Ongi etorri, Andoni!

A legszebb és egyben egyetlen emlékem Iraoa focista karrierjéből a 2012-es Bilbao EL menetelés Bilesa irányításával. Nyilván nem Andonit néztem akkor, nem is tudtam, hogy kellene rá figyelni, de a két meccset követtem. 2012. március 8. Old Trafford, mú – Bilbao 2:3, majd otthon a San Mamésben 2:1. A szervezett, könnyen olvasható taktikával nyomuló Bilbao mellett a mú teljesen kaotikusnak tűnt. Andoni jobb bekként rengeteget futhatott a Bielsa csapatban és utólag úgy tűnik, hogy ezt meg is oldotta, mert a Schalken és a Lisszabonon át eljutottak a döntőbe, ahol az Atlético Madriddal szemben maradtak alul. Iraola 2003-tól 2015-ig tartó bilbaoi karrierjének izgalmas időszaka volt a Bielsa vezetése alatt töltött két év. Az uru argentin edző érkezésével 2011 már csapatkapitányként, mint Bielsa meghosszabbított kezeként a pályán térdig koptatta a lábait – csak hogy elbotoljak egy képzavarban, emellett Iraola pályafutása alatt hét alkalommal a spanyol válogatottban is pályára lépett.

Iraola edzői pályafutása ott kezdődött, ahol Vénusz kilépett a habokból: Cipruson. Csak a Larnaca vezetőedzőjeként irányított olyan csapatot, ami nemzetközi szintéren is vitézkedett, akkor tisztes helytállást követően csoportharmadikként búcsúztak a sorozattól.

Majd 2020-ban leült a Rayo Vallecano padjára és feljuttatta a kiscsapatot a másodosztályból az élvonalba. Egy évre rá királyi kupa elődőntő, 2013-ban pedig a 11. helyen végeztek. Az alig 40 éves Iraola a legizgalmasabb fiatal edzőtehetségek közé került. A feljutás playoffal sikerült, így ez egy 42+4 meccses szezon volt, 4 kupameccsel megtolva, majd a feljutást követően az elődöntőig mentek a Királyi Kupában (38+7 meccs). A következő szezonban csak 3 kupakörig jutottak, viszont nagy eredményeket értek el a bajnokságban.

A 22/23-as szezonban a La liga nyitófordulójában a Rayo x-el kezdett a Barca ellen, x-elt az Atleticoval is, majd izgalmas 3:2-t tolt Estadio de Vallecasban a Real ellen, és verte a Barcát is. A PL után a La Ligába is gégepresszinggel fojtogatták meg a gazdag csapatokat. Majd pár szezonnal később Perez gondolt egy nagyot és Arbeolával egy arra totálisan alkalmatlan kerettel feltekerte az intenzitást, hogy végül Mourinhot hívja meg rendet tenni.

De ne fussunk ennyire előre ilyen szép korú Virgillel a hátunk mögött, vizsgáljuk csak meg a Buszmusznál eltöltött három szezont is.

Iraola angliai érkezése előtt majd egy évvel 9:0-val ütöttük ki a Boutrnemoutht és a padot Scott Parker alól mindössze a negyedik fordulóban, majd Gary O’Neil stabilizálta a csapatot és lenyomott egy majdnem teljes szezont mély védekezéssel, stabil focival bent tartotta a cseresznyéseket, de annyira nem volt meggyőző a teljesítménye, hogy hosszabb távon számoljanak vele. Kellett egy olyan ember, aki izgalmas perspektívát tud felrajzolni az angol riviérán.

Iraola 23/24-es első évben stabil bentmaradás, 48 pont, 12. hely, 54 szerzett és 67 kapott gól előrelépést jelentett az azt megelőző 39 pontos szezonhoz képest, viszont sok időre volt szüksége ahhoz, hogy eredményesen játszon a csapata. Iraola csak a 10 meccsét tudta megnyerni a Burnleyvel szemben, az első 9 meccsének mérlege 3döntetlen, 6 vereség. Majd a City ellen elszenvedett méretes zakó után összeállt a csapat és nyolc forduló alatt megnyertek hét meccset megalapozva a bentmaradást.

(anvalébaba Várhidi mester mágnestáblája mellett)

Nálunk hasonlóan rögös kezdést nem biztos, hogy megengedhet magának főleg azért sem, mert az első 4-5 fordulót fogja heti egy meccses ritmusban teljesíteni, utána pedig olyan ütemben kell szállítani az eredményeket a PL-ben, ahogy még karrierje során sosem. Abban szkeptikus vagyok, hogy vajon ez az a pillanat-e, amikor újra fel kell tekernünk az intenzitást, minden esetre ahogy a nagyöreg Salah is haevy metalt akart, én is, más kérdés, hogy a gravitáció mindenkire hatással van. Az idősebb klasszisok távozásával egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy a keret alkalmas legyen intenzívebb focihoz, de szerintem így egymás közt bevallhatjuk, hogy Salah a visszatekert intenzitású Anre átállás szezonjában azért kedvezőbb keretek között teljesíthetett, nem biztos, hogy ennyi gólt szerez, ha vadul kell presszingelnie. Persze, a vágyélet és a realitás között általában van egy izgalmas feszültség, de a hosszú távú tervezés alapja mégiscsak a rögvaló.

