Arne búcsúposzt 1

Több búcsúposzttal készülünk, teret adva minden véleménynek. Nyugalom, ez csak az egyik.

Klopp távozása akkora mélyütés volt, hogy a Jacuzzinál is végleg betette a kaput, megkerestek párunkat, hogy folytassuk. Minden Klopp búcsúposzt felhívásából indult, de tudtuk, hogy jön Xabi, felépíti itt is, amit a Kusennel csinált és még lendületet is hoz magával, ami egyébként eléggé megkopott.

2020-as Virgil sérülés után a magas védelmi vonalunk egyre nehezebben volt kivitelezhető, Klopp utolsó éveiben pedig hagyatlott a presszing intenzitása. Valamit kezdeni kellett ezzel.

Szóval megérkezett Arne és hozta volna a segédedzőjét, aki nem jött, így lett Heitinga. Nagyon csúful nézett ki a rusnya fejű evertonos srác a padon. Úgy festett, hogy a hollandság mindent felülír és rendesen idegesített is.

Visszagondolva hatalmas zseni húzásnak tartom Arne kiválasztását és a tavalyi védelmünk felépítését Ryan összekötő szerepének kidolgozásával. Alexis bombaformája, Salah késői kivirágzása és Dominik klasszissá érése mind a tavalyi szezon hozományai voltak.

Aztán csak a bajnokságot nézve amíg a Tott ellen nem vált biztossá a bajnoki cím, átlagosan 1 kapott góllal hoztuk a fordulókat és 2,2-őt szereztünk, egyel többször találtunk be, mint a 19/20-as bajnok szezonunkban, bár a játékunk nagyon ritkán volt szépnek mondható. Mindezt azért érdemes kiemelni, mert főleg idén úgy tűnt, hogy Arne alatt az előrejáték a támadók és az összekötők improvizációjától függ, de az első szezonban bebizonyosodott, hogy ez az állítás nem általánosítható a végtelenbe. Gakpo/Díazzal és az Arnold előtt focizó Salahhal mőködtek a szélek, Jota klasszisa működött a hosszabbításban, bár Nunez befejezései nem javultak, igen szép lett a vége.

Az első szezont követően a játékosok elutaztak nyaralni, majd jött a tragédia híre és ki ekkor, ki akkor szakította meg a családra szánt időt, a szeznon utáni jutalom időszakát. Bizony, már megint elmaradt a jutalmazás – kezdve az ünneplés közbeni tömegbe hajtó autóssal – akit Crouch kolléga a legközelebbről látott, majd a csapattárs elvesztése következett és mindennek a tetejére Arnold és Díaz távozása, csak hogy az alapjátékra legkritikusabb hatású veszteségeket mondjam. Kettejük kiesése megölte a széljátékunkat, Díaz gyorsaságát csak az időközben rohamosan fejlődő Rio tudta valamennyire visszahozni. Arnold nélkül, Salahhal pedig a másik oldal se működött. Az Anfield oldalában szentély épült, a 20. percekben pedig jött az éneklés és lehetett érezni, hogy a srácok meg fognak törni.

És mindezzel együtt ezt a romos szezont is bekezdtük, első öt forduló – öt győzelem ezután a felkészülés után. A meccsek nem voltak meggyőzőek, de igazából a bajnok szezonban is egy csomó olyan mérkőzés volt, amikor nem vártam a végén három pontot.

Majd szeptember végén jött a Palace, megkaptuk a rögzített gólt, majd az utolsó perceset is és elutaztunk Iszambulba. A játékosok szembesültek valami olyan szurkolással, amit az Anfielden régen nem tapasztaltak és valahogy semmi sem sikerült. Hiába volt papíron egy közepes meccsünk, fokozódott a lejtmenet.

Innentől majd minden meccsen megkaptuk a rögzített gólunkat és a srácok egyszerűen nem tudtak visszapattanni. A PSV elleni hazai (1:4) alkalmával pedig olyan mélyre kerültünk, hogy be is írtam a szauna csetbe, hogy vége, Arnét el fogják küldeni – és nagyon sajnáltam. De nem, Salah kikerült a kezdőből, hoztuk a WHU elleni meccset és jött két iksz, életjelet mutattunk, majd jött Mohamed nyilatkozata és teljesen megfordult a véleményem. Beugrott Jürgen Arne Slot sa la-la-la énekeltetése és elhatároztam, hogy szépen kielemzem, amit lehet, válaszokat keresek és igyekszem a lehető legkorrektebbül hozzáálni a történtekhez, mert meg voltam győződve róla, hogy ha Arnet nem küldték el a játékos-nyomásgyarkolásig, utána már nem szabad. A nyomásgyakorlás pedig történhetett volna házon belül is, van Arnenak főnöke, akihez be lehet kopogni és kopogtathatott volna a csapatkapitány is, de nem ez történt.

Az az ember húzta meg, aki 2022-ben Edwards véleményével szemben a szurkolókhoz fordulást is bevetette a magas bér kiharcolásánál. (Itt a klubikon státuszt, a teljesítményt és minden mást próbáljunk meg különválasztani a kommunikációs stratégiától, nehogy személyeskedés irányába menjünk tovább – az előzményeket azért tartom fontosnak megemlíteni, mert nem előzmény nélküliek a történtek.)

