Itt a vége – vagy éppenséggel most kezdődik

Fellélegezhetünk. Röviden ezt tudjuk mondani. Egy rémálomba illő fél év ért most véget, egy borzalmas sorozat, aminek az utolsó utáni pillanatban sikerült megálljt parancsolni. Az új manager Kenny Dalglish, akinél kívánni sem tudnánk jobbat, reméljük, nem fog a jó hírébe kerülni ez a hálátlan feladat. Hajtás után megvizsgáljuk, mi vár ránk rövidtávon.

Hogy átfussuk a nyílvánvaló tényeket: Hodgson kirúgása napok kérdése volt már egy hete és egyelőre rejtély, hogy mi történt ma, ami tegnap vagy tegnapelőtt nem történhetett volna meg. A csapat ideiglenes vezetésével Kenny Dalglisht bízták meg, aki első mérkőzését mindjárt a Manchester United ellen játszhatja.

Hatalmas a teher mind a keret, mind Kenny vállán. A klub egy ilyen félisteni státuszban levő játékosa rengeteget veszíthet a kinevezéssel, ezért külön becsülendő, hogy elvállalta a hálátlan időleges szerepet. A szezonban talán még sosem igényelte ennyire a csapat, hogy mögötte álljanak a szurkolók, hogy támogassuk a Liverpoolt. Bizalommal várjuk a vasárnapot, mert egy ekkora formátumú ember gyors változásokat hozhat, akár már vasárnapra is. Egy biztos: a szurkolók bizalma újra száz százalékon, reméljük igaz lesz ez a játékosokra is!

nagy menet lesz

Visszatekintve még Rafa utolsó éve sem volt ennyire vállalhatatlan, mint Roy fél éves regnálása. Augusztusban úgy gondoltuk, egy nagycsapat mentalitásával rendelkező középcsapat vagyunk, ma úgy érezhetjük, Hodgson frankensteini szörnye egy kiscsapat agyával megáldott középcsapat. Nem véletlen a távozás. Roy nem vett figyelembe olyan alapvető liverpooli értékeket, amik mellett nem lehet elmenni szó nélkül.

Első szabály: az Everton elleni meccs nem egy fontos meccs. Az a nagybetűs “legfontosabb”, nem holmi folklórest. Második szabály: Fergusonnal nem trécselünk! Nem azért, mert Sir Alex rossz ember, vagy mert különösebben utálnánk, hanem mert ő a Manchester United vezetőedzője. Kész, ez egy megkérdőjelezhetetlen pont. Harmadik szabály: a szurkoló támogatása legitimál – őt kell kiszolgálni. A csapat gyáva taktikája még a butaság számlájára írható, de a kenyeret adó kézbe harapni? Beszólni a szurkolóknak?

Roy Hodgson nem tudta megérteni a Liverpool Way-t, ezért a Liverpool Way sem akarta megérteni Hodgsont. Nem mintha ez túl bonyolult feladat lett volna, elvégre Wiganek és Stoke-ok is átláttak rajtunk. Tanulságos fél év volt ez, bár jobban örültünk volna, ha nem a mi bőrünkön tanulja ezt meg a Liverpool.

A jövőbe tekintve csak annyit tudunk mondani, hogy az igazi munka innen kezdődik. A kiesés talán nem reális veszély, a Premier League összképét nézve azonban azt is ki kell emelnünk, bármi megtörténhet. A reális célokat tekintve két fő vonal körvonalazódhat: Az Európa Liga-indulást érő hely megszerzése, valamint Anfield megerősítése. Dalglish-nál jobban senki nem érti ezt a klubot, és teljes bizalmat élvez. Kívánjuk, és reméljük a legjobbakat! Ami pedig minket illet: sosem volt még ekkora szükség a szurkolókra. Álljunk King Kenny mögé! Kevés embernek mondhatjuk ennyire teljes szívből: You’ll never walk alone!

U.I: és ahogy megígértem, következzék két igazi gyöngyszem:

 

Valamint egy kép nordsee-től “ikertornyok” címen, ezúton is köszönjük neki!