Jacquet

Február 2-án minden előzmény nélkül jelentette be a Klub: Matip távozása óta esedékes CB igazolásunk a küszöbön, jön a messiás. De a messiásokra várni kell, sem nálunk és rövidesen a Rennsben sem láthattuk játszani azóta, hogy megköttetett a nagy üzlet. Ebből az következik, hogy jó fél évvel ezelőtti, másik ligában mutatott statok állnak rendelkezésre bárminemű jósláshoz. Ennek megfelelően Jacquet bemutatásában inkább azzal foglalkoznék, milyen szerepben kell majd gyorsan helytállnia.

A sokért igazolt játékosainkban egy nagy közös van, mégpedig, hogy Hugo sérült, a többiek az előző szezonban hosszú kihagyáson vannak túl. Isak vagy Jacquet, de még Leoni is drága játékos az eddigi kurta karrierjéhez képest és Frimpong is sokat volt sérült. Egyedül Wirtz volt az, aki az árával arányosan sokat volt a pályán, de egy olyan csapatban tette, ami nem tudott magas védelmi vonallal játszani, márpedig minimum Aragones óta tudjuk, hogy a tiki-takához is magas védelmi vonal kell.

A Liverpool 2025 nyarán érkezett igazolásai a 2025/26-os szezon összes tétmérkőzését figyelembe véve átlagosan a meccsek 46%-ában voltak elérhetőek. Ez azt jelenti, hogy 220 milláért adtunk el, 481-ért vettünk és a befektetett érték felét tudtuk használni, így ami az erősítést illeti, a mérleg a nullához közelít, közben tapasztalatot és összeszokottságot buktunk. A költésből fakadó elvárások azonban erre nem voltak tekintettel.

Edwards-éra igazolásaira a magas beválási arány volt jellemző sok-sok éven át. Keveset vettünk, relatív sok pénzért, akik viszont pár hónap, fél év vagy Gravenberch esetén egy év után be is váltak. Az előzőnyárig az egyetlen drága flop Keita óta talán a sokunk kedvenc játékosa, Nunez volt, akit szívesen látok vissza egy év kölcsönre. Azóta nálam inkább az a kérdés, hogy a nagybevásárlásból hányan morzsolódnak le, mintsem, hogy mikor válik be az utolsó ember is.

Most egy újabb drága játékos debütálására készülünk, aki reményeim szerint Virgil tartós társa lesz ebben a szezonban, majd Virgil távozásával fokozatosan az ő szerepe is változhat majd.

Jacqet nem bukhat és a beválására inkább egy hónap, mint hónapok állnak a rendelkezésre. Ha Gomez marad, akkor ő Virgil cseréje lehet, míg Jacqeté Leoni. Ezt később boncolgatom.

Ha egy-egy jobb meccset kifogtunk az elmúlt szezonban, arról szóltak a mémek, hogy melyik CB melyik támadót vágta zsebre. Érezzük, hogy Zsákk más kategória. Jacquet: adná magát, hogy az ő neve is az Izsák egy formája, így bizonyos értelemben tengelyesen szimmetrikus lesz a csapatunk, de nem. A Zsákk-nak ejtendő név a Jákob megfelelője.

Jákobról pedig annyi jut eszembe, hogy egy tál lencséért megszerezte az elsőszülött jogát ikertestvére, Ézsau elől és egy csellel apja, Izsák áldását is megkapta. Hosszú távon bejött Jákob taktikája, elmenekült Lábánhoz, családot alapított és végül hazaindult. Hazafelé aztán a dühödt tesó helyett egy ember alakú angyal támadott rá, kificamtotta Zsákk csípőjét, majd látva az áldozat kűzdőszellemét, az angyal megkegyelmezett és megáldotta Jákobot. Nagyon reméljük, hogy ez a csípőficamító angyal volt az, aki Jákobot ezúttal a vállánál ragadta meg és már a múlt része, a szar nyárból nem lesz tendencia, hosszabb távon Hughessel is jól fog muzsikálni az Edwards korszak.

