Első benyomások, harmadik meccs

2 meccs után tabellát nézegetni badarság, de benyomásokról beszélni már lehet, kiváltképp egy olyan turbulens nyári ablak végefelé, amilyen az idei. A Newcastle képében proper teszt is érkezik vasárnap, azért hogy lehessenek további benyomások.

Lassan ideje valamiféle shortcutot is létrehoznunk arra, hogy nagy lyuk tátong a védekező középpályán Liverpoolban. Tudjuk mi történt a két Chelsea felé így-úgy elvesztett targettel; tudjuk hogy vettünk egy 30 éves tagot a Bundesligából aki majd elválik, hogy sebtapasz-e vagy valami több annál; és azt is olvassuk, hogy mozgunk még a piacon. Onnan nézve fura is lenne nem mozogni, hogy per pill ott vagyunk, hogy a tavalyi rozoga midfieldről nettó 4 játékos távozott és 3 érkezett. Nehezen adja ki a matek azt, hogy ez megnyugtató.

2 forduló alatt 4 pont jött ki, aminél vannak rosszabb dolgok a világon. Ha sommázni akarunk azt mondhatjuk, hogy Szobo és Mac Allister eddig jónak tűnnek, a támadóegység szintén funkcionál. Hátul viszont vannak bajok, legkésőbb a Bournemouth találkozó elején lehozott tragikomédiánál szembesülhettünk a mélységükkel. Szép fordítás volt aztán, kiváltképp a bullshit pirost követően sokszor úgy tűnt, mi kerültünk emberelőnybe. Ráadásként Szobo is hozott egy MOTM-öt az első hazai meccsén, amit egészen parádés volt átélni a nemzeti szívünknek – nodeazért nem lehetett őszinte a mosolyunk a végén, merthogy az eleje…

Jövögetnek klubközeli cikkek arról, hogy Endóval A-csapatosként számolnak Kloppék és vele, Bajcetic-csel és egyéb 6-osra haknizni tudó játékosokkal elégedetten fut neki a szezonnak az edzői stáb. Meglátjuk, hogy ez mennyire igaz vagy csak ügynökblöff, mindenesetre ennek a cikknek a keretében induljunk ki abból, hogy innentől kezdve már legfeljebb egy-egy plusz test érkezik középre, illetve talán hátulra.

A helyzet úgy áll, hogy a vasárnapi ellenfelünk marha jó: az olajos pénznyomtatás hamar tudja eredményezni az ilyesmit. Idén főleg hátsó középre és hátsó hátsóra erősítettek, a kiemelt igazolásuk Tonali volt a Milantól, aki rögvest az ever-legdrágább olasz focista is lett. Megvolt nekik is a “játékos elvesztése Arábiába” subplotjuk Saint-Maximinnel, ami nélkül nem nyár a nyár 2023-ban. Tegyük hozzá, hogy a srác nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ahogy erősödött a csapat, úgy vált egyre inkább epizodistává, így kevésbé lehet fájdalmas az elengedése, mint mondjuk nálunk az emlékünkben szépen élő Fabinhóé volt.

A Newcastle lényegében megölte az Aston Villát az első félidőben, majd a másodikban egy góllal kikaptