Honvágy

A United meccs előtti három győzelem a két kapott góllal inkább egy szar, de stabil 1:1-re engedett volna következtetni. Hiába a harmadik opció Woodman a kapuban, a végére egész jó jobb bekké alakuló vészmegoldás Jones, úgy tűnt, hogy a saját tizenhatosunk környezetében stabil a csapat. Ehelyett egy eladott labda a meccs elején és máris lerohant a United, majd az első félidőben végig úgy éreztem, hogy eggyel többen vannak. Felkavarodott a Galata idegenbeli, a PSV elleni hazai és a párizsi odavágó. Sajnos láttunk már olyat, hogy rosszul reagálunk a kapott gólra és olyat is, hogy egy erősebb atmoszférával rendelkező stadionban összeesik a csapat.

Szerintem felesleges kibogozni a szálakat, hogy személy szerint ki mikor hibázott a pályán, nekem úgy tűnt, hogy csapat szinten borultunk meg és a félidőben nem abban reménykedtem, hogy látok még valamit a mieinktől, hanem, hogy talán nem lesz csúnya a vége.

Ezzel szemben amire idén nem is emlékszem, egy felrázott, ha nem is szervezetten, de a mú belealvásának is hála sikeresen letámadó csapat jött ki a második félidőre és Dominik gólja és Gakponak kioszott gólpassza úgy visszahozott a meccsbe, hogy a kajámért sem mentem ki egészen Mainoo góljáig. Azt persze megint szar volt látni, hogy mind az isteni nevű Heaven, mind Mainoo, a két saját nevelésű fiataljuk hogy váltak a meccs kulcsembereivé.

Viszont, hogy keressünk és találjunk pozitívumot, ez a 2:2-re való visszajövetel, majd utána a nagy helyzet, ami Lammenst lábon találta közelről nagyon jól esett, megvolt az érzelmi hullámvasút emelkedő szakasza is egy gyorsan földbecsapódott kezdés után. Mentünk a vezető találatért és abban a rövid periodusban derbi szaga is volt a dologban. Közben meg bele se gondoljunk, de centire voltunk attól, hogy Bruno széttörje Dominik lábát bemutatva a közönség előtt, hogy nem csak jó focista, hanem erős férfi is.

A Chelsea ellen Isakot a padra várják, Mamardashvili kezdhet is akár. Wirtz és Konate várhatóan szintén a kezdőben lehetnek, Salah és Alisson nem épültek fel. A Chelsea is második kapusával, Jorgensen-el készül. Mama, Jones, Konate, Virgil, Kerkez, Alexis, Ryan, Dominik, Gakpo, Wirtz, Frimpong kezdőre számítanak a thisisanfield-en, bár Wirtz helyett betenném a kezdőbe Riot, Isak pedig csere lehet.

Mostanában nem láttam Chelsea meccseket, csak azt, hogy hat elvesztett bajnoki után érkeznek hozzánk, de mert általában 5 utolsó meccsre szokás a formát megbecsülni, így ők az utolsó 5 bajnokin 13 kapott gól mellett 1-et lőttek, tehát 2,6 kapottat átlagolnak, a szerzett góljuk átlaga pedig 0,2. Mi az utolsó öt bajnokin átlagosan 1,4 gólt kapunk és 2-t lövünk. Ebből kb. 0,8 gólt várhatunk a Chelseatól, a miénk pedig 2,3-at lőnek majd. Ismerve a PL-t és okulva a Mú elleniből ezek a számok inkább az elvárásokat mutatják, semmint a várható végeredményt. 2:1 a jóslat, közben nagyon jó lenne legalább otthon a Chelsean elverni az United okozta frusztrációt, de az otthon szónál megállnék kicsit.

Sétál a csapat mondjuk Rómában, a parkban tolják a babakocsikat, a fák között lassan kirajzolódik egy futókör, ami a srácokból vegyes érzelmeket vált ki. A világ egy feldobott pénzérme, a világ egy lyukas labda vagy a világ egy kurvanagy kérdés, amin megunsz gondolkozni és bár pont állandóság nincs a sok kiöregedő ikon és máshol játszó saját nevelésű játékos miatt, mégis annyira eleged van, hogy egy-két arcon kívül már mindenkit elküldenél a picsába és ne is vegyünk inkább senkit.

És pont Michael Edwards lenne az állandóság, aki a Klub utolsó nagy sikereinek meghatározó embere, de most úgy látom magam előtt, hogy a félrecsúszott mosolyával pörgeti a mókuskereket mások alatt. Azt mondanám neki, hogy rendben van faszikám, játszál tovább, de tessék kiköltözni a manchesteri agglomerációban lévő irodádból és keress egy liverpooli ingatlant. Anre, neked meg vagy jön a teljes családod vagy menj te, Hughes, nincs olyan, hogy heti pár napot a városban vagy, de egyébként máshol élsz. Valahogy vissza kellene találni a saját otthonba.

