Egy pont

A mérkőzés összképe alapján tökéletesen elégedettek lehetünk az egy ponttal.

Kis kitekintés: bocsi a csúszásokért, életke eléggé cibál mindenkit a jakuzziban, és a Morseyball óta kicsit lendületet is vesztettünk, szóval nem éljük legjobb napjainkat, de próbáljuk összekapni magunkat. Ennek érdekében szombaton Szücsivel és Gringowal találkoztunk, hogy megnézzük a meccset. Ittunk két kávét, két szódát, egy teát és két kólát, ráadásul a 70. percben nekem le kellett lépnem színházba, szóval, jah, értitek.

A mérkőzésen a City jobban játszott, több helyzetet alakított ki, többet volt a tizenhatosunkon belül, többet volt a támadóharmadukban, több labdaszerzésük volt ugyanitt. Ehhez még hozzá jön, hogy a Liverpool jelenleg eléggé (át)alakuló fázisban van, ők meg BL-t nyertek (és erősítettek Dokuval, jóég), és a kulcsjátékosaik fele nem játszott Dél-Amerikában szerdán! Azt hiszem, Mac Allister nyilatkozta, hogy alig bírta nyitva tartani a szemét a pénteki taktikai értekezleten az utazás és az időeltolódás miatt. Ennek tükrében ne csodálkozzunk Ali hibáján sem.

A taktikával kapcsolatban nem igazán értettem a letámadásunkat. A Chelsea az Arsenal és a City ellen is remekül csinálta a két emberes letámadást, ahol Jackson és Gallagher nem direkten a védőket támadta, hanem inkább a passzopciókat zárták a védők és a középpályások között. Mivel nem agyig feltolva kezdték a letámadást, sokkal kompaktabb maradt a Chelsea, és ha véletlenül át is játszották a City játékosai a Chelsea első védelmi vonalát, a londoniak középpályásai akkor is oda tudtak érni az épp labdát kapó City játékoshoz, akiknek így nem maradt elég hely egyből helyzetet kialakítani. Ezzel szemben mi nem teljesen ezt csináltuk: a Chelsea-hez hasonlóan megpróbáltunk 2 középső emberrel letámadni (Dominik és Nunez voltak ezek, Szalah és Jota sokkal többet zárt vissza a szélen, mint általában), de nagyon magasan tettük mindezt, aminek az lett a következménye, hogy ultra hosszúvá vált a csapat, és egy jó felpassz után nem egyszer 4v4-ben vezethetett a City támadást.

Már az ellenfél tizenhatosánál kezdi Dominik és Nunez a letámadást, Szalah-MacA-Cujo-Jota négyese próbálja zárni a passzopciókat és szűkíteni a területet.

Nem túl hatékonyan, mert Ederson egy passzal megtalálja a sorok közé visszalépő Bernardo Silvát. Ederson evvel a passzával 6!!! Liverpool játékost vesz ki a játékból.

Máris 4v4 elleni játékhelyzet alakul ki a védőharmadunkban, ahol Foden szép lövését Alisson extra védéssel hárította.

A City-letámadása is hatékonyabbnak bizonyult a miénknél, így tényleg azt mondhatjuk, hogy csak egy TAA gólnak köszönhetjük a mérkőzésén végén az egy pontot. Egy olyan mérkőzés végén, ahol sem kollektíven sem egyénileg – érthető okokból ugyan, de – nem voltunk a toppon. Folytatás jövő hétvégén a Fulham ellen. Mondjuk közben lesz egy meccs csütörtökön, csak nehogy elfelejtsük! #önirónia