Fortress Anfield!

Vasárnap este a Liverpool csapata 2-0-ás győzelmet aratott az ősi rivális Manchester United felett. Alisson hatalmas indítása, Szalah szólógolja, majd a brazil kapus 90 méteres sprintje boldogságmámorba taszította az összes vörös szurkolót a Föld minden szegletében. A stadionban ülök eksztázisba kerültek, és a mérkőzés végén újra felcsendült a: “And now you’re gonna believe us, We’re gonna win the league.”

Ezt mostmár a legtöbben elhisszük (kimondani talán még nem mindannyian merjük), és lassacskán pusztán az a kérdés marad, hogy mikor jön el a várva várt pillanat. A legtöbb statmodell 99%-os valószínűséggel a Liverpoolt várja első helyre a szezon végén, amivel a csapat véget vehet 30 évnyi várakozásnak.
És ha már statmodellek, plusz az előző héten már megkezdett rekordok és statisztikaki áttekintés, akkor nézzünk egy két számot:
– Az idei szezonban a bajnokságban lejátszott 22 meccsből 21 győzelem, és 1 döntetlen a mérleg, ami – továbbra is – a valaha volt legjobb kezdés nem csak Angliában, de a top5 bajnokságban.
– 2019. január 3. (Manchester City elleni idegenbeli meccs) óta lejátszott 39 PL meccsen maradt veretlen a csapat.
– 2019. március 10. óta a bajnokásgban maximálisan elérhető 93 pontból 91-et szereztek meg a sárcok.
– 2019. január 30. óta lejátszott 19 hazai bajnoki meccséből 19-et nyert meg a Liverpool. Ez egyébként csak egyetlen meccsel marad el a City rekordjától.
– 2017. április óta nem talált legyőzőre hazai pályán a Liverpool.

A keret – stáb – a menedzsment – tulajdonosok – szurkolók fémjelezte ötösfogat az elmúlt évek alatt újra egymásratalált. Nem volt ez azonban mindig így. Ne is menjünk tovább a “Klopp korszaknál”, és olyan eredményekkel találkozhatunk, mint 2015 nevemberében 2-1-es vereség hazai pályán a Crystal Palace ellen, vagy a híres/hírhedt 2-2-es döntetlen szintén hazai pályán a Sunderland ellen, amikor a szurkolók a jegyárak emelése elleni tiltakozás közepette a 77. percben elhagyták a stadiont, és ez úgy megzavarta a csapatot, hogy percek alatt leadták a 2-0-ás előnyüket. Mindig is volt valami idegesség, valami kételkedés a levegőben. Sosem tudott az igazi Pool szurker megnyugodni. Jöttek elképesztő eredmények, mint például a dortmund elleni 4-3 az EL-ben, vagy a City elleni szintén 4-3-as eredmény a bajhokságban. De ezekre a meccsekre is jellemző volt a gyomorgörcs, hiszen utóbbin is 4-1-re vezettünk, míg nem kaptunk két elkerülhető (maki) gólt, és a végén még izgulni is kellett, egy agyonnyert meccsen. Igazi liverpooli stílus, nemde? Valami ilyesmi volt észrevehető a tavaly januári Leicester City elleni meccsen is, amikor is lehetőségünk lett volna ellépni a ManCity elől a bajnoki versenyfutásban (előző este a ManCity kikapott idegenben a Newcastle-től), de hazai pályán nem tudtuk legyőzni a rókákat. Mindenki ideges volt, túl nagy lehetőség, lehet többet nem lesz ilyen stb. és fura mód nem jött össze. Csak úgy, igazán liverpooli módon. A végelszámolásnál egy ponttal lemaradtunk a bajnokságról, de időközben valami megváltozott.

A klub kemény munkája a stadionon belüli hangulatért (lásd Tony Barrett kinevezése – ezzek kapcsolatos további részletek az ősszel megjelenő Vörös Fonat – Merseyball könyvben lesz elérhető), plusz Klopp és a szakmai stáb együttes munkája a kereten egyaránt lenyugtatta, és önbizalommal telivé varázsolta nem csak a játékosokat, de a szurkolókat is. Mindenki egy emberként a csapat háta mögött van, és a közös sikerben érdekelt. Olyan kohézió alakult ki, amelyben a szurkolók érzik, hogy mennyit jelentenek a játékosoknak, és a játékosok is érzik, ők mit jelentenek a szurkolóknak. Ez olyan eredményekben testült meg, mint például a Barca elleni 4-0-ás hazai győzelem a BL-ben.