Iraola a tavalyi szezonjában 40 meccset jászott szemben a mi 57 stációs vesszőfutásunkkal.

A már tíz éves Glenthematematican Több meccs, mint kolbász elemzéséhez nyúlnék elsőre – számomra a Fonat fénykorából – és a fiatalabb vagy a feledékenyebb fonazozóknak feleleveníteném pár mondatban.

Glen a Rókák bajnoki címe és Jürgen korai eredményeinek összefüggésében összevetette a csapatok bérkeretét egy-egy vizsgált szezon meccsszámával. Durván kiragadva az érzékenyebb modellből egy állítást; az akkori Pool kapcsán az jött ki, hogy ha 4 meccsel csökkentjük a meccsszámot, 10-12%-al nő a top 4-be kerülés esélye. Egy erősebb keretnél a pihenés jobban meglöki az esélyeket, mint egy gyengébb csapat állománya esetén, tehát egy Buszmusz olcsóbb kerete sokat pihentetve sem lesz hirtelen ott a legerősebbek között, viszont a 17 meccses különbség nagyon eltorzítja az edző munkájának hozzáadott értékét. Arra érdemes számtani, hogy Iraola hatása a VB nyarán, 50-60 közötti meccsszám mellett nem feltétlenül fog egyből érvényesülni, mert kevesebb ideje lesz felkészíteni a keretet egy-egy meccs előtt. Régi mantrám, hogy a taktika megvalósításának minősége fontosabb lehet, mint az, hogy ki mennyire találja el, választja meg a legjobb taktikát.

Lehet, hogy Wirtz, Dominik és hasonlóan kiemelkedő játékosokat irányítva Andoni a második PL csapatánál erősebb debütálást mutat majd be, de említsük meg, hogy a VB döntőt júli 19-én játszák, tavaly pedig július 8-án kezdtük meg a felkészülést. Alisson, Frimpong, Ryan, Alexis, Wirtz, Gakpo és Isak feltehetően a VB után pihenni fognak minimum egy, de inkább két hetet.

Az első bajnokit a megszokottnál később, augusztus 22-én rendezik majd. A kérdés az, hogy felépített kondival, teljes fordulatszámon vajon mennyi ideje lesz együtt a csapatnak és milyen változásokra kell számítanunk a taktikát tekintve? Mert ahhoz, hogy a letámadást csiszoljuk kondi kell már az edzésen is.

Ahogy Gary O’Neil-től Iraola egy mélyen védekező, de szervezett focit játszó csapatot vett át, Arnetól egy szintén inkább mélyen védekező csapatot örökölt meg – hogy kialakítsa a szervezett káoszt, azaz az intenzív játékát.

Iraola focijában a magasra tolt védelmi vonallal a labdavesztéseket gyors támadás követi – azaz nem területközpontú védekezés kezdődik el. A labdaszerzést követően a lehető leghamarabb el kell jutni az ellenfél 16-osáig. Iraola esetén alacsonyabb lesz a passzpontosságunk – ezt úgy is mondhatnánk, hogy Arne és Iraola esetén a passzpontosságbeli különbség inkább stíluskülönbséget fog magyarázni, nem feltétlenül a játékosok koncentrációjáról kell majd levonnunk következtetéseket. Arne fociját az alacsony kockázatvállalás jellemezte – a holland focisuli a technikai fölényre épít, ami ha nincs meg, akkor az egész kuka. Nem véletlen, hogy Pep is mindig olyan csapatok padjára ül le, aminek a kerete komoly technikai fölényt mutat a ligaátlaghoz képest. Iraola focija pedig a futás és intenzitás többletére épít és top bajnokság erősebb kereteivel sosem próbált meg eredményes lenni.

Egy kiscsapattal, ahol inkább a bajnokság átlagához mérten gyengébb technikai képességekkel rendelkezik a játékoskeret, ez egy nagyon jó választás. Egy olyan csapatban, ahol kiemelkedően technikás játékosokat találni – akik közül többen hosszú sérülésből építik vissza a formájukat talán egy olyan kockázatvállalás, ami kedvezhet a kevesebb mérkőzésszámmal operáló, pihentebb kiscsapatoknak velünk szemben. Ugye emlékezünk még Jürgen első szezonjaira, amikor a nagyok ellen tök jól voltunk, a kicsik ellen meg szenvedtünk?

A Buszmusz gyenge volt a rögztettek védekezésében és kitett a kontrákkal szemben. Emellett ugye a megörökölt csapat arról híres, hogy botrányosan szarul kontrázik, látványosan nem abból akartunk/tudtunk eredményesek lenni.

