Totál szívás

Totál Szívás

Van ez a jelenség, hogy „szurkolói narratíva”. Ez az, ami talán a legcsalókább, legkevésbé objektív és a leginkább becsapós, ha az ember a csapatát látja éppen. Ez a „hogyan legyünk szurkolók” című bestseller könyvből az a rész, ahol a legjobban kell gyakorolni, elemezni, önmagunkban. Ugyanis, hogyha egy csapat éppen nyeregben van, az olyan, mint a rózsaszín köd egy 11 fős háremmel. Mámorosan szép, a közös élmények szeretett 11 kedvenceddel bevarázsolnak, és elhitetik veled, hogy ezaz, végre jön az aranyalma, csak még 1 kicsit kell várni.  Romantikus vágyaid teljesülnek, csokiözön, édes minden, mint a méz. Legjobb az egészben, ha éppen valami nem jó, abból a 11 emberből lehet kiválasztani legfeljebb 5öt, hogy éppen mások édesítsék be leghőbb vágyainkat és szurkolói kéréseinket.

Olykor ez kimerül abban, hogy bassza be a kurva labdát, lőjön már kapura, vagy éppen ellenkezőleg, menjen már védekezni.

Csalóka dolog a szerelem ezen fázisa, oda kell figyelni, mivel amikor a csapat kijön a nyeregből, az aranyalma ígérete hirtelen mérgezővé tesz minket, a kedvenc pillanatok keserédessé válnak és a kedvenceinkből hamar suta libák lesznek. Hirtelen kiderülnek dolgok, a legalapvetőbb kérdések vállnak túl égetővé és gyakran lyukak kerülnek a kapcsolatba. Meg a védekezésbe, mármint, ún. futball szempontból. Elveszti a 11 a mentális szörnyeteg jellegét és az eddigi fals ígéretek most ütnek nagy pofont a szívünkbe.

A méreg, amit ilyenkor érzünk, természetes. Viszont tudni kell kezelni. Mert a dolog ez a része is csalóka. Amik ilyen helyzetben szíven találnak minket, azok nem olyan világi tragédiák, hanem megoldandó dolgok, amiket mi, eddigi szerelmünk okán magunkra vállalunk. Nem kell annyira vészesen komolyan felbaszni az agyunkat, nem fájóak annyira ezek a dolgok és ahogy az Atalanta meccsen írtam, ha figyeltél, ha elolvastad, az élet megy tovább, akármilyen is éppen a csapattal a szerelmünk. Nem kell ezt túlspilázni, holnap minden jó lesz.

…bizonyos kivételekkel ellentétben.

Ugyanis, most, hogy leírtam mit kéne csinálnunk a „szurkolók szociálpszichológiai terápiás” szakirodalmai szerint, néha igenis jobb kimondani, amit éppen érzünk. Lehet fáj, lehet nem építő jellegű, de ettől még jót tesz a mentálhigiénés egészségnek (MC Hanyag 2024), segít feloldódni és olykor a pofonok, amiket ilyenkor kiosztunk, jó helyre mennek. Elolvassák azok, akiknek el kell, és mi is végre hangot adhatunk azoknak a dolgoknak, amik nem tetszenek. Ez is egy fázisa annak a szerelemnek, amiről fentebb írtam. Szóval, Jesse, főznünk kell, fonatos értelemben most leginkább azokat, akik felkúrtak ezen a meccsen, elvégre ez a Totál szívás, vagyis Breaking bad. Élesítem a baltámat, íme a rövid fejezetekre bontott hot takem, mi baszta el a csapatunkat, mi tett ránk ma rossz rontást:

(még mielőtt ebbe belemegyek, előre szólok, lesz ebben a kiharangban néhány kijelentés, ami esetleg felkavarhatja az állóvizet. Ezeket úgy hívják, hogy vicc. Tudom, talán nem a legjobbkor sütöm el őket, a körülményeket tekintve, meg nyilvánvalóan lehet nem tetszik majd a stílus, lesz benne passzív aggresszió, meg olyan hőfok, hogy ihajj, de ettől még kéretik a viccet viccnek érteni. Köszöntem alásan, pusszantás nektek, ahogy azt az eredeti, nem beton, hanem színhús Hofi szokta volt mondani.) 

