam és Henderson együtt hozták össze a csodálatos 16,6 %-os pontosságot.
Kuyt… Mi nem tudjuk, ki ez az ember, aki a mi Dirk Kuytünk nevében pályára lép, de most már visszaadhatná az eredetit… Kuyt a 2011/12-es idény Joe Cole-ja kezd lenni (bár erős a verseny Downingggal), azzal a különbséggel, hogy Joe legalább néha lőtt gólokat. Az első gól felerészben az övé, felerészben Reináé volt. A foci 5. íratlan szabálya, hogy 20 méterre a kaputól, támadók gyűrűjében nem tili-tolizunk.
Az ott nem Kuyt? Áhh, kizárt…
A Liverpool az egész meccs során egyszer tűnt huzamosabb ideig veszélyesnek: Bellamy és Gerrard beállásakor egy kényszerítős-háromszögelős játékkal egészen zavarba lehetett hozni az addigra már elkényelmesedő City-védőket.
Alapvetően azt nem értjük, hogy miért abban akartunk versenyezni ezzel a Cityvel, amiben nyilvánvaló volt, hogy kikapunk? Carroll fizikuma a Lescott-Touré-Touré hármas ellen? Ugyanmár. Sokkal inkább egy gyors kontrákra kihegyezett taktikára lett volna szükség, Bellamy például állva átfért volna a védők lábai közt.
Kenny, intézkedj!…
Összességében abszolút igazságos eredmény született, és örülhettünk, hogy a City őrjöngés helyett inkább békésen visszazárt. A probléma igazából az, hogy nem igazán látjuk, mitől leszünk akár egy beadással is jobbak az egy hét múlva esedékes CC-mérkőzésen. Félreértés ne essék, nem fényes sikert vártunk tegnap sem, inkább csak egy olyan eredményt, amiből valami pozitív is kiolvasható – ez annyira nem jött össze.
Négy nap alatt elveszteni Suárezt és így a City ellen meccset?
Mesésen indul 2012.
Képek: Sky Sports