Az első szezonban megnyert bajnoki cím és a mostani állapot között nagyon kevés idő telt el ahhoz képest, hogy mostanra hol áll a szurkolóknál Arne megítélése. Csak Kenny Dalglish tudott az első évében edzőként bajnokságot nyerni nálunk, a másik ilyen edző Arne. Hihetetlen ez a zuhanás, ami igazából a Chelsea odavágónál elkezdődött.

A tavalyi bajnok szezon után erős a visszaesés, összehasonlításképp a 19/20-as elsőséget egy 3. hely követte 17 ponttal lemaradva az elsőtől és 30 ponttal kevesebbet gyűjtve az egy évvel korábbi 99 pontnál. Most 58 pontunk van, tavaly 84-ig jutottunk, az utolsó három meccsen 5-6 pontra számítok. Ha pedig a korábbi címvédőként bemutatott teljesítményünket szeretnénk megvizsgálni, akkor az van, hogy a kilencvenes évek elejét nem érdemes összevetni a mostani bajnoksággal és hát ugye ott vannak a tragédiák. Annyiban viszont mégiscsak fontosak a 80-as évek, hogy egy olyan klub képe alakult ki, ami dominálja a bajnokságot. Majd harmindpluszévre rá Klopp felépített egy olyan Poolt, ahonnan a legnagyobb sztárok sem igazolnak el. A címvédőként bemutatott tavaly nyári igazolásstratégia ha sok szempontból kritizálható is, azt nehéz elvitatni, hogy ambiciózus volt. Annyit viszont meg kell említeni, hogy ha nagyon régen volt már olyan, hogy a bajnokságot több szezonon át midomináljuk és nem is nagyon hiszem, hogy ez hamar eljönne, de a szar szakaszban is nálunk a sokak által emlegetett foci lelketlenné válását nem nagyon érezhettük meg. Klopp kilenc éve előtt ott volt Gerrard a pályán. Nagyon messzire vissza kell lapoztni, hogy ne legyen valaki, aki miatt várni lehet a meccset, mégha szarul is megy a csapatnak.

Közben a City egy hozzánk képest teljesen más, sokkal inkább lelketlen, de sokszor gépiesen kicsiszolt, megrajzolt játékkal dominálta a bajnokságot. Ahhoz viszont, hogy technikai fölénynek köszönhetően domináld a játékot, a legerősebb anyagi háttér kell, mert a technikai képességek a legdrágábbak a piacon, de ezt remekül leírta a Jakuzzi korábban.

Az, hogy játékban a Klopp utáni korszakban igyekeztünk a City erősségeiben is fejlődni, szerintem tök jó, más kérdés, hogy egyelőre nem sikerült. Sokszor feljött az év közben, hogy Arne egy elcseszett Pep imitátor, de arról is beszélni kell, hogy a City a Barca utolsó fénykorának agytrösztjei közül nem csak Pepet hozta el, hanem az egész tanszéket. Megvettek egy franchise-t, mi meg látszólag úgy alakítottuk át az „éttermet” hamburgerezővé, hogy lefestettük a vendégteret a 2000-es évek McDonald’s után citromsárgára. Persze, vettünk egy támadósort, de Hugo – Wirtz – Isak sorból csak Wirtz marad igazán és neki is régen volt nagy formája – bár olyan is volt idén, sőt, volt Hugo – Wirtz kémia is, ami kb. az idei támadójátékunk nagyon ritka megcsillanását hozta. Jó kérdés lenne, hogy ha a Mané – Firmino – Salah hármasból az első közös szezonjuk végére csak Firmino marad, akkor hogy szuperál a gépezet.

Visszatérve a meccshez, most azt mondanám, hogy nem tudom, hogyan fog szuperálni a védelem, igazából fogalmam sincs, hogy mire számíthatunk, de az Anfieldnek nagyon kellene egy nagy győzelem.

Jó lenne azt mondani, hogy kezdetben elég lesz elpicsázni a Chelseat és a szezonvégét erővel elhajlítani a pozitív irányba. Én ezt az erőt a mú elleni második félidő elején láttam, ott kellene folytatni. és egyébként is mostanában senkinek semmi köze hozzá, hogy ki mit csinál a Chelseaval otthon a négy fal között, de sajnos a világ egy ágaitól megfoszott fenyő és nem egy hüvelyéből előrántott kard.

Köszönjük a szervezőmunkát: