Lassan vége

Én valahol örülök neki, hogy lassan vége ennek a bajnoki évadnak, no nem azért, mert annyira várom a VB-t, ami vagy 10 éve teljesen érdektelen számomra, hanem mert ez az év mostmár jobb lenne, ha valahogy – BL-el, vagy nélküle – véget érne. De előtte még van 4 meccsünk, amik piszok kemények lesznek, egyből át is ugrunk a szomszédba, tehenészföldére.

Hosszú év volt ez minden Liverpool drukker számára, kicsit olyan, mint a MÁV: egy év alatt 7 évet késett, mi ugyanennyit öregedtünk az idén. Az a mérhetetlen roller coaster, amit átéltünk (főleg a szabadesés oldalán) nagyon sokat kivett belőlünk. Meg csapatból is. Arne is biztos megőszült volna, ha lenne még haja. Mivel nincs, csak a ráncokat látjuk rajta, meg a táskákat a szeme alatt. Nem is csodálkozom rajta. Az idei egy fos év, fos meccsekkel, még fosabb eredményekkel. Ugyanakkor valahol azért tudtuk (csak nem sejtettük), hogy ez az év ilyen lesz. Nem lehet persze minden évben bajnokságot nyerni, de az a visszaesés, amit a csapat produkált, váratlan fordulat. Átmeneti év, meg sérülések, meg minden körülmény, szembefújt a szél egész évben na, szóval lassan ideje lenne célba érni.

Ennek a 4 állomásnak az elsője vár ránk vasárnap Manchesterben. Pár éve, emlékezhetünk rá, még örömünnep volt ez, most azért minden kis Liverpool szimpatizáns popsija összeszorul, ha arra gondol, hogy ősszel itthon kalapáltak el minket, most meg – BL-ért harcolva – nekünk kell menni hozzájuk.

Nem egy rossz csapat ez a Manchester United, sőt. A tabella 3. helye még lehetne véletlen is ebben a shitshow-ban, amit idén látunk, de azért egészen konzisztens játék az, amit ők mutatnak – pláne hozzánk képest. Mégis ott lihegünk a seggükben (a mienkben meg a Villa), és ha nyerünk, pontazonosság lesz. Öröm, boldogság, dobogó, BL, mi kell még?

Hát az, hogy győzzünk! A lándzsa hegye, a penge éle, a … na hagyjuk inkább, a holnap határa ma van, szóval holnapután győzni kell a parton!

Lesznek itt még azért érdekes meccsek a fordulóban, én pl. a Villa-Tott párharcban nem is igazán tudom kire tegyem a zizit. Talán inkább a Villára, mert szerintem tökmindegy, hogy 4. vagy 5. helyen csusszanunk be a BL jövő évi foscsoportos bohóckodásába, de ha a Tottenham ki bírna esni a Premier League-ből, az azért mosolyt tudna még csalni az arcomra ilyen szélsőséges év után is. A Brighton a Wolves-t fogadja, akik ugye csontutolsók, de talán azért 8 pont előnyből csak nem bírunk kipottyanni a mézesbödön kosarából.

Mindehhez viszont az kell, hogy vasárnap valamilyen úton-módon megverjük a MU-t, ha kell seggen csúszva, egy Benayoun utolsó pillanatos strandlabdán megpattanó lövéssel, vagy Jose Enrique is átemelheti van der Saar-t a 4. gólért, ha úgy tetszik. Szürkében akkor szépen elkalapálta szeretett csapatunk a C. Ronaldo fémjelezte ördögöket, igaz, annak már lassan 20 éve.

Sérültjeink helyzete sem túl biztató, igaz Salah-t mondták, hogy még idén játszhat, de sem Eki, sem Ali nem épülnek fel, így a maradéknak kell megoldani a 3 pontocskát, ami amúgy már szinte biztos BL-t jelentene, ha nagyon matekozni akarnék.

Apropó Woodman, a mi drága Pierreünk névrokona, aki mégis sokkal inkább hasonlít a Nat Phillips-Rizs Williams párosra, ugye? Mintha mindig kellene valaki unexpected, unsong hero a csapatba. Nagyon élem a srácot – nem mellesleg nekem így 1-2 fellépés után is tetszetősebb mint Mamardashvili egész évben volt. De reméljük, hogy a vasárnap nem a kapusfrontról szól majd (ó dehogynem), hanem a támadóink gálájáról. Oh wait, belelóg a kezem a bilibe.

Szenvedés Manchesterben vasárnap 16:30-kor, vagy a Spíler 1-en.