Zsák a foltját

Sokat tanultam ebből a beszélgetésből. Ezért nézek ilyen értelmesen.Hihetetlen, hogy a mindent leplező professzionális álca mögül valójában mennyire emberi arcok, kisstílű érzelmek és végtelen egyszerűség tör elő, ha legapróbb inger éri az azt viselő játékost. Javier Mascherano, a liverpooli Einstein, az argentin Tesla pár nappal ezelőtt úgy nyilatkozott: nem csodálkozik a szurkolók Torrest érintő reakcióján, a Liverpool szurkolói őt is méltatlanul taposták el. Hajtás után vele beszélgetünk erről.

Vörös fonat blog: Először is köszönjük, hogy válaszolsz nekünk. Egy kérdezz-felelek-re gondoltunk, de ezúttal te kérdezhetsz és mi válaszolunk.

Javier Mascherano: Rendben. Hát akkor nézzük! Ti most utáltok engem?

V.F.: Nem Javier, mi sosem utáltunk téged, ez kicsit erős szó. Mi csak értetlenül néztük végig azt a hisztit, amit augusztusban komolyabb előjelek nélkül prezentáltál. Megbecsültek téged, szerettek téged, te pedig fogtad és elkezdtél sztrájkolni.

"szerették" "A" "klubot"

J.M.: Most azt vetitek a szememre, hogy a Barcelonához igazoltam?

V.F.: Nem, pont ellenkezőleg. Azt gondolom, manapság ez egy játékos legnagyobb álma, hogy a Barcelonában játszhat. Egy fantasztikus lehetőség volt számodra, és mint ilyet, meg is értünk, hogy éltél vele.

J.M.: De akkor most mi a probléma?

V.F.: A probléma az, hogy adott volt számodra egy kéz, ami két és fél évig etetett. A West Hamnél a padról készültek kidobni, amikor 18 millió fontért leigazolt Rafa Benitez, és megmentette a karriered. Ezután Európa egyik legelismertebb védekező-középpályását faragta belőled, egy sztárt. Akiért természetesen bejelentkeztek a nagyágyúk. A Liverpool volt augusztusban Európa beteg embere, egy igazi Loserville, egy lecsúszott egzisztencialerakat. Bárkit megértettünk volna, ha ekkor tisztességgel közli, hogy el szeretne menni.

J.M.: Jó, de én ezt csináltam.

V.F.: Hát nem igazán. Te fogtad, és sztrájkolni kezdtél a Manchester City elleni mérkőzés előtt. Közölted, hogy wc-re nem mész addig, míg el nem adnak a Barcelonának. Namost ekkor már nagyjából biztos volt, hogy elmész. Egészen pontosan te odaszartál az Anfield gyepszőnyegére. Szépen hagytál minket leszerepelni a szomszédoknál. Nem azt mondjuk, hogy veled megnyertük volna azt a meccset, de te meg se próbáltál segíteni azon a klubon, ami gyakorlatilag megalkotta Javier Mascheranot.

J.M.: Mégis mit tehettem volna?

V.F.: Pályára lépsz aznap. Aztán szépen eligazolsz. Talán még emlékszel egy csapattársadra, úgy hívták: Xabi Alonso. Mondjuk ő nem volt szar ember. Szeretik is a mai napig.

egy hidegvérű gyilkos nem csókolgatja a mezt - tudtuk meg torrestől

J.M.: Ez talán még igaz is, de én egy professzionális focista vagyok, a karrieremre kell gondolnom.

V.F.: Rendben, gondolj. De ha te egy hidegvérű, csak a karrierjét szem előtt tartó játékos vagy, aki pusztán szerződése alapján kötődik a klubhoz, akkor tartsd magad ehhez mindenkor. Az eldobható hősökkel a szurkoló nem fog azonosulni. Ha fog, akkor kizárólag addig, míg a klubnál van. Utána kíméletlenül kihajít téged. Úgy, mint azt te tetted vele, vagy ahogy fernando torres (a Gittegylet jegyzőkönyvében mostantól csupa kisbetűvel) tette.

Tudod Javier, nálunk van egy mondás erről… Ha jól emlékszem, így kezdődik: “aki kurvának áll…”