Jacquet pedig megnöveli a védelmünk sebességét és Konate után egy inkább Matip szerű, technikás társat kap Virgil, erősítve a csapat presszingrezisztenciáját.

Még egy apróság. Két Jeremiás (Jeremy, Jeremie) is van a csapatban, Jeremiás pedig pedig a Siralmak könyve mellett a Királyok könyvét is megírta. Sejthető, hogy a korábban sosem sérült Frimpong melyiken van túl és most kétszerezett erővel melyiknek kezd neki. Aki nem olvasta volna, annak pár szóban: az egyikban az Anfield lerombolását és a nép elhurcolását beszélik el, a másikban pedig nekifognak az Anfield újraépítésének.

Alisson is felemelte az orrát és beleszagolt az új szelekbe. Nem költözött el taljánföldre, pedig megviselte szegényt Joe és Giovanni, azaz József és János együttes hiánya. Vergiliusz énekei után fel kell pattintanunk egy új lemezt, jöhet a Királyok könyve, Alissonra pedig kurvanagy szükségünk van ehhez, mert Virgil és a kapus közötti távolság okozta veszély egyrészt függ Virgil sebességétől, másrészt Alisson hosszú kijöveteleitől. Márpedig ő (Mamardashvilivel ellentétben) ebben is klasszis. Virgil megfelelő használata lehet az előttünk álló szezon kulcsa, amiben CB társának még Alisson kijöveteleinél is nagyobb szerep juthat.

Jacquet a presszingrezisztenciája mellett egy további fontos erősítést hozhatna: Konatehoz képest nagyobb terület levédekezésének a képességét, és azt, hogy utolsó embernek nem Frimpong vagy Kerkez maradjon versenyt futni és ütközni az ellenfél kontrájában elfutó emberrel, hanem egy gyors CB. Nagy emelkedés, magabiztos labdavezetés, kimagasló földi párharc nyerési mutató, kimagasló rövid és hosszú passzok és szükség esetén kockázatvállalás – hogy a Matip hasonlóságot kidomborítsam.

Konate és Matip közötti különbségről az ügyesség és annak hiányából fakadó kockázatkerülő – megúszós játék jut eszembe, pedig miután Konate az édesapja halála után visszatért és a Castle ellen ő lett a meccs hőse, láthattuk, hogy a klasszis teljesítménytől inkább mentális gátak választják el. A depresszió pont arról híres, hogy az ember túlélésre játszik és legkevésbé sem villog. Szerintem nem véletlen, hogy a nálunk már mindent megnyert Arnoldhoz hasonlóan a mentális nehézségekkel küzdő Ibrahima távozik a narancsvidékre.

Konate cseréjével az átmenetekben lendületesebbé válhat a védelmünk – hasonlóan ahhoz, mint amilyen Matippal volt.

Riotól Semenyo-éhoz hasonló robbanást várok. Ehhez a robbanáshoz pedig a Virgil – Salah, Arnold – Salah együttállásokhoz hasonlóan olyan játékosok kellenek, akik a labdaszerzések után tisztára tudják magukat játszani, gyorsan felmérik a helyzetet és pontosan tudnak indítani. Ilyen karakterű játékos Jacquet.

És ekkor guruló dollárok szaladtak át a bemutató poszton:

Robertson utolsó ismert ALAP!bére heti 160.000 font volt, ami éves szinten 8 320 000 fontot jelent, de bónuszokkal együtt ez egy magasabb összeg lehetett valójában. Konate utolsó ismert ALAPbére heti 150.000 volt. Salah éves szinten minimum 20 millió font felett lehetett, de ugye amíg a bónuszokat nem ismerjük, csak annyit gondolhatunk, hogy éves szinten minimum 40.000.000 millió fonttal vagyunk beljebb és ezt a lényeges megtakarítást egy 32 és egy 34, illetve egy sérülékeny 27 éves játékos távozásával értünk el. Persze, bántó az ikonikus játékosaink neve helyett az életkorukat írni, de pont azt várom Edwardstól, hogy higgadt és kevésbé szentimentális döntésekkel tartsa stabil pályán a Liverpoolt.

