Utolsó idegenben

Irány az angol riviéra, a buszparádé előtti maradék két visszatapsolásból az első.

A Sirályok ellen, hétfőn este kilenckor lépünk pályára utoljára a nagy hazai szezonzáró előtt. Milner állapota kérdéses, ha jól tudom csakúgy, mint Ferdi Kadıoğlu-é, a balszélsőé, aki, ha nem lenne folyamatosan sérült, szeretném Robbo helyén legalább a rangadókon látni, de így inkább más valakit. A kommentmezőben is jobban pörögnek már az igazolásokról szóló hírek, mintsem a meccsekkel foglalkoznánk. Várhatóan pályán lesz még Baleba, a kiváló 6-os tehetség, Adingra, a puskaporos lábú, Jao Pedro, akinek nem értem, miért merül fel a neve nálunk már lassan egy éve, de Nunezt sosem cserélném el rá. És bizonyára vannak még ezen túl is arcok a Brightonban, akikre érdemes odafigyelni. Ők a gazdag ember Southamtonja, ahonnét egy-két játékos mindig beférne hozzánk is.

A Sirályok az előző fordulóban a Farkasokat intézték el Birmingham mellett, annak a meccsnek sem volt nagy tétje számukra és ennek is annyi lesz, hogy a tudatos vásárlók klubjából, azaz a Brentford – Brighton – Bournemouth hármasból ki végez legelőrébb a PL-ben, de a Forestet nem tudják behozni. Apropó, Forest.

Az előző rész tartalmából

Aki lemaradt volna róla, egykori csatártehetségünk, Awoniyi a Leicester ellen csereként állt be a 83. percben és ütközött a kapufával. Az általam addig nagyra tartott Espirito nem cserélte le, a 2:2-es állást megtörni fontosabb volt a BL aspiráns csapatnál, mint a játékos egészsége, így a Forestnek jövőre boldog kiesést kívánok, Awoniyi a belső sérülései miatt kórházba került és mesterséges kómában tartják/tartották: reméljük a legjobbakat, aki értesült az eseményekről, az most biztosan Taiwoért szorít.

Minden műnek szüksége van egy világos üzenetre

Csehov Sirályában valami hasonló hangzik el. A darabban mindenki fogadkozik, hogy ő aztán érti a másikat, az életet, a művészetet, az író meg mégis úgy érzi, hogy ez nem így van. Egy színésznek lő egy sirályt, de a színész nem érti, mit jelent, amíg nem megpróbál azonosulni a madárral, bár a jelentés utána sem adja magát egykönnyen.

A legkevésbé sem hiszem, hogy minden műnek szüksége lenne egy világos üzenetre, sőt, ha a minden szót egy mondatba belerakod, jó eséllyel hibás állítás lesz belőle. Viszont, amire ki szeretnék lyukadni, az az, ahogy a Chelsea Brighton akart lenni Potterrel, okos igazolások helyett okoskodó, 8 éves igazolásokkal. Rendre vannak divatos kiscsapatok, mint a Swansea, akiknek a mintájára mi is szerettünk volna arculatot adni az épp akkor kissé identitását vesztett csapatunknak és jött BR és egész jó volt, amíg az identitása megvolt. Pedig az úgynevezett klubhoz közeli újságírók már akkor is sok követ megmozgattak, hogy átjöjjön a szurkolók számára egy világos terv, BR terve, aki könyvet is írt erről. (Gondolom, az lehetett a baj, hogy a regény műfaját választotta a novella vagy a dráma helyett.)

A mi identitásunk egyik fontos eleme szintén az okos igazoláspolitika, aminek eleme az is, hogy az érkezők számával közel azonos távozóval is számolnunk kell. Pedig Arnoldtól is milyen nehéz volt megválni. Nyilván, ő a csapat kabalája volt. Na de amire viszont ki szeretnék lyukadni, az az állapot, amikor az underdog megver mindenkit utcahosszal. A covid alatt is furcsa volt bajnokcsapatnak lenni, Suarezes BR-es nagyon izgalmas csapattal meg kész csoda lett volna. Az már túl szép volt. (Fene a Rókák pofáját, hogy nekik meg összejött a túl szép.) Most meg egyszerre gondoljuk, hogy a legerősebb bajnokság kiugró bajnokcsapata vagyunk, de pl. még mindig vannak olyan sztárok, akik túl jók/drágák hozzánk. PL. Wirz. (Frimpongtól nem egy félmondattal készülünk.)

Kik fognak játszani?

Az idegenbeli Chelsea meccsen egy fokkal alaposabban felforgatott kezdőt láthattunk, mint a hazai Arsenal ellenin, ahová a gálakezdőt küldtük fel. Londonban a Tsimikas, Quansah, Endo, Elliott kezdett, Nunez és Chiesa pedig beálltak, de Bradley helyett Arnold kocogott akkor még ki az öltözőből. Azt gondolom, hogy azok az 1000 játékperc alattiak, akik lehetőséget kaptak és életek is vele, jó eséllyel kezdenek és majd a hazain az utolsó fordulóban lesz megint gála. Elliott mellett Quansaht várom, mert neki inkább peches meccse volt a kékek ellen, mintsem, hogy rajta ment volna el bármi is. Miután Virgil rárúgta a felszabadítást és így szerzett vétlen öngólt, megingott a pályán. Nyilván ezeket a helyzeteket épp úgy tudni kell kezelni, mintha háromszor elküldték volna gyufáért, így a pechet nem lehet felróni neki, az utána következő bizonytalankodást viszont sajnos fel kell. Én adnék neki egy esélyt javítani és erre az idegenbeli meccs jobb, mint a szezonzáró.

Arnold pályára lépése nagy kérdés. Én az utolsó meccsen küldeném fel, hogy megtapsolják, hiszen gálameccset bizonyára nem kap, holott járna neki.