Idén 57 meccsünk alatt 31 alkalommal kellett kényszerűségből cserélni. Arne egyre frusztráltabb lett, a szurkolói nyomás nőtt és a sajtájokon rendre előjött Arne arrogáns oldala. De Hughes nem ült mellette, az igazoláspolitikáért és minden másért ő tartotta a hátát, hiába volt sokkal kisebb hatalma a menedzserekhez képest. A szurkolók (tisztelet a kivételnek) jól elvoltak ezzel így.

Ebből már nem nagyon sikerült kimászni, ugyanakkor több ponton kezeltük a gyengeségeinket. A rögzítettekből bekapkodott gólokkal szemben a szögletből szerzett góljaink váltak dominánsá, némileg sikerült mérsékelni a meccs végi kapott gólokat is, de ahhoz a mesteri meccsmenedzsmenthez, ami az első szezonban megvolt, nem tudtunk visszatérni és ebben a bajnokságban kb. a középmezőny teljesítménye volt az, amit szállítani tudtunk. A magas sérülésszám miatt az edzésterven is módosított az Arne vezette stáb, de a szezon számos horrorsérülése közül az utolsó igen frusztrálót, Hugo achillesz sérülését sem sikerült elkerülni.

Az intenzitásnak betett ez a sok sérült – felteszem, hogy az alapozásban keresendő az ok, amihez aztán a terhelést igazítani kellett – az alapozásban pedig a gyász, mint egy adottság meghatározó volt. Persze, ezt is le lehetett úgy fordítani, hogy az edzésmódszer is szar, de feltételezhetnénk, hogy a 2017 óta a stábbal lévő Conall Murtagh fitneszedző, 2018 óta nálunk dolgozó David Rydings vagy a 2025-ben igazolt egyéni edzéstervekért igazolt Luiz Fernando Lubel szakmai tanácsaira hagyatkozva Arne, mint a stáb vezetője hozott egy döntést.

Felteszem, Iraola a fitneszstábot meg fogja örökölni és semmi baj sem lesz velük, ha az alapozástól kezdve zavartalanul felépítik a csapat fizikai állapotát, mert ez tavaly is tök jól sikerült.

Májusban a második Salah üzenetben már arról volt szó, hogy a szurkolók többet érdemelnek és a klub identitása az intenzív foci – azaz mi a heavy metal támadócsapat vagyunk. Ezek a kifejezések a Kloppi utópiára építenek, arra, amit mi, szurkolók hallani akarunk és nem a helyzetet írják le. Ettől függetlenül Salah a helyi hős státusza mellett, amit focistaként ért el és ami miatt jogosan ott van a legnagyobbak között ezért az üzenetért is jutalmazást kapott a szurkolóktól.

Persze, a szurkolói reakció (vagy legalább az alaphang) kiszámítható volt, de azt hiszem, hogy itt a klubvezetés kezéből kicsúszott a gyeplő, hiszen a brand vonzereje, Henry, Werner vagy a kifelé mutatós kisebbségi tulajok, mint LeBron James alatti stáb nem engedheti meg magának, hogy kevésbé legyen vonzó a csapat. Arne pedig az az ember, akit láttunk már lent és fent is, a lent alatt is hozta a pénzügyi szempontból elengedhetetlen BL helyet – ami egy Mú, Chelsea vagy Tottenham-mel szemben hatalmas fegyvertény. Hiába tagozódtunk be a középmezőnybe, az első öt meccs eredménye is a szezon része és helyezést tekintve kijelenthető, hogy kisebb amplitudoval vettük az akadáyokat, mint több rivális a jelenben vagy a közelmúltban.

Véleményem szerint is érdemes volt Arnet cserélni, mert mindkét fél számára könnyebb lehet így, azt azonban nem hiszem, hogy egy következő hullámvölgynél nagyobb lett volna a kockázat, mert hullámvölgy lesz és olyan ember fogja menedzselni, akit közelről még nem ismerünk.

Magas kockázatot vállaltunk és aligha hiszem, hogy a csődből a csapatot kirángató tulajdonosi kör, vagy a Portsmouth összeomlásán felnövekvő Edwards ezt pont így képzelte, de a továbbiak már nem tartoznak az Arne poszthoz.

Nagyon remélem, hogy a csapat hierarchikus struktúrája megerősödik, mert Jürgen alatt – vezérbika jelenlétében – beton volt és a jól meg rosszul megválasztott taktikákhoz képest a rosszul megvalósított a leggyengébb. Szerintem vezérbika nem feltétlenül kell, de pl. átörökített Edwards – Salah konfliktus sem lesz már.

Jól érezte Klopp, amikor Arne nevét skandáltatta, hogy a szurkolói támogatás lesz itt a kulcs egy ilyen 9 év után.

Bár ez most egy megosztó téma, jól fél éve az, ugyanakkor Arne eredményei nem lehetnek vita tárgya és az sem, hogy az ő irányítása alatt lettünk újra rekordbajnokok, még ha egyelőre csak fej-fej mellett haladva is. Az átmeneti időben szerzett gyors bajnoki cím azt jelentette, hogy Jürgen nélkül is képesek vagyunk a sikeres működésre és pont ezért nem leszünk Ferusson vagy Wenger utáni csapat (a mú 2013 óta nem volt bajnok, az Arsenal 2004-óta először).

A magam részéről köszönöm Arne és nagyon sajnálom, hogy a bajnok edzőnek kijáró búcsúztatás nem volt, pedig járt volna. Ellenben Slot a záró fordulóban pályára küldte Salaht és Robertsont is, hagyta, hogy az ő búcsúmeccsük legyen a záróforduló.