West Ham – Arsenal

Két nagyon más kaliberű meccsről fogok pár szót ejteni, a mennyire érdekel / mennyire fontos skála végpontja érkezik egymás után. A West Ham elleni győzelem szép dolog, de nekem fasorban sincs egy Anál elleni három ponthoz képest. 

Formaidőzítés, béláim, ez a kulcsa a szerdai meccsnek. Azt tudjuk egyébként már régről, hogy egy nyögvenyelős 0-0 meg egy 5-1 között egyébként teljesítményben belerakott energiában sokszor csak 10-20% százaléknyi különbség van, néhány nüansz is kurva nagy varianciát tud okozni az eredményben. Nem úgy, mint pl a kosárlabdában, ahol alapból kurva sok pontot (értsd: gólt) szereznek a csapatok, szóval ezek a szezonalitások kevésbé látványosak, a foci remek sportágában meg csak kapkodjuk a fejünket, hogy miért is nem ment ez ugyan így pár nappal ezelőtt.

Egyrészt nem lehet minden meccset a szezonban LASK meg fos West Ham ellen játszani. Ez a West Ham alapból nem fos csapat, formaidőzítés alatt azt értettem, hogy nem nekünk, hanem nekik sikerült a formát (a mi szempontunkból) jól időzíteni. Annak ellenére, hogy védekezni jöttek, a meccs nagy részében csak azt nem sikerült jól, gyakorlatilag napszaktól / meccsszaktól (van ilyen szó? mostmár van) függetlenül tudtunk 4v4 vagy 5v5-ös szitukat kialakítani, egyszerűen azért, mert a taktikai repertoár legmélyebb bugyrából előrángatott, kevesek által ismert eszközzel, az úgynevezett lapos 5m-es passzal át lehetett játszani őket minden fronton. A támadókat a tingli-tangli területet / passzsávot (nem) fogó presszingjükkel, a középpályájukat ugyan így. Gakpo, Elliott, vagy aki akarta bátran fel tudta szedni a labdákat a támadó harmadban, aztán senki nem volt ott, hogy az élő szart is kirugdossa belőlük, ahogy általában PL csapatok ellenünk szokták csinálni. Innentől a művelt német erre a „tough luck” kifejezést használja, ha megvárod, hogy szépen bekurblizza magát egy Klopp féle Liverpool, akkor lehet fáradni a kasszához 5-6 gólért.

Pláne, ha a frusztráltság elleni legjobb orvosság, a korai gól is megérkezik, innentől végkép a legjobb arcát tudja mutatni a csapat, különösen, ha az ellenfele olyan ütemben tud csak kontárzni, hogy még a legendásan nem túl fürge CB-ink is le tudják követni. Azt azért adom, hogy Hendó után Szobo kezében azért el tud sülni a kapanyél, ennek azért lehet olyan előnye, hogy elkezdenek jobban fellépni a középpályásainkra a betömörülő csapatok, ami meg teret tud nyitni az alap játékunkat jelentő dinamikus összjátékhoz. Más kérdés, hogy látszólag kezd kialakulni egy ilyen mini Balotelli effekt: Elliott, CuJo, többször Szobo is inkább lőnek 16-oson kívülről, hiszen technikai megvan, más kérdés, hogy ennek ellenére inkább kevesebb, mint több sikerrel. Amikor ennyi helyzetet tudsz kialakítani, akkor nem fáj a szőnyegbombázás, meg a meccs végén a statok is jól mutatnak, viszont amikor 10p-eket kell szopózni mire visszaszerezzük, felküzdjük a labdát, akkor ez fájdalmasabb is lehet.

Ez amúgy mindig ilyen tudom, nehéz belőni a jó egyensúlyt, tényleg. Ha tudom, hogy földre fogok seggelni, akkor inkább leülök, ha szarul megy a csapatnak miért rotálunk annyit, nincs momentum, ha nem rotálunk akkor miért nem rotálunk, ha nincs gól, miért nem lőnek távolról, ha lőnek távolról, miért nem lövik be. Szerintem mindenkinek be kéne baszkodnia meccsenként 2-3 gólt harmincról, nem kell annyit futni, aztán lehet őrizni a sok kis 10 gólos győzelmet. Ez ilyen. 

Ez a december ilyen év végi hajrához hasonlít csak kicsiben, minden csapat szed be sérüléseket, hol komolyabb, hogy kevésbé komolyabbakat, mindenki csapágyasra van már most küldve válogatott meccsekkel meg kupákkal meg minden fasszal együtt, szóval itt lehet okosnak lenni meg szépnek, de nap végén itt három naponta meccset játszva all out megy mindenki, aztán lesz ami lesz. Ide érkezik meg az Arsenal hasonló cipőben mint mi. Ez még az évnek az a szakasza, amikor még mindenki nagyon elhiszi, hogy tavasszal a shitty nem fog 20 meccset nyerni egymás után rombolva le mindenkinek az összes nedves álmát ami van, valamilyen szuper 8D sakk felállással, ahol Stones a 9-esbe visszavont támadó inverted fullback, Haaland bal wingbackből indul szögletet rúgni, amúgy meg 4 CB játszik CM-et egyszerre, miközben Grealish CB-ből osztogat. Na itt a nagyon elhisszük magunkat télen varázsvilágban csap most össze shitty mögötti második hely szemre két legerősebb kontendere.

Bevallom Anál meccseken sokat nem szunyókáltam mostanában, az utóbbi hat hetet elég erősre sikerült megnyomniuk, ahol egyedül a Villa elleni szopó az, ami nem sikerült valami szépre. Sérültekkel nem állnak rosszul, főleg perememberek estek ki, amit láttam belőlük ez az Odegaard – Rice tandem elég jól megérkezett, Martinelli – Saka – Jesus hármas meg pont a mi neuralgikus pontjaink ellen a legveszélyesebb. Egy jó 10p-es videót össze lehetne vágni az utóbbi évekből, ahol Martinelli taknyosra szopatja az öreg Trentet, aki bár idén egyel jobb formát hoz, de védekezésben még mindig nem a legélesebb kés a fiókban. Másik oldalon a Saka – Tsimi társastáncot se utóbbi fogja vezetni, ha támadnunk kell (ami hazai pályán alap playbook) akkor könnyen meg tudnak minket futni, pláne, ha Havertz helyett húz egy merészet az öreg Arteta és Trossardot is kezdeti. Én rámennék egy ilyen jó 4-2-4-es broken teamre a helyében, aztán addig tart a meccs amíg Szoboék bírnak hátrasprintelni 16-ostól 16-osig. Másik oldalon én nem szakarodnék a 60-adik percig, alapból Gomezzel kezdenék jobb védőben, középre behúzódnia felesleges, hiszen ott lesz default Endo mellett Trent, aztán tud segíteni, ha nagy a szopó hátul. De mint tudjuk a foci mellett a lovakhoz se értek, felteszi Kloppo amit szokott, aztán max csodálkozik, mint a sapkás tigris, vagy majd csodálkozok én.

Az erőviszonyok, az eddigi és ránk váró meccsek meg a kockával dobás által boldolok egy 1-1-et, meg valami epikus bírói buziságot ami megakadályozza a 2-1 kialakulását, azt egyelőre nem tudom megmondani, hogy melyik csapat kárára.