Kéz a kézben a 32 közé

Egy szem gólunkat és a továbbjutás tényét leszámítva nagyítóval sem találhatnánk pozitívumokat a tegnapban. Reina idén már másodszorra dönt úgy, hogy malinauszkaszi ügyességgel nyúl a labdába, Pacheco továbbra sem képes bizonyítani, de Joe Cole sem élete mérkőzését játszotta. Kilencven perc tömény unalom, a románok megérdemelt egyenlítő találatával és fejetlen rohangálással. Hajtás után az 1-1 igazságosságáról elmélkedünk.

Akárhogy is néztük tegnap ezt a rémséget, egyszerűen nem tudtuk kihámozni a taktikát. Labdák jöttek, labdák mentek, játékosok hol itt, hol ott, hol sehol. Csak annyi látszott, hogy Reina folyamatosan felívelte a labdát, a románok ezt visszahozták, Reina megfogta és újra felívelte, mint valami nagypályás „hozdvissza!”. A taktika mellett azonban maguk a játékosok sem érdemelnek dicséretet, egyedül Milan Jovanovic játéka mutatott valamiféle életet – tegyük hozzá, ez épp elég volt, hogy világító fároszként tűnjön ki a mezőnyből.  A gól pedig egyenesen tankönyvi volt: szólójával ügyesen lefordulva védőíről, a jobbról érkező Babel elé tálalt, aki szintén két védőből hülyét csinálva a szerb fejére ívelte a labdát. És ezzel a pár gondolattal végeztünk is a dicséretekkel.

A taktika valami rémesen korcs 4-2-3-1 és 4-1-3-2 között variálódott, de nemhogy mi, a játékosok sem találták benne helyüket. Shelvey védekező középpályásnak teljességgel használhatatlan, egy Ferrarit nagyobb hatékonysággal használunk szántó-vető munkára, mint őt hátul. Pacheco feltűnően sokat reklamált, amit már ügyesen ellesett csatár honfitársától, csupán teljesítményével nem kompenzált. Joe Cole jóformán a pályán se volt, kíváncsian várjuk a tippeket, vajon mit mondhatott, mikor lehozták. Babelben még csak-csak felfedeztük a küzdőszellemet, és így volt ez Kelly-vel is, aki már régóta több mint egy elvétve esélyt kapó fiatal. Danny Wilson is hajtott, még ha ehhez nem egyszer Kyrgiakos Carraghert idéző letorkolásai kellettek. Belátjuk, szokatlan volt az összeállítás, és hiányoztak a megszokott koordinátorok, mint például Spearing vagy Carra. Az már persze más kérdés, miért nem vállalta ezt fel egy olyan játékos, mint Joe Cole.

A továbbjutás és vele a csoportelsőség megvan, ha a csupasz tényeket nézzük, elmondhatjuk, megkaptuk, amiért jöttünk, a románok pedig megérdemelték egy pontjukat. A csapat mentségére szóljon, hogy szokatlan összeállításban, egyesek pedig szokatlan posztokon léptek pályára. Ez azonban nem menti fel Hodgsont az alól, hogy a többség ostobán kóricált a pályán. A cserék elenyésző változást hoztak, és ami a legrosszabb, mi sem szórakoztunk jól. A következő, azaz utolsó fordulóban az Utrechtet már teljesen tét nélkül fogadhatjuk, azt leszámítva, hogy nem kéne beégni a hazai közönség előtt. Akkor még több fiatalt, és használható taktikát akarunk látni. Zárszóként pedig ennyit üzenünk Roy-nak: Ecclestont a pályára!