Egy nyerhetetlen meccs a kiégés ellen

Klopp meglépte az egyedülit, ami Jürgennek jó most és a legkevesebb mit tehetünk, hogy mindannyian beállunk mögé.

Ha van valami, ami letaglózóbb volt a pénteki Klopp lelépés tényénél az az interjú, melynek keretében bejelentette a nyári távozását. Az ember – kinek végtelennek tűnő energiájából poolosok milliói töltekeztek hétről hétre világszerte, már-már automatikusnak véve azt – megtörten, kráternyi táskákkal a szemei alatt, rendre leszegett fejjel kereste a szavakat. Órákat tudunk nézni szenvedélyes és vicces Klopp vágatokból, ebből egy perc is rengeteg volt amint figyeltük a letargikus bizonygatást, miszerint elfáradt de amúgy jól van. Az igazság ezzel szemben az, hogy Jürgen nincs jól: elérte a kiégés, ami logikus következménye annak az életvitelnek, mely jó része a szemünk előtt zajlott közel egy évtizede. No, nem az a kiégés, amit rendes mentális problémaként jól elinflált a közbeszéd és sokan valami pár nap nyaralás alatt kisörözhető semmiségként tekintenek rá. Ez az a burnout, amit 2019-ben a WHO önálló betegségnek nyilvánított, jó okkal.

A Barcelonát megverheted 0:3-ról a BL elődöntőben, bekúszhatsz az angol Top 4-be néma stadionokban tartalékos kerettel, megnyerheted utcahosszal a klub első Premier League serlegét, fordíthatsz kismilliószor a csapatoddal vert helyzetből secperc alatt. De ha eljön a kiégés, akkor lengetned kell a fehér zászlót. Minél később teszed, annál nehezebb lesz kimászni a gödörből.

“Ott ültem a jövő nyár tervezésekor és felbukkant az a meglepő gondolat, hogy nem biztos, itt leszek már.”

„Túl régóta nem élek normális életet”

“Képtelen vagyok újra meg újra meg újra megcsinálni.”

Három olyan gondolat az interjúból, melyet egy talajvesztett, szorongó elme mondat ki az emberrel attól függetlenül, mit csinál az életben és hol tart benne. A mentális parák ismert jegye, hogy bárkit utolérhetnek és ha ott vannak, akkor telibe szarják azt, hogy mennyi pénzed vagy hírneved van. A valaki tényleg „csak” egy valaki lesz, aki a világ egyik legismertebb sport edzőjeként ugyanúgy csendben szenved, mint az a szomszédod, kollégád, haverod aki most megy át rajta. Aztán pedig jobb esetben elkezd beszélni róla és tenni ellene, ahogy most Klopp tette. Kudos, hogy leült a kamerák elé és elmondta mindannyiunknak a döntése hátterét. Így kerek a kép.

A burnout igazi ellenszere, ha kihúzod a mostani töltőt és elmész hosszú időre valami tök mást csinálni és azzal töltekezni. Klopp 56 éves korára elérte azt, hogy pont úgy léphessen le a színpadról és annyi ideig, ahogy szeretné. Az is rendben lett volna, ha pénteken feláll és Ljinders hozza le a szezon végét, innen nézve még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat a vele eltöltendő maradék pár hónappal. Szépnek tűntek azok a pletykák, amik az örökké tartó szerződéshosszabbításokról szóltak és melyekben a Nunez-Diaz-Szoboszlai csapattal ugyanúgy megnyer mindent is mint a Salah – Mané – Bobby trióval tette. Aztán bekopogtatott a valóság és az egészség még a 26-os hosszabbítást is elfojtotta.

Klopp 1-2 év múlva ilyenkor jobban lesz és meglátja majd, hogy akar-e még edzeni. Lehetőségei bőven lesznek, és ha a visszatérés mellett dönt (amit nagyobb eséllyel valamilyen formában megtesz majd) akkor igen furcsa lesz látni más csapat padján. De Liverpool is lesz, sőt az már ugye a következő szezonban is, hívják a menedzserét Xabi Alonsónak vagy másnak. Elsőre az is furcsa lesz, biztosra vehető gyerekbetegségekkel eleinte. De az mindig jusson eszünkbe, hogy az alternatíva egy egyre fosabbul levő Klopp lenne.

Márpedig utolsó, amit látni akarunk, az egy meccsek után a Kop elé menni alig bíró Jürgen Klopp. Tartozunk neki annyival, hogy teljes támogatásban engedjük el.