Virgil jelenléte például nagyon jó a rögzítetteknél és nagyon rossz a magas védelmi vonal esetén, mivel, ha mögé kerültél, akkor majdhogynem meg is verted. Jó hír, hogy itt van Jacquet és Leoni is, de még így is lehet, hogy a csapatkapitánnyal a pályán jobbak a kilátásaink.

Nagyon meg lennék lepve, ha Iraola nem próbálná meg – még ha visszafelé is alkalmazva – Arne legnagyobb fegyverét, azaz az fokozatos taktikai változtatásokat. Első lépésként itt is egy finomhangolás kellene – mivel Arnenál is meglévő játékelem volt a letámadás, egy-egy meccsen ezt az elelnfél 16-osának magasságáig toltuk még a mögöttünk álló szezonhajrában is.

Ugyanakkor a mögöttünk hagyott szezonban nem a szerzett góljaink száma, hanem a bekapott gólok voltak a fájdalmasak. Még ha úgy is tűnt, hogy Arne a támadók improvizációjára építi az előrejátékot, a két szezon átlagát tekintve meccsenként 2,3 gólt szereztünk, ami stabil védekezés mellett kifejezetten jó szám lett volna.

Sok irányból közelíthetünk, de egy biztos, Iraola már itt van, nem az ismerkedés időszaka ez, hanem az együttélésé. Most már azokat a narratívákat kell keresnünk, amire a logikus építkezés – a Liverpool létmód – felhúzható. Klopp és Iraola közötti hasonlóságkeresésnél adja magát, hogy a stílushasonlósággal kezdjük, de az is ott van, hogy mindkettejük egy-egy kaotikus szezont követve, kissé nagyobb bizalmat kaphatnak, mint például az eredménykényszerbe érkező és egyből jól teljesítő Arne.

„Edzőként az NFL iránt is érdeklődöm. Az amerikai futballra úgy tekintek, mintha a labdarúgás rögzített szituációit látnánk kibővítve. Az elzárásokat, a tisztázásokat, a túltöltéseket. A játékosoknak nagyon pontos feladatuk van, minden posztra külön edzővel. A labdarúgás még biztosan nem tart itt, de napról napra fejlődik” – idézte őt 2023-ban a 24.hu.

A Rayo virágzása idején a 24.hu focis rovata is foglalkozott Iraola focijával és egy izgalmas idézetet hoztak tőle. Karriere végén New Yorkban focizott Viera irányítása alatt és edzőként a gömbfejű középpályást nevezte meg a leginspirálóbb személyként. Azt a Vierát, aki korábban a Citynél volt segédedző, majd a Crystal Palace-be került és nem tudott olyan sikereket elérni, mint a cseresznyésekhez kerülő Iraola. Ha most kérdeznék Andonit, lehet, hogy mást mondana, de az mindenképpen beszédes, hogy nem egy letámadásról híres edzőt hozott példának és ez talán azt is jelenti, hogy az eszköztára túlmutat azon, hogy egyből falig tolassa a letámadást újdonsült csapatával. Ugyanakkor a fenti idézet megmutathatja, hogy hosszabb távon mi lenne itt az irány. Persze, egy aktuálisabb megszólalás jobb lehet a prognózishoz.

Virgil és Alisson kettőse miatt nem a miénk lesz a PL legfiatalabb csapata – és bár sokan levették a keresztvizet tavalyi igazolásokról, valamint a sérülések is rendesen amortizálták az érkezőket, de még mindig az van, hogy a fiatalság az egyik versenyelőnyünk. Kerkez és Frimpong futnak, ha kell, ha nem – utóbbi tavaly inkább futott, ha egészséges, de minden poszton van fiatal játékosunk.

Iraola megkapja majd szépen, hogy mik a célok és ahhoz képest fog radikális vagy átmenetes megoldáshoz folyamodni. Nem fogja egyből felrúgni a csapat hierarchiát, hiszen az idősebbeknek, akik egyben a hangadók is, nem feltétlenül jó az intenzív foci. Márpedig a csapatvédekezés fokozásának előkövetelménye a csapatmunka és az erős kohézió. Ezt máshogy nem lehet hatékonyan művelni főleg nem hosszú távon.

Ami pedig a rövidtávot illeti, az első kérdés az, hogy ki megy és ki marad, illetve ki jön augusztusig. Ha erre a kérdésre tudjuk a választ, akkor majd kicsit könnyebb lesz jósolni. Most annyit mondanék, hogy nem feltétlenül a nagy átalakítás fokozása lett volna a legokosabb lépés, viszont a brand eladhatósága szempontjából lépéskényszerbe került a klubvezetés.

Egy dolgot tehetünk: legyünk türelemmel és szurkoljunk Andoninak. Illetve gondoljunk bele abba is, hogy bár összekapcsoljuk egy stílussal, de látott ő Aragonestől kezdve Bielsan át sokmindent és három különböző bajnokságban háromszor bizonyult sikeresnek. Lehet, hogy több minden van azon a palettán.