Nem kell parázni

Múlt hét vasárnap picit belefutottunk a késbe, de nincs igazán ok aggodalomra.

A Chelsea elleni sima mérkőzés után picit nagyképűen is várhattuk volna az Arsenal elleni meccset, de mint már annyiszor, életke közbeszólt, és Dominik valamint Nunez sérülése, illetve Bradley édesapjának a halála gyorsan visszarántott mindenkit a földre. Ha összegezni akarnánk a mérkőzést, akkor mi sem csapatjátékban sem egyénileg nem voltunk toppon (Van Dijk és Alisson mellett ide sorolhatjuk Gravenberchet, Gapkot, TAA-t, Robbót), és így már kevésnek bizonyultunk az egyébként meglehetősen jól játszó Arsenal ellen. Itt vége is a mérkőzés elemzésének, mindenki mehet haza, nincs itt semmi látnivaló.

Azért még két röpke gondolatot engedjetek meg nekem. 1) Sajnálatos, hogy Klopp lelép a szezon végén, de ez nem változtatja meg azt a tényt, hogy a projekt elején jár a csapat. Az, hogy vezetjük a tabellát tök jó, de talán még mindig nem reális. Örüljünk, hogy bajnoki harcban vagyunk, és élvezzük ezt ki. Velünk, szurkolókkal együtt talán a játékosok is kicsit túlpörögték ezt a „mester lelép, nyerjünk meg neki minden” dolgot, és túlságosan akartak bizonyítani, amiben könnyen el lehet mentálisan fáradni. Szóval ez a röpke kis vereség jól is jöhetett a nagy tavaszi menetelésünk előtt. Erre a felvetésre a pontos választ viszont csak szombat délután hat óra környékén tudjuk majd megadni #micsodaátkötésabeharanghozamitmajdglentőlkaptokmeg

2) A vasárnapi mérkőzés kapcsán bírózni egyébként szerintem tök felesleges, voltak tévedések ide is, oda is, Konaté szabálytalansága sárgával a zsebében egyértelműen második sárgát ért, ezen nincs mit szépíteni. Viszont, és a témában jártas Arsenalos kollégák véleményére is roppant kíváncsi vagyok, Arteta viselkedése elég idegesítőnek hatott. Itt most nem feltétlen („csak”) a gólörömére gondolok, hanem arra, ahogy egész mérkőzés alatt ugrabugrált, teljesen egyértelmű bedobásoknál is a saját csapatának követelte a labdát, bedobásoknál mutogatta az óráját stbstb. Értem, hogy nyerni akarunk, azt is értem, hogy nagyon nyerni akarunk, de nekem néha ez már átment a sportszerűség határán. Lehet kicsit hasonló a szitu, mint nálunk Suarezzel volt, hogy a saját csapatán kívül mindenki gyűlöli, vagy csak keserű a szőlő a vesztesek padján, de akkor is fura volt.

Lényeg a lényeg, nincs miért a kardunkba dőlni, megyünk tovább, van még sok meccs előttünk, lehet bizonyítani a fiúknak, és reméljük az angol média inkább Dominik játéka miatt fog Magyarországról beszélni, nem pedig amiatt, hogy melyik magyar oldalnak/blognak/Janibának van bármiféle (háttér)sztorija a sérülésével kapcsolatban. Elég volt ezt két napig hallgatni.