Andy

Ahogy erősödött a teste, minden évben mérföldes lépést tett felfelé. 2014. augusztus 8-án a Hullba igazolását követően, a szezonnyitón a QPR ellen aztán betették a kezdőbe. Maynor Figueroa, hondurasi válogatott posztriválisa 32 éves volt akkor, annyi, mint most Andy. Még a Hull előtt a Wiganben építette fel magát a PL-re, négy teljes szezont tolt le az első osztályban ott, majd a Hull-ban is egy egészet. Ekkor kapta a nyakába a fiatal, ám mindössze egyetlen Skót első osztályú szezonnal rendelkező Andyt posztriválisnak. Innen nézve Steve Bruce bátor volt, a 3,6 millió euroért igazolt skót fiatal három évvel később 9 millióért repült tovább hozzánk.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a skót válogatott 2014 márciusában Lengyelország ellen barátságos meccset játszott, Andy pedig a 67-percben 0:0-ás állásnál beállt a PL játékos Bannan pedig lefáradt a pályáról – majd Brown a 77. percben szerzett egy gólt, igen, ő az, akinek Ryan Kent öt évvel később levert egyet ballal a glasgowi derbyn. Szóval a skót válogatottat irányító Gordon Strachan bátor cseréje után Andy a 3. alkalommal is egyből élt a lehetőséggel, Bruce joggal gondolhatta, hogy menni fog ez negyedjére is és a QPR ellen megdobja majd a futómennyiséget. A Hull három belső védővel állt fel, Andy szárnyvédőként adta meg a csapat szélességét, így annak kisebb volt az esélye, hogy 1:1-ben utolsó ember lesz, az viszont biztos volt, hogy kilencven percig tolhatja a metronóm ritmusú ingázást fel-le, fel-le, pumpálva a játék ritmusát. A 85. percig 0:0-volt az eredmény, tehát a védekezéssel nem volt sok gond, majd Austin besegített egy bogyót a saját kapujukba. Az öngóllal meg is lett a Tigrisek első győzelme. Aki mer, az nyer – a korábbi Mú játékos, Ferguson növendék Bruce bátor volt, rögtön az első meccsen meglett a három pont. Robertson végig a kezdőben ragadt egészen a Hull Liverpool elleni meccséig. Az Arsenal ellen összejött egy döntetlen, amit Andy végigjátszott Londonban. Az AI előbányászta nekem, hogy a Hull hivatalos oldalán rotáció volt a magyarázat, minden esetre Brady az Anfielden jól muzsikálhatott Andy helyén, mert egy újabb döntetlent sikerült elérni. A szezonban azonban nem sikerült elég jól, Andy 24 meccsen lépett a pályára, a Hull pedig kiesett.

A másodosztályban a 42 meccset végignyomta Andy, play-offal kerültek vissza a legmagasabb szintre, ahol még egy év kellett az Anfieldre költözésig. A play-off Derbi County, majd a Sheffield Wensday ellen jött össze. A Derby ellen odavágó Andy a 98. percben szerzett góljával 3:0-lett, ami kellett is, mert a visszavágót 2:0-ra veszítették el és így Andy hajrábeli gólja jelentette a különbséget.

Edwardsék jogosan gondolhatták, hogy aki minden évben ennyivel javul, az a Hull után még egy lépcsőre képes lesz. Ha mégsem, a futásából élő szárnyvédő remek kiegészítő ember lesz majd Klopp intenzív játékához.

Andy minden lett, csak peremember nem. Amikor lehetőséghez jutott, élt vele és amikor a Klub visszatért a csúcsra, akkor Andy már alapemberré vált. (Andy nem szokott második lenni a sorban, még akkor sem, ha a második PL címét már erősen rotálva érte el.) 2017-ben Klopp első liverpooli BL meccsén Morenot küldte fel a Sevilla ellen és a csoportmeccsek után, az egyenes kieséses szakaszban a Porto ellen már Andy kezdett. 5:0. A City elleni kettős győzelem meccsein végig a pályán volt, az űrcity 180 perc alatt egyszer talált be, mi pedig öt alkalommal. A Real elleni döntőben Benzema 51. percben szerzett gólt, Sadio az 55-ben egyenlített, Bale duplájára viszont már nem érkezett válasz. (Sajnos a meccs nem a gólok, hanem Salah elleni szabálytalanság miatt maradt emlékezetes.) Andy liverpooli debütálása óta öt alkalommal volt angol csapat a BL döntőben, az öt alkalomból háromszor Andy a pályán volt. A karrierjének legmagasabb lépcsőire a Klubbal együtt lépett fel és úgy vált a világ egyik legjobb balhátvédjévé, hogy közben a Pool is a világ legjobb csapatainak szűk körébe került.