Végletekben gondolkodunk – a 2010/2011-es idény játékosai II.

A 2010/2011-es idényben végletekben gondolkodtunk: egy borzalmas első félév, egy ígéretes második félév. Egy szörnyű edző, egy zseniális legenda. Ugyanez volt a helyzet szélső védőink esetében is, ahol az olyan botlábúaktól kezdve mint Konchesky a Liverpool akadémiájának feltörekvő fiataljaiig mindenki pályára lépett ezen a poszton. Hajtás után könyörtelenül értékelünk.

Essünk túl a nehezén… Illetve bizonyos szempontból nem nehéz Paul Konchesky teljesítményét értékelni, mert liverpooli mércével nézve ez bizony egy nagy, kerek, kövér, kényelmesen elterülő, a papírt és a képernyőt komótosan kitöltő NULLA. Egyáltalán a létezését is nehéz megindokolnunk. Hodgson, ez a velejéig kretén ember, képes volt egy az előző szezonban bizonyított, fiatal, ám sokak által kritizált Insuát elcserélni egy olyan 30 éves védőre, akiről mindenki tudta, hogy a Fulhamnél közelebb nem fog kerülni a Premier League élvonalához. Gondoltuk mi, gondolták az értelmes emberek, de nem Hodgson. Jobb lába gyakorlatilag használhatatlan volt, bal lábával pedig egy jobb lábas játékos bal lábas kísérleteit idézte (sok láb sok oldal). Folyamatosan sérült volt, és amikor a szurkolók jogosan nekiestek, édesanyja védte meg (!!!) a Facebookon keresztül. Szörnyű, nincsenek rá szavak, mennyire impotens egy játékos Paul Konchesky, aki olyan volt az élmezőnyhöz képest, mintha egy elit építészversenyen egy panelház látványtervével indultunk volna.

Konchesky lemarad… mint mindig.

A balbekk egyébként egy ritka átkozott poszt a Liverpoolnál: védők jöttek, védők mentek, de elégedettek elvétve lehettünk: Agger néha beköszönt ezen a poszton, de amennyire jó középen, olyan béna a szélen. Viharos éjszakákon még ma is felriadok egy-egy Adam Johnson VS Agger-jelenetre.

Fabio Aurelio két sérülés közt lejátszott itt pár percet, a City ellen még felidézte a régi szép időket, mikor ő volt az elsőszámú emberünk, majd az Arsenal ellen letámolygott a pályáról, hogy talán utolsó szereplését is a megszokott módon fejezze be. Vele kapcsolatban már mindent elmondtunk, amit el lehetett.

Danny Wilsonnal kapcsolatban mindig volt egy rossz gyanúm, hogy ez az ember agy nélkül született. Viszont amennyiben ez tény, nehezen indokolható az ötmillió fontos vételára, ezért további bizonyításig nem kezelem tényként. Az viszont biztosnak látszik, hogy a skót srác egy szálon képes csak gondolkodni: fut vagy passzol vagy gondolkodik, de hogy kettőt, netalán mind a hármat egyszerre tegye… erre képtelen. És ez elég komoly probléma, mert a testi adottságokat lehet javítani, de a szellemiekkel nem tudunk mit kezdeni.

A Liverpool továbbra is legfiatalabban pályára lépett játékosa, Jack Robinson az egyetlen, aki bizalomra adhat itt okot. Az Arsenal ellen Fabio Aurelio szokásos párperces kocogása után léphetett pályára, és úgy fogta a liga egyik leggyorsabb játékosát, Walcottot, mint aki komolyan akar tőle valamit. A tempója még kicsit megfontolt, de az vesse rá az első követ, aki tizenhét évesen a Liverpool első csapatában debütált.

Átevezve a másik oldalra, bizony hetek, mikor úgy tűnt, elmegy. Aztán jót tett neki is és a posztjának is, hogy hirtelen három ember jelentkezett jobb bekknek. Glen Johnson az utolsó pillanatban – de még pont jókor – realizálta, másodpercek alatt a padon találhatja magát, ha nem húz bele. Johnsonnal az a legnagyobb probléma, hogy van egy olyan rossz tulajdonsága: néha elfelejt ugyanis teljesíteni. Úgy is mondhatjuk, lusta. Futkos a pályán, követi a követnivalót, de van, hogy egyszerűen nem lép oda úgy és akkor, ahogy és amikor kellene. Aztán realizálja, hibázott és rákapcsol. Csak sajnos öntudatlanul is felmerül bennem a kérdés, hogy heti 110 000 fontért hogy képes valaki ilyenre? Johnson nem rossz játékos, csak kell neki a verseny, a hajtás. Kelly és Flanagan megjelenése nagy valószínűséggel megmentette Johnson liverpooli karrierjét – és minket is egy új védő vásárlásától.

A ködös távolban még felderenghet előttünk egy ismeretlen nevű srác, aki a Lyon ellen debütált egy úgynevezett Bajnokok Ligája nevű sorozatban. Jól tolta, de a hosszabbításban elég csúnyán összeszólalkozott a kapufával, aztán pedig eltűnt a radarról. Valószínűleg sérülésekkel bajlódott, de Benitez alatt sosem lehetett tudni, hová tűnt egy-egy játékos. Aztán Martin Kelly meglepő határozottsággal tért vissza oda, ahol abbahagyta. Semmi hezitálás, mintha ezer éve a Liverpool elsőszámúja lenne. Nem az a kimondott full back, de védekezni nagyon tud, a többit meg simán megtanulja. Az akaraterejével sincs probléma, sajnos pont emiatt dőlt ki márciusban: meghúzta azt a sprintet a West Ham ellen, és a szezonja véget ért. Szeretem Kellyt, mert igazi jómunkásember, aki a rábízott feladatot mindig maximális erőbedobással igyekszik elvégezni. De fejlődnie kell, talán többet, mint Flanagannek. És akkor még felmerül a kérdés: számíthatunk rá hosszú távon? Bírni fogja? Nem lesz ő a házi nevelésű Fabio Aureliónk?

Az idény kevés pozitívuma közt említhetjük, hogy a tavaszi sérüléshullámmal bemutatkozhatott John Flanagan. A Manchester City elleni első percekben még szólt neki a biztató taps, aztán szerintem a félidő végére mindenki realizálta, hogy ez a srác nem igényel különösebb támogatást: aki Dzekót, Balotellit és Milnert is probléma nélkül fogta élete első tétmeccsén, annak helye van a Liverpoolban. Aztán persze voltak apróbb malőrök, például a Newcastle ellen oldalt is kellett cserélnie Johnsonnal, de az összképet ez sem tudta lerontani. Flanagan a maga 18 évével a legbizonytalanabb, leginkább ingadozó teljesítményű csapatrészünkben tudott tökös lenni, ezért pedig hatalmas respect jár neki.

Megnyugtató, hogy ugyanazt a csapatot néztem 2010/2011-ben, mint az FSG: a bal oldalon problémáink vannak, és ennek megfelelően Comolli már keresi is a megoldást, míg a jobb bekkeket illetően – úgy gondolom – hátradőlhetünk. A teendő egyértelmű: ki kell dobni Koncheskyt, Fabio Aureliótól meg kell válnunk, Danny Wilson menjen szépen tapasztalatot gyűjteni, Comolli meg nézegesse addig a grafikonjait, amíg ki nem deríti, hogy mi a jobb: rehabilitálni Insuát vagy venni egy balbekket? Mert bizony van még itt egy ismeretlen argentin változónk…