Jacquet bérét nem ismerjük, az AI azt súgja, hogy heti 80.000 font alá/köré érdemes várni, ami majd az évek során fog emelkedni a beválásával arányosan, illetve Salah után a támadósorba egyelőre Víctor, egy várhatóan még alacsonyabb bérű játékos érkezett.

Hogy most a bérek ingoványos talajára miért kell még kitérőt tenni? Hát azért, mert ha már egyszer elővettük az Edwards korszak igazoláspolitikáját, mindenképpen meg kell említeni, hogy a radikális fiatalítás anyagi vetülete hogyan nézhet ki. Klasszisaink a magas bérüket a korábbi teljesítményükkel érték el, ami a teljesítmény visszaesését követően már nem jó biznisz.

A játék intenzitásának növeléséhez nem csak edzői utasítás szükséges, hanem erőforrást kell felszabadítanunk. Ha ennek pénzben is utánaszámolunk, akkor világossá válik, hogy ez fiatalítás nélkül nem kivitelezhető az intenzitásnövekedés. Olyan, hogy Salah majd egy alacsabb fizetéssel, kevesebb játéklehetőség mellett itt marad, a világon nincs és szerintem Virgiltől sem kell hasonlót kérni.

Egyszerre átmenetes, lassabb változást és agresszív letámadásra épülő játékot várni messze van a realitástól. Klopp játékospárti politikája és a preferált játékstílusa együtt könnyen eredményezhette Edwards hajhullását/távozását, a radikális keretalakítás pedig nem az identitásvesztés felé vezet, hanem pontosan a már egyszer felépített, agresszív, kezdeményező támadófocit teszi lehetővé.

Jacquet belépése a rendszerbe a magasabb védelmi vonallal operáló játék lehetéségének megteremtése felé vezető első lépés, a második lépés pedig majd az lesz, ha már Virgil nélkül, az új társával is tud biciklizni. Most nem hatékonyan presszingelő támadókat kell venni, hanem egyelőre a hatékony presszing előfeltételeit kell teljesíteni.

Ami engem illet, nekem a legjobban a rockosított műfajok fájnak. A rock és a rockos között kurvanagy a különbség, de a népzene és a nox között is az volt. Ha okosba toljuk, toljuk okosba, Arnen túl pedig készüljünk a felszállásra, aminek az első lépése Jaquet beválása lesz, azonban egyelőre Virgil oldalán.

Mit várjunk Jacquet-tól és lehet-e a lassabb Virgillel kicsit magasabb az a védelmi vonal?

Ha a barátnőddel biciklizni indulsz, akkor nem a kettőtök átlagsebessége, hanem a lassabb fél komfortos üteme adja a tempót, tehát elsőre mély védelmi vonalban való szereplés lenne a logikus, de mivel edzőt váltottunk, nem erre számítok.

Lapozzunk vissza az ószövetségi történetek és a teremtés közötti időszakra, amikor Iraola a játékospályafutása utolsó éveit töltötte.

Az Aragones féle spanyol válogatott EB győzelme egy hosszú-hosszú eredménytelen időszakot zárt le. Puyol mellett Marchena játszott a középhátvéd posztján, ő volt a biztosító, míg Puyol lépegetett fel. Marchena helyezkedése volt a kulcs, a nagy területre, a magas védelmi vonal mögé érkező beíveléseket szépen fejelgette előre. Illetve volt még egy elem, akit annak idején elsőre kevesen értettek, az pedig a Villarealból beválogatott sűrő, Marcos Senna volt. Iraola Arnehoz hasonlóan duplaszűrővel játszik inkább, viszont Ryan szerepe Arne két szezonjában erősen eltérő volt. Az első, eredményesebb szezonban Alexis és Ryan kevésbé voltak szimmetrikus 6-osok, majd mint ahogyan Grav góljainak száma is emelkedni kezdett, úgy érezhettük, hogy a mély hatosunknak teljesen más szerepe van a támadásoknál.

Viszont Puyol-Jacquet és Marchena-Virgil hasonlat azért lehet jó, mert Marchena az EB győzelemkor 29 évesen sem számított gyorsnak, viszont kiválóan olvasta a játékot és remekül helyezkedett, a fejpárbajok nagy részét nyerte, így nehéz volt a magas védelmi vonal mögé beívelni. Capdevilla és Ramos játszottak a két szélen, ami egy asszimetrikus szélső játékot hozott, de a két CB játéka is asszimetrikus. (Iraola a bemutató posztjában leírtakkal ellentétben nem volt még a keretben, csak Del-Bosque válogatta be az EB után.) A magas védelmi vonalnál még magasabban lépkedett fel  Ramos az oldalvonal mentén a 16-os mellé, ekkor még nem az az ocsmány CB volt. Capdevilla pedig támadáskor inkább a biztosítók között maradt és jobbára három védős rendszer előtt folyt a tiki-taka. Milos és Frimpong hasonlóan asszimetrikus páros. Valami ilyesmit várok most Iraolától és valahova az aragonesi rendszerben játszó Puyol szerepébe várom Jacques játékát és a rotációjának Leonit. Ha ebbe az irányba indulunk, akkor tudjuk kihasználni a két CB sebessége közötti különbséget a legjobban.

Erről bővebben majd a szezonváróban, hátha addig látunk edzőmeccset is. Most csak arra hegyezném ki a dolgot, hogy a védők és a támadók közötti távolság akkor is csökkenthető, ha a belső védők egyik tagja labdával ügyesebb, gyorsabb és fel tud lépni. Nagyon utálom, amikor a hatos mellé fellépő CB kitalálását Pep-nek tulajdonítják, mert ezt nem ő találta ki, hanem ő alkalmazta először sikeresen a PL-ben. Pep a spanyol válogatott taktikai megújításakor Katarban majd Mexikóban focizott, végül 2007-ben lett a Barca B edzője, csak hogy az idősávban elhelyezzük.

Egyébként ezidőtájt spanyol edzőnk volt és Virgil helyén egy szintén kiemelkedően intelligens védő játszott, viszont a védőtárs Carragher ügyetlenebb és szintén inkább lassabb volt, így, ha jól emlékszem, Rafa a legnagyobb sikerét mélyen meghúzott védelmi vonallal érte el és csak később, Agger – Škrtel párossal kezdtünk valamivel modernebb védelmi vonallal próbálkozni –  a dán távoli bombáinál is ott kóricált a felezővonalon túl, ahol Hyypiä nem sokszor járt. Ahogyan Hyypiä és Carragher 16-oson belüli klasszisok voltak, úgy a tavalyi Virgil – Konate is inkább a 16-oson belül lettek volna hatékonyak, de azért volt ott fejetlenség bőven. Rafa viszont tuti megy Aragones után, ha Carragher képességei ezt lehetővé teszik.

Ha Virgil esetleg megy, akkor az egész poszt kuka. Érdemes megemlíteni, hogy a távozásával felszabaduló bérkeret körülbelül annyi, mint Quansah idei és a jövő évi visszahozatalának ára közti különbség, így ez nem kifejezetten pénzkérdés, sokkal inkább az döntheti el, hogy milyen taktikai elgondolás szerint megy neki az augusztusnak Iraola, tartjuk-e már Quansaht jobbnak, mint Virgilt vagy izgalmas taktikai tologatás kezdődik Iraola mágnestábláján.