Talán ezeknek a változásoknak is volt köszönhető, hogy tavaly az utolsó bajnoki mérkőzés után senki sem siránkozott az elveszített bajnoki cím miatt, hanem a BL döntőt várva tudták a szurkolók, hogy az a nap még mindig csak az út kezdete. Kezdet volt valójában, hiszen pár héttel később Klopp megszerezte első jelentős kupáját a Liverpool kispadján, amit még ugyanabban az évben másik kettő követett.

Emellett a csapat elképesztő formában kezdte a 19/20-as szezont, és ez a forma jelenleg is tart. Mérkőzést mérkőzésre halmozva játszottak a fiúk folyamatosan augusztus óta, rekordok sorát döntögetve és 16 pontos előnyt kiépítve a City előtt úgy, hogy egy meccsel kevesebbet játszottunk. Ebben hatalmas szerepe volt a szurkolóknak is. Azoknak, akik a mérkőzések előtt az utcákon kisérik a csapatot, azoknak akik a meccs alatt a lelátókról buzdítják a fiúkat, és azoknak is, akik a fotelből örjöngve izgulják végig a találkozókat. Mindannyiuk, mindannyian részesei vagyunk ennek a sikernek. Talán nem is annyira marketing szlogen ez a “We are Liverpool. This means more!”. Ennek is köszönhető, azaz nekünk is köszönhető, hogy az ellenfelek újra remegő lábakkal lépnek pályára az Anfielden, hiszen ez a hely újra egy bevehetetlen erődnek tűnik.

És mostmár nem beszélhetünk régi Liverpoolról. Itt az új, nyugodt, profi, hidegvérű Liverpoolról van szó, akik alaposan kielemzik, és bérgyilkosi pontossággal kihasználják az ellenfél gyengéit és hibáit. Nincs idegesség, nincs széthúzás, egy közös cél van: A KÖVETKEZŐ MECCS MEGNYERÉSE.

De itt és most felmerül a kérdés, hogy vajon miért ennyire jó ez a csapat a pályán. Ez egy nagyon összetett és bonyolult dolog, amire elsőre nehéz lenne röviden válaszolni, de most egy grafikon segítségével megpróbálok választ adni.

Ezen a grafikon az látható, hogy a 2017-2018-as szezon kezdete óta a bajnokságban hogyan alakult a rúgott és engedett xG-nk. (Kék a rúgott, a zöld az engedett xG, a piros vonalak pedig a szezonok elválasztását mutatják.) Mélyebb elemzésbe egy ilyen kicsit elmélkedő, és már így is elég hosszú posztban nem mennék bele, de ha csak egy rövid pillantást is vetünk a diagram, akkor látunk, két egymással párhuzamos (trend) vonalat). Az egyik (lőtt góljaink) kb kettőn áll, míg a másik (kapott góljaink) egyen. Minta elemszáma 98 (ami azért már nem kicsi). Tehát azt mondhtjuk el, hogy átlagosan minden meccsen kidolgozunk 2 gólnyi helyzetet (és az elit csatársorunk ki is használja ezeket legaláb ilyen arányban), és engedünk 1 gólnyit (egyébként Alisson érkezése jelentősen nem csökkentett az engedett helyzetek minőségét (sweeper keeper,feltételezett jobb kohézió stb. , de a kapott gólok száma szignifikánsan csökkent, ami betudható a brazil hálóőr zsenijének (is)).

Szóval így foglalható össze nagyon röviden és tömören a csapatunk teljesítménye. De hogy pontosan hogyan értünk el erre a szintre, mit tett Edwarsd és Klopp a kerettel, honnan lett meg erre a fedezet azt majd a hamarosan megjelenő Vörös Fonat – Merseyball könyvben újra elolvashatjátok.

És ha már így felvetődött a téma a szurkolókról és a könyvről is, engedjétek meg, hogy mindannyunk nevében megköszönjem azt a hatalmas bizalmat, amit eddig az irányunkba kifejeztetek a könyv kapcsán. Igyekszünk rászolgálni erre, és méltóképpen emlékezni az elmúlt 10 évről. Mert ezt a könyvet magunknak, a blognak, a kommentelőknek és a követőknek írjuk. Azt az utazást szeretnék újra bemutatni és átélni, amin az FSG színrelépése és a Fonat születése óta közösen átmentünk itt a blog keretein belül. Köszi mégegyszer, mi nagyon izgatottak vagyunk, reméljük, hogy Ti is!

A bejegyzést Oliver KayThe players’ meeting that helped turn ‘lonely’ Anfield into a genuine fortress” írása inspirálta.