Vendégszerzők

Amint időm és energiám engedi (szóval soha), lemérem sportszociológiailag, hogy a vendégszerző posztok milyen hatással voltak a csapat sikerességére, de nekem gecire nem tetszik, hogy úgy kell debütáljak fonaton, hogy még egyszer se írhattam le, hogy „ezaz, tejszínen megbasztuk őket”. Egészen eddig, de most a kontextus nem volt úgy adott, ahogy én arra vágytam. Szóval szerintem vissza kéne térni a régi kerékvágásba, eleve igazán kéne a csapatnak most főleg egy macallister poszt. Nem tudom ez a vágyam mennyire megvalósítható. De azért vannak itt furfangosabb problémák is, jelenleg a 8 oldal is kevésnek tűnik, hogy mindent körbejárjak. Úgyhogy maradnak a számomra legszaftosabbak.

Középpályás védekezés/védekezés

Van ez a jelenség, biztosan halottátok már, úgy hívják, „letámadás”. Azért durva ez, mert eddig rendre mi alkalmaztuk az ellenfél ellen, sikeresen. Érdekesség azonban, hogy amikor ellenünk megy a dolog, hirtelen annyira nem ízlik nekünk. No, a középpályánknak jelenleg ez is az egyik tünete.

Jelenleg nincsen meg az az átjátszható terület, ahol Trent, Macca, Szoboszlai lubickolhat, leginkább azért, mert, a legelső Brighton meccsből, az Atalanta elleniből és egyéb szitukból tanulva, ezeken a játékosokon van egy erős néger, vagy nem néger, aki nem a szájával beszéli meg a dolgokat, hanem a testével.

Ezek vagy egy vonalt képeztek hátul, az ő térfelükön, hogy ne tudjuk megjátszani egymást a térfélen belül, vagy éppen az elejétől kezdve nem hagyták kibontakozni, hogy gyors váltásból átjátsszuk őket. Nem ízlett, mert nem tudtuk azt játszani, amit szeretnénk.

Támadásépítés.

Na, szóval az van, hogy voltak azért elképzelések, meg átjátszások, de bizonyos játékosokban ott ragadtak a gólok. Diaz kapufája, Darwin Nunez labdaátvétele, amiből előre is mehetett volna akár. Nem szép pillanatai ezek az egyszeri Liverpool/Darwin Nunez rajongó életének, és szigorú is lehetnék vele. Nem tehetem, kap ő elég szidást, indokoltan, de ettől szerintem még túlzóak a kommentek, amik felé irányulnak. Emlékeztetnék mindenkit, hogy Manéról is írtatok hasonlókat, aztán rátok cáfolt. Kifejeztem ezt már párszor, sokak számára nem tetsző módon kötőm őt mostanában történelmi tragédiákhoz. By the way, most olvastam egy oltásellenes csoportban, tudtátok, hogy ő miatta tört ki az ebola, az első középkori pestisjárvány, a Covid19 és a spanyolnátha is?…Szóval minden hakniról, ami miatt be kellett szúrni a mikorchipeket, csakis ő tehet.

Ráadásul egyes források szerint ő győzte meg I. Ferenc osztrák császárt és I. Miklós cárt 1833-ban a Szent Szövetség bukása után, hogy kössenek paktumot, amennyiben az egyiküket támadás éri, a másiknak segítenie kell fegyveresen. Emiatt az oroszok segítettek a Habsurgoknak 1848-49-ben. Egészen elképesztő a lista, még pár oldalon keresztül írhatnám. Mindenesetre ettől a szidása jogos, csak pont semmit nem ér, haszontalan. Mint amikor a szerelmünk legnagyobb erénye a lázadó szelleme és öntörvényűsége, és ezt kifogásoljuk benne, ahelyett, hogy a megoldást keresnénk, hogyan alkalmazkodjunk az ő elképzelései felé.

Salahnak szánnék egy külön fejezetet, de neki éppen azért, mert szeretem és ahogy most éppen játszik, az minden, csak nem ihletett. A neki szánt levelemmel remélem béke jön majd, ahol átgondolja, amiket most tesz:

„Tisztelt Mohamed, van ez lövés nevezetű, na, szóval tudod, ismered, láttad már, űzted, hajtottad, mint állat, szerettünk téged ezért, gyakran gólt is lőttél belőle.

Na, szóval, és most úgy képzeld el, mintha épp egy megafonban kiáltanám a füledbe: EZT NEM KELL EGYBŐL ELVÁLLALNI CSESZD MEG!!!

