Odavágunk

Idegesít ez a kifejezés, de most leírom: kupacsapat. A Tottenham 64 éve nem nyert bajnokságot, előtte is csak egyet az első osztályban. A legnagyobb sikerük kapujában pontosan ellenünk estek hasra, hiszen a korszakos Tottenham a csúcsra visszatérő Liverpoollal találkozott.

Origi lezárta a vitát. A meccsen, ahol 64%-ban birtokolta a labdát a Spurs, magyar kommentátori kódfejtéssel igazságtalan eredmény született. Aljas, alávaló focival eloroztuk az Atletico stadionjából a serleget. Ezt a meccset hozták fel a Spurs szurkolók a tavalyi elcsalt PL meccsünkön ellenpéldakánt. A játékvezetői munka bírálata nálunk azóta folytatódott, Coote-t kibaszták, de nem belső vizsgálat eredményeként, hanem mert annyira barom volt, hogy saját magát hozta utólag, a pályán bemutatott teljesítményétől függetlenül szar helyzetbe.

Nézzünk körül a soron következő ellenfelünknél. Van a múltjukban egy dolog, ami általában hányaveti módon van csak elbeszélve. Nem túl hosszan, de azért nézzünk körül a szurkolóknál.

A Tottenham a Lewis család birtokában áll, a klubot Joe Lewis vásárolta meg, két gyermeke van, Viviennel 18 évig járt jegyben Craig Johnston egykori játékosunk, másik gyermeke pedig a Tottenham elnöke. A Spursben játszott még Lewis Holtby is, de semmi köze a családhoz. Asszem.

A legenda szerint az Esat End bevándorlói között a 19-20 század fordulóján a kontinensről érkező zsidók, akik szerettek volna tartozni valahová, elkezdtek a környék csapatának, a Spursnek a meccseire járni. A csapatot pedig elkezdték cikizni. A klub nem akarta magára venni, de a szurkolók igen, sőt, Oswald Mosley, a brit fasiszta mozgalom vezetője 1936-ban felvonulást szervezett az East Enden, erre reagálva a Spurs szurkolók felvették a Yids nevet, keménymagjuk pedig a mai napig Yids Army. Azért írok legendát, mert ezt a történetet több helyen, többféleképpen meg lehet találni.

Minderről max. említés szinten lehetett hallani a közbeszédben, aztán 2022-ben a Tottenham felszólította a szurkolóit, hogy ne használják a Yids nevet, a negatív a kicsengése miatt. Ezzel szerintem jól melléfogott a klub, hiszen azzal, hogy a szurkolók magukra vették a gúnynevet, pont egy negatív kifejezésnek adtak pozitív tartalmat. Sőt 2020-ban maga a Tottenham tiltakozott egy oxford szótár kapcsán, hogy a yids ne legyen negatív konnotációjú kifejezés a szójegyzékben, mert az ő szurkolóik büszkén viselik. A témáról bővebben. Ez a lassan száz éves történet a szurkolói narratívák között nálam kiemelkedő, Jermain Defoe után a kedvencem a Spurstől.

Foglalkozzunk magunkkal is.

Túléltük a PL legkegyetlenebb zúzdáját, kimásztunk a decemberből, az ünnepek alatti fejetlen tekerésben nem adtuk le a pontelőnyünket. Minden sorozatban jól állunk, első kupasikerünktől két ellenfél választ el minket. Első lépésnek a PL jelenlegi leghektikusabb csapata vár ránk szerdán, akiket ebben a szezonban egyszer már egy nyílt meccses adok-kapokban 6 góllal megsoroztunk 3 kapottért cserébe. Dominik pihentetését nem úgy sikerült időzíteni, ahogyan elterveztük, de Conor és Ibou is visszatért, a mú meccsen Bradley olyan 10 percet mutatott, ami alapján megkérdőjelezhetetlen, hogy a kupameccs az övé. Ellenben Konate most ne kapjon egyből két teljes meccset, Quansah teljesen jó lesz a kezdőbbe, mint ahogyan Tsimikas is. Abban már kevésbé vagyok biztos, hogy összeáll-e az Endo – Dominik – Elliott középpálya, de nagyon remélem. Ha kevésbé rotálunk, akkor az vigasztalhat, hogy a bajnokságban az üldözönk, az Arsenal is koptatja a keretét ebben a kupa-fordulóban. Ennek a sorozatnak a csúcstartói és a címvédői is mi vagyunk. A döntőben viszont, ha az Arsenal ki is esik, a Castle várna ránk. Remélem, hogy okos terhelés mellett megyünk tovább és nemsokára Arne első kupáját ünnepelhetjük.

Kezdősípszó: szerda 21:00, Match4.