Andy

Egy szezon a skót harmadik osztályban a glasgowi Queen’s Parkban, egy a skót élvonalban a Dundeeban és onnan a PL, Hull City, első PL meccsen rögtön a kezdőben, majd 2017-ben Liverpool, Andy a csúcsra vezető utolsó lépcsőfokokat az újra legnagyobbá váló Liverpoollal együtt tette meg.

Három évvel az Anfield-i szerződést megelőzően Andy focista karrierje nem állt túl fényesen. Nem valamelyik klub akadémiáján pallérozódott, hanem azért dolgozott ő és a családja is, hogy Andy teljes állásban focizhasson és ne dolgoznia kelljen. Ezt adta meg neki a kis skót csapat.

Andy 1994-ben született, 18 évesen játszotta le az első teljes szezonját, tinédzserként saját magának és a családjának kellett felkészítenie erre. Persze, Andy is volt akademista a Celticben, nyilván neki sem lett volna elég 18 évesen kitalálni, hogy focista szeretne lenni, csakhogy a nyüzüge tini nem kapott szerződést a „katolikusoknál”. Az izomnövesztést magának kellett végeznie és a kevésbé fizikális alsóbb osztályban elkezdeni teljes állásban focizni.

Ahogy erősödött a teste, minden évben mérföldes lépést tett felfelé. 2014. augusztus 8-án a Hullba igazolását követően, a szezonnyitón a QPR ellen aztán betették a kezdőbe. Maynor Figuera, hondurasi válogatott posztriválisa 32 éves volt akkor, annyi, mint most Andy. Még a Hull előtt a Wiganben építette fel magát a PL-re, négy teljes szezont tolt le az első osztályban ott, majd a Hull-ban is egy egészet. Ekkor kapta a nyakába a fiatal, ám mindössze egyetlen Skót első osztályú szezonnal rendelkező Andyt posztriválisnak. Innen nézve Steve Bruce bátor volt, a 3,6 millio euroért igazolt skót fiatal három évvel később 9 millióért repült tovább hozzánk.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a skót válogatott 2014 márciusában Lengyenország ellen barátságos meccset játszott, Andy pedig a 67-percben 0:0-ás állásnál beállt a PL játékos Bannan pedig lefáradt a pályáról – majd Brown a 77. percben szerzett egy gólt, igen, ő az, akinek Ryan Kent öt évvel később levert egyet ballal a glassgowi derbin. Szóval a skót válogatottat irányító Gordon Stahan bátor cseréje után Andy a 3. alkalommal is egyből élt a lehetőséggel, Bruce joggal gondolhatta, hogy menni fog ez negyedjére is és a QPR ellen megdobja majd a futómennyiséget. A Hull három belső védővel állt fel, Andy szárnyvédőként adta meg a csapat szélességét, így annak kisebb volt az esélye, hogy 1:1-ben utolsó ember lesz, az viszont biztos volt, hogy kilencven percig tolhatja a metronóm ritmusú ingázást fel-le, fel-le, pumpálva a játék ritmusát. A 85. percig 0:0-volt az eredmény, tehát a védekezéssel nem volt sok gond, majd Austin besegített egy bogyót a saját kapujukba. Az öngóllal meg is lett a Tigrisek első győzelme. Aki mer, az nyer – a korábbi Mú játékos, Ferguson növendék Bruce bátor volt, rögtön az első meccsen meglett a három pont. Robertson végig a kezdőben ragadt egészen a Hull Liverpool elleni meccséig. Az Arsenal ellen összejött egy döntetlen, amit Andy végigjátszott Londonban. Az AI előbányászta nekem, hogy a Hull hivatalos oldalán rotáció volt a magyarázat, minden esetre Brady az Anfielden jól muzsikálhatott Andy helyén, mert egy újabb döntetlent sikerült elérni. A szezonban azonban nem sikerült elég jól, Andy 24 meccsen lépett a pályára, a Hull pedig kiesett.

A másodosztályban a 42 meccset végignyomta Andy, play-offal kerültek vissza a legmagasabb szintre, ahol még egy év kellett az Anfieldre költözésig. A play-off Derbi County, majd a Sheffield Wensday ellen jött össza. A Derby ellen odavágó Andy a 98. percben szerzett góljával 3:0-lett, ami kellett is, mert a visszavágót 2:0-ra veszítették el és így Andy hajrábeli gólja jelentette a különbséget.

Edwardsék jogosan gondolhatták, hogy aki minden évben ennyivel javul, az a Hull után még egy lépcsőre képes lesz. Ha mégsem, a futásából élő szárnyvédő remek kiegészítő ember lesz majd Klopp intenzív játékához.

Andy minden lett, csak peremember nem. Amikor lehetőséghez jutott, élt vele és amikor a Klub visszatért a csúcsra, akkor Andy már alapemberré vált. (Andy nem szokott második lenni a sorban, még akkor sem, ha a második PL címét már erősen rotálva érte el.) 2017-ben Klopp első liverpooli BL meccsén Morenot küldte fel a Sevilla ellen és a csoportmeccsek után, az egyenes kieséses szakaszban a Porto ellen már Andy kezdett. 5:0. A City elleni kettős győzelem meccsein végig a pályán volt, az űrcity 180 perc alatt egyszer talált be, mi pedig öt alkalommal. A Real elleni döntőben Benzema 51. percben szerzett gólt, Sadio az 55-ben egyenlített, Bale duplájára viszont már nem érkezett válasz. (Sajnos a meccs nem a gólok, hanem Salah elleni szabálytalanság miatt maradt emlékezetes.) Andy liverpooli debütálása óta öt alkalommal volt angol csapat a BL döntőben, az öt alkalomból háromszor Andy a pályán volt. A karrierjének legmagasabb lépcsőire a Klubbal együtt lépett fel és úgy vált a világ egyik legjobb balhátvédjévé, hogy közben a Pool is a világ legjobb csapatainak szűk körébe került.

Most itt állunk egy újraszerveződő csapattal, ami megint az intenzitásra tervez építeni. Andy 30 éves koráig úgy tudott kiemelkedni a legerősebb bajnokságban, hogy egy kicsit többet mozgott, egy kicsit gyorsabban és fegyelmezettebben, most pedig 32 évesen már a Tottenham alacsonyabb mérkőzésszámot teljesítő csapatában fog a pályára lépni. Én ettől egy percig sem érzem magam rosszul. Minden adott, hogy a csirkék a szigetről ki sem mozdulva egy erős szezont produkáljanak. Andy sokat tett azért, hogy a legmagasabb szinten játszhasson és nem Kerkez mögül a padról fog visszavonulni. Ha nem ilyen ember lenne, nem is nyer velünk két angol bajnoki címet és egy bajnokok ligáját, UEFA szuperkupát, egy FA és két ligakupát, valamint egy angol szuperkupát, hogy a dohai klubvébéről ne is beszéljünk. Hiányozni fog, de mivel szép, kerek, sérülésmentes lett a történet, inkább ünnepelni és örülni van okunk. Na meg szurkolni tovább Andynek.