Nem tudom, hogy én vagyok vak, én láttam hanyagul a meccset, vagy elfogultan szerelmes vagyok Nunezba, emiatt nem basz fel annyira, de ezt a Mo Salah gyereket tökre elrontották Egyiptomban. De tényleg, visszanéztem a meccset, az EGÉSZET, IGEN EBBŐL, amiből egy is sok volt. Inkább itt komolyra fordítom a szót, dőlt betű vége, elmagyaráznám mi a bajságom szeretett támadóinkkal. Read’em and Weep

Na, amúgy most tényleg, komolyan, van ez a csatárösztön, (és ezzel be is zártam a passzív aggresszív definiálását a futballtényezőknek), amit Darwin és Mo is most elfelejtett. Ez Nuneznál is kijött, igen, azért látom a balfaszt benne, attól, hogy fülig szerelmes vagyok belé. Mivel Mohamedünknél elvárható, hogy ne kúrjon fel, és objektív mércével tudom nézni. Van helyed, van területed, időd, na nem rogyásig, de épp annyi, hogy ÁTGONDOLD (!!!!%4négy!!!) a lehetőségeidet. Ez azt jelenti, hogy mondjuk Nunez passzánál, Robertson beadásánál, egy belögybölt lepassznál nem kell egyből belelőni a vakvilágba. Megnézed, döntesz, lehetőleg jól, de előbb érdemes megnézni, aztán jöhetnek az önző, nemcsatár kommentek fonatra. Sose volt nehezebb, de egyszerűbb sem ennél.

Ami még jobban felkúrja a testhőmet a láz olyan fokára, ahol tükörtojást lehet sütni a mellkasomon, az-az a „fluiditás” inverze, hívjuk támadásépítési merevségnek. Nem a férfiasabb fajtából. Ez az a pozicióválasztás, amikor Darwin Nunez-Mohamed Salah- Szoboszlai tengely ott áll a 16-os előterében, pozicíóban körülbelül 8 evertoni játékos gyűrűjében és megáll. Néz, lesi a lehetőségeket, jajj olyan szépen megy az a kurva labda, jajj, hát ez a Harrison kurva jól viszi ott a szélen, ezt én is megcsinálhatnám, de inkább gyönyörködöm a tájban. Felbaszták az agyam. Szeretem mindjnyájukat, kit milyen okokból, de ez itt nem a terápia helye. Itt most nem azt vállaltam, hogy elmondom mennyire szeretem őket. Ez inkább intervenció. Ezeket a leírt jelenségeket, amiket tegnap láttam, azt kérlek, többet soha.   Ezt amúgy a középpályánk ugyanúgy eljátssza a védőinkkel, amiből több lyukas letámadásunk is fakadt.

Pszichológiai tényezők

Okai, és elemezni valói vannak annak, hogy ezek a problémáink. Szerintem, ha visszanéznétek a meccset, nem csak Darwin játszana formán kívül. Vagy csak ő játszana formán belül, mert gyakrabban hagyja ki a helyzeteit, igen, kurva vicces gyerek vagy.

Random statisztika: Andy Robertson a 16-on belül 3 db luftot rúgott. Nem egyet, nem belebikázta és szöglet lett, luftot rúgott. Tekintve, hogy ő a mentális szörnyetegünk mérőfoka, ez azért problémás helyzet. Ez nem a mentális szörnyeteg, ez az inner tiger, ami valójában egy szelíd kiscica:

Rögzített helyzet védekezésünk is elfelejtett ma a pályára lépni, de ezek, meg az eddig leírtak nem okok véreim. Ezek a tüneteink. Küzdöttünk ma amúgy, mint malac a jégen, jöttek azok a helyzetek, amiket más meccsen berúgunk, éltem a mait, mert az Atalanta elleni meccshez képest sokkal több küzdőszellemet láttam… de sajnos nem lehet minden egyes kurva alkalommal comebackre visszajönni. Gecifárasztó, és pszichológiai szempontból nem kedvező a hosszútávra. Hirtelen bejön 1-2 játékosnál a mentális görcs tünetei. Ezek is, Nunez rossz átvételétől, Roberston luftjain át Salah elkalimpált kapkodós görcsösségétől kezdve jelen vannak most. És hogy miből fakad…

Elárulom, és a fonat történetében először (asszem, kurvára remélem, hogy ebben nem voltam Hanyag) egy új posztot nyitnék a poszton belül.

Szóval kiharang lesz a kiharangban. Egy Inception-kiharang, vagy kiharang a négyzeten, ki mennyire van oda a filmes utalásokért, vagy a kvantifikálható adatokért.

Hölgyeim és uraim, @szederbokor kiváló írása alapján, jöjjön a…

KÖD 2.0: A „Jürgeni lidérces köd”

„Se kilátás, se belátás, vagy bepillantás, vagy érdemi belátás. Se javulás, se remény, de esély, az mindig megvan. Csak minek.” /szederbokor, 2014/

Megvallom őszintén, hosszú ideje gyakran érzékeltem a csapaton a „ködöt” letapadni. Egy hasonló ködöt, amit anno 2014-ben éreztünk. Csak akkor ott volt, mindig és tényleg nem volt kiút.

Ritkán, de megelevenült bennem újra és újra ilyen alkalmak során a köd, minden évben, csak egy kicsit. Hogy valaki ne vegye észre. Vagy, hogy ne tudja kifejezni, hogy mi is ez pontosan.

Idén is megjelent, itt vagyunk most benne, hirtelen 4 meccs után teljesen elveszett az irányunk, a céljaink, bár sokáig egészen fényesen ragyogott előttünk 1 hazai és nemzetközi főútvonal és egy mellékvágány is.

Azonban tudni kell, hogy ez a köd nem ugyanaz, mint régen volt. Nem a kilátástalanságból fakad, nem egy látatlan utat járunk körbe, az elképzelés nélküliségbe. Ez más, én lidérces ködnek hívom.

Ez a dicső csapatunk sötét oldala, és nem kívül, hanem a csapatot, mint organizmust belülről bomlasztja.

1. ábra Ahogy azt gyermekkorom kedvenc meséje ábrázolta, olykor az egyik legnagyobb Jedi mester (Yoda) is „megküzd” önmaga sötétebb oldalával.

Lidérces ködnek hívom ezt, mert ebben a fázisban jön ki minden „lidércnyomás”, amit a Jürgeni csapatok azelőtt „elnyomtak”, bennük gyűlt a sorozatos terhelés alatt. Előjönnek azok a félelmek, görcsök, elfojtott pszichés fásultság, mentális fáradtság, amit ez a csapat a lábaiban hordott és félelmet nem ismerve tűrt egészen sokáig. Hirtelen nem jönnek be azok a comebackek, amiket ilyenkor „várunk”, az átvételek, lövések, passzok is rosszak, a fluiditás, a pressing nincs meg, a középpályás védekezésünk beteg, Salah sem a régi ezekben az időszakokban. Tehát, minden, ami azelőtt jól működött volt, köddé válik és a helyére kerül ez a nyomasztó érzés.

Amiben minden, amit a csapatról eddig véltünk pozitívum a negatívba csap át.  Valamint, és talán ez a legfontosabb: ilyenkor a csapat elveszti az irányítást. Mint organizmus, nem a saját játékát játssza tovább, hanem egyszerűen úszik az árral, ahogy az történ az Atalanta elleni meccsen is egyébként. Második félidőben.

Gyakran éreztem ezt, azonban a régi BR-i köddel ellentétben érdemes tudni, ez nem maradandó. Ez nem egy állandó, ami ott van velünk örökre. Ez egy fázis, amit Jürgen Klopp menedzseri praxisa alatt sajnos mindig velünk volt.  Tavaly maradandóan sokáig, azelőtt kevesebb ideig, de gyakran ott volt velünk „kulcspillanatokban”. Sajnos, most is előjött, hogy mi a pontos gyógyír ellene, az ebben a ködben nem látjuk.

Ami sokat segíthet, az meglepő módon az, hogy levetkőzhetjük az eredménykényszert. Kifújhatunk. Ugyanis nem leszünk bajnokok. Tessék, tudom, hogy nem dolgoztad fel, friss a gondolat, de nincs értelme ezen tovább gondolkozni.

2. ábra Csitt, semmi baj kicsi Darwin, vége van!

És örülök ennek, akár hiszed akár nem, mert a Liverpool 2.0 a következő fázisát elérte számomra. Tavalyi év „ködje” után már a szezon kezdetekor elérhetővé vált, amit várni tudtam a csapattól. Szépen játszik, és a saját játékát játssza. Nekem ezek voltak a távlati célok, úgy gondoltam ebből jöhetnek majd a további sikerek.

Egy ideig bejöttek a számításaim, talán még túlzásba is estek, de aztán jött az elmúlt pár meccs, ahol elkezdtük nem mi diktálni a saját tempónkat, hanem úszni más emberek tempójával.

Azt gondolom, hogy a távlati célokat innentől nem teljesítményben érdemes mérni, hanem játék képében teljesülnek ki. Abból jönnek az igazi szépségek és a jó teljesítmény is. Kezdetnek elővennék a stáb helyében egy stabil védekező taktikát, amiből nem hátrányban fordulunk rá a következő 45 percre. Lássuk mit eredményez majd az ebből fakadó görcsoldás a csapat további részeire nézve. Emelett javasolnék egy kis fűszert is a taktikai repertoárba, ne a szokásos 4-3-3 pörögjön ezerrel.

MC Hanyag voltam, újdonságra éhesen.