Ne várjunk csodát az Old Traffordon

Gerrard büntetője ősszelA mai mérkőzést illetően Kenny Dalglish azt már szinte azonnal sikerként könyvelheti el, hogy az eddig teli pofával röhögő United-fanok jelenleg nyugtalanul fészkelődnek: valljuk be, két nappal ezelőtt még mi is egyértelműnek éreztük a délután kimenetelét. De ma: Old Trafford legyen a talpán, ami elhallgattatja a Manchesterbe látogató közel 9000 szurkolónkat! Hajtás után bizakodunk egy sort és óva intünk mindenkit a csodavárástól.

Még az elején szeretnénk leszögezni: King Kenny bármekkora legenda is, körülbelül fél napja volt, van rá, hogy bármit is megváltoztasson. Ezért mi jó eséllyel a már megszokott 4-4-2-t várjuk, azzal a különbséggel, hogy a pályára kifutó játékosok hozzávetőlegesen másfél év után végre akarjanak játszani. Aki ma nem nyújt száz százalékot, vagy legalábbis nem tesz meg mindent érte, azt ebben az átigazolási időszakban el kell adnunk. A védelemben Reina, előtte pedig Fabio Aurelio, Agger, Skrtel és Johnson kaphat helyet. Előttük Lucas, Meireles vagy Gerrard egy tetszőleges kettőse kap majd helyet, bár itt jegyezném meg, hogy titkos reményünk egy 4-5-1, Gerrarddal elől. A széleken Kuyt és Maxi várhatóak, elől pedig Ngog valamint Torres.

Kettőt visszahozott

Ez az a mérkőzés, ahol a szezonban mutatott forma, a pillanatnyi helyezés, de minden egyéb félretehető. Semmi esélyünk rá, hogy megtippeljük az eredményt, elég csak megnéznünk a korábbi mérkőzéseket. A fantasztikus 1-4-től kezdve egy dögunalmas tavalyi 2-1-ig mindent találunk itt. Ősszel Berbatov tett úgy, mintha valóban világklasszis csatár lenne( az utolsó mesterhármast Stan Pearson érte el ellenünk a United színeiben – 1946-ban), Hodgson meg úgy, mint a hallgató, aki nem akarja kijavítani tévedő tanárát, Fergusont.

A történelmet tekintve Dalglish-nak lehetnek elszámolnivalói: amikor 1991-ben elhagyta a klubot előző idényében megnyerve 18. és egyben utolsó bajnoki elsőségünket, a United még csak hét bajnoki győzelemmel állt. Jelenleg pedig ott tartunk, hogy le fognak minket hagyni. Most nem tudjuk őket ebben megállítani, de ha a kiesésük akár csak egy szög is lehet az idei koporsójukban, akkor kötelességünk azt szépen beverni. Nem látom akadályát annak, hogy ez a keret felszívja magát. Hazai pályán már megvertünk idén egy kómás Chelsea-t, egy álmoskás Arsenalt, és a Tottenhamet is megszorongattuk a White Hart Lane-en. Arról már nem is beszélve, hogy egyszer még a United máksorozatának is véget kell érnie.

mukodj!

Két nappal ezelőtt semmi nem szólt mellettünk. Ma akár még meglepetést is okozhatunk. Csodát ne várjon senki, mert úgy még fájdalmasabb lehet a vége, de az biztos, izgalmas lesz ez a találkozó – jóval izgalmasabb, mint azt hittük. Kenny “Al Pacino” Dalglish-tól elsősorban a hitet kérjük. Lehet ma pechünk, sőt, még mindig nem fizet jól a United-győzelem, de szeretnénk már látni végre tizenegy igazi liverpool focistát, és nem tizenegy “csak-ez-a-kilencven-perc-teljen-már-le” gyávát.