Mackó, beszélnünk kell

Kedves Jürgen, múlthéten meghúztad a váratlan, amiért most imádlak és dühös vagyok rád egyszerre. Május után csak imádni foglak.

Sok minden történt az elmúlt 9 évben, veled is, velem is. Te normal one-ból legenda lettél Liverpoolban és a Liverpool szurkolók körében, én pedig felnőttem. Valószínűleg a húszas évei elején járó énem sokkal rosszabbul viselné a távozásod, már-már tragikusan élné meg, míg a mostani leginkább dühöt érez. És ez azért van, mert ha csak picit is, de el tudom képzelni, miken mentél keresztül az elmúlt években, és nem értem, amikor lehetőség lett volna finomhangolásra, miért nem éltél vele.

Csodálatos dolog, hogy a hobbid a munkád, és rengetegen vágynak hasonlóra, mégis a mindennapokban megélni ezt sokszor kínzó lehet. Folyamatosan agyalni, mindig ezer százalékon égni, este, hétvégén, ünnepnapon nagyon fárasztó, így hát megértem, hogy elfáradtál, Jürgen. A csütörtökön felvett videón egy olyan ember képe rajzolódott elénk, aki inkább a nyári pihenést, és nem a júliusi átigazolási ablak nyitását várja, és ezt belátni, nagy emberségre és bölcs gondolkodásra vall.

Ahogy arra utaltál is a videódban, a végére talán túl nagy lett a felelősség rajtad, és mint tudjuk, a modern kor focija nem egy one-man-show, ide kőkemény stáb kell az átigazolásoktól, az erőnléti felkészítésen, az elemzésen át a taktikáig. Egyértelmű, ezt hosszú távon senki nem tudja egyedül csinálni. És most jön a de, hiszen Liverpoolban pár évvel ezelőtt minden adott volt a hosszú távú sikerekhez, és nem kellett volna, hogy one-man-show legyen a vége. Volt egy tulajdonosi kör, aki okos emberek kezébe adott hatalmat, volt egy jó sportigazgató, egy kiváló kutatási vezető és egy minden értelemben világklasszis szakmai stáb. Ezzel a felállással, a feladatok és a felelősségi körök megfelelő leosztásával senkire nem kellett volna, hogy túl nagy teher kerüljön úgy, hogy a felelősség legnagyobb része még ígyis rajtad lett volna. De talán a játékosok iránti túl nagy lojalitásod miatt Te bele álltál olyan hatalmi játszmákba, amelyekbe, ha nem álltál volna bele, lehet nem kerül felvételre a pénteki videó. De, mint tudjuk, az életben nincs ha vagy lehet, ez már így alakult, ezt kell elfogadnunk, neked is, nekem is, nekünk is.  Azért még rohadtul fáj.

Az azonban biztos, hogy a Barcelona elleni BL-visszavágót, a 30 év utáni bajnoki címet és a sok közös élményt senki se veheti már el tőlünk, és örökké a Liverpool meghatározó edzői között leszel, Mackó, valahol Shankly, Paisley és Kenny között. Egyelőre azonban még ne búcsúzunk, hiszen bőven van még miért harcolni a következő hetekben, hónapokban. Ennek a menetelésnek és a több hónapos éltetésed következő állomása a Chelsea elleni hazai párharc lesz ma este.