Minimális erőbefeketetés – maximális siker
Semmi váratlan nem történt tegnap: a Liverpool odament Exeter városába, focizott úgy kb. 40 percet, majd várta a hármas sípszót. A Carling Cup második fordulóját különösebb erőlködés nélkül elintéztük, ennél pedig nem is kérhettünk volna többet. Hajtás után pár észrevétel következik a meccsről.
A tegnapi Liverpoolt bizony szénné verte volna egy, az Exeternél erősebb ellenfél. De várjunk csak!? Az Exeternél nem volt erősebb ellenfél a pályán, mert mi pont ellenük játszottunk. A Liverpool tartalékos védelemmel és többé-kevésbé első csapatos középpályával, valamint támadósorral felvonult, és szinte őrlángon lehozta a meccset. Természetesen Suarez volt ismét középpontban, de ez sem volt túl nagy meglepetés: a pályán levő 11 játékosból egyedül neki nem lehet azt mondani, ne pörögj már így, fiam.
forrás: lfc.tv
Reina egyenesen megduplázta ligakupás szerepléseinek számát, Skrtel kapott egy értékes bemelegítő meccset, Wilson is focizhatott kicsit, Robinson és Flanagan pedig újabb értékes tapasztalattal gazdagodott – mondjuk Flannóval kapcsolatban aggodalmunkat fejezzük ki: tavaly még láttunk benne egy olyan egészséges félelmet a feladatával kapcsolatban (a Liverpool jobbekkje vagy, fiatal, mindenki téged néz, ne szúrd el haver), mostanra viszont csak az a lezser Flanagan maradt, aki az egyszerű megoldások helyett inkább át akarja fűzni Balotellit is. Jobb lenne visszaszoknia.
Spearing és Maxi hozta a kötelezőt – aki kicsit kilógott, az Adam és Henderson voltak. Előbbi látványosan takaréklángon égett, utóbbi viszont mint valami tudathasadásos focista nyomta le a második félidőt: folyamatosan ingadozott két szerep közt. “Most legyek a menő fiatal srác, aki mindent csak lezser mozdulatokkal old meg? Vagy legyek a fiatal, félős focista, aki piszkosul igyekszik helyet szerezni a csapatában?” – aztán végül egyik sem lett, csak leginkább szar. Éppenséggel tegnap ez is belefért.
forrás: lfc.tv
Az a szemét Downing meg belevezette a labdát a védőbe! Önző mocsadék! Downing 3-0 után állt be, érthető, szeretett volna gólt rúgni. Tegyük hozzá, háromgólos előnynél az önző megoldások sem érthetetlenek. Semmi baj nem volt vele.
Carrollal továbbra is az a baj, hogy a szurkolók egy jelentős része épeszű mezőnyjátékot vár tőle. Ez baromság: belőle sosem lesz jó passzoló. A felívelt labdákat viszont elég jól leveszi, a tizenhatoson belül továbbra is életveszélyes (még ha ez eddig nem is érett góllá), leköt minimum két védőt, és tartalékban van még egy bal lába, amit tegnap is láthattunk akcióban.
forrás: lfc.tv
Ezek után nem igazán értem a negatív kommenteket: pontosan azt tette a Liverpool, amit vártunk tőle. Minimális erőbefektetéssel a maximális sikert hozta össze. Hosszútávú következtetéseket levonni egy Exeter elleni “barátságos” meccs után? Elásni játékosokat egy 30%-on pörgő csapat 90 percét követően? Néha kicsit úgy érzem, az elmúlt pár év keserűsége elfeledtette velünk, hogyan kell örülni. Már abban is a rosszat látjuk, amiben vagy nincs, vagy nem kellene azt keresni. 1-3 – nyertünk, továbbjutottunk, kész.