Visszatérve a nagy jövés-menésre. A kommentek között inkább a kellemesebb végét fogjátok meg annak a kérdésnek, azaz, hogy kik jönnek majd. Az érkezés a távozás függvényében várható, sajnos így legalább annyira releváns kérdés az, hogy a maradék két meccsen kiket látunk utoljára pool mezben.

A kérdést az elmúlt évek tapasztalata miatt kibővíteném. Mi a piaci realitás és hány ember kellene? Adná magát, hogy megvizsgáljuk, mekkora volt a mozgás Klopp első éve után, de ezt csak azzal a kikötéssel érdemes megtenni, hogy akkor egy BL-be visszakapaszkodó csapatról beszélünk, most pedig a bajnokcsapatról, így ez inkább vakvágány. A riválisok gyengélkedésének ötletével, azaz, hogy jövőre kiélezettebb versenyfutás várható több pontot gyűjtő Arsenallal, Chelseal és Cityvel. E mellé az aggodalom mellé ellenpontként a pontelőnyünk mérete állítható.

Nem fogjuk tudni megjósolni, hogy a City mennyi pontot szerez jövőre statisztikával sem.

Miért nem? Mert a Palace megint elverte őket és az FA kupát sem sikerült behúzni? Vagy mert nem tudjuk, hogy az idei alulteljsítésükért pontosan milyen tényezők a felelősek. Sőt, azt sem tudjuk, hogy megvannak-e a jól körülhatárolható területek/felelősök, amiket cserélni vagy fejleszteni lehet. Rodri sérülését szokás kijelölni, de ott van a csapat ellen folyó eljárás és az a kérdés is ott van, hogy Pep egy csapat élén menyi időt szokott eltölteni (a transfermarkt szerint a barca élén 247, a Bayernnél 161, a Citynél 526 meccse van a mostani fordulót megelőzően) és ott van az emlékképeim között a véresre vakart feje is. Valóban feltételezhetjük-e azt, hogy a 90 pont feletti City feltámad jövőre? Az Arsenal kérdéskörét most nem nyitom már ki, legyen az elég, hogy szerintem a keretalakításunk kérdése egy olyan taktikával rendelkező csapat helyzetét idézi, ami megteheti, hogy a rangadók előtt is kevésbé elemezze az ellenfél játékát, inkább a saját erősségeire koncentráljon. Tehát a nagy jövés menés prognosztizálásából én visszavennék, nálam tompul a nagy átalakítás elvárása és a piaci realitások kérdése erősödik. Az ablak elején tele vagyunk A opcióval, aztán, ha esetleg valamelyik nem jön össze, a B opció már lehet, hogy nem ad annyit hozzá, hogy eladjunk valakit.

A jövő évi cél esetén teljesítendő játékpercet kellene egy előzetes rotációs tervben szétdobni. Ezt a szezont követően lehet, hogy meg is teszem, de annyit előzetesen, hogy Grav, Virgil, Salah játékperceit minimum Alexiséhez kellene közelíteni. Az argentin elvitte a parádét a szezon végén és meggyőződésem, hogy azért, mert Grav addigra már térdből futott – hiszen a lekopott lábszárai helyére nem nőtt új. A focista végtagjai nyáron szoktak visszanőni. Illendő, ha a konkurenciával is ekkor zavarjuk meg a nyugalmát és nem a téli hajtásban.

Azt gyanítom, hogy Slot rotációja nem az A és B csapat irányába tolódik, hanem ideális keretmélység (itt a keret azokat jelenti, akiket bátran használ) esetén Jones ki-be lépéséhez hasonlít. Idén Jones minden sorozatot figyelembe véve 2322 percet játszott eddig. Alexis 3569-et, Dominik 3304-et, Gravenberch 4049-et. Endo 831 percében van CB játékidő is. Elliott 721 perce aggasztóan kevés, bár a tök egészséges középpályásaink miatt is ilyen alacsony Harvey szerepe az idei szezonban. (számok: transfermarkt.de). A további távozókat és érkezőket a támadók és a védők között várom. Nagyon remélem, hogy Elliott marad, pedig, ha én lennék a Brighton, minden követ megmozgatnék érte.

Ha Elliott és Quansah kezdenek hétfőn, az megerősítene abban, hogy inkább 3 új emberben gondolkozzunk Mamardashvili mellett. A georgiai srác újabb távozót jelent. Sajnos attól félek, hogy nem az érkezőknek fogunk mi itt örülni, hanem a távozókat fogjuk siratni. Nagyon remélem, hogy olyan emberek mennek majd, akiket a fizikai állapotuk miatt sokszor láttunk meccsnapokon a pad mögötti székeken, de mi van akkor, ha egy nyáron kellene Arnold mellett Alissont/Kellehert, Nunezt, Gomezt/Robertson/Tsimikast búcsúztatni – mert ha visszafogottan tippelem az érkezőket, erre akkor is lehet számítani, de még talán az is benne van a pakliban, hogy Virgil és Salah mellett nem marad BL győztes a keretben.

A riviérára látogatás innen nézve egy érzelmes meccsé alakul. Ddodi kiharangjához csatlakozva az élvezetet reklámoznám, főleg, ha kell neki cégér, mivel a bajnokság ünneplésébe korszakos csapat búcsúztatása is benne van. Belegondolni is rossz, hogy mi lett volna, ha Virgilék is mennek.

Az biztos, hogy megint kevés felívelést várok Bradley parádéval. Hátulról a tipp: Alisson, Bradley, Quansah, Virgil, Tsimikas, Alexis, Jones, Dominik, Elliott, Salah, Gakpo.

Eredménynek sok gólos meccset vizionálok, ahol egy lesz közte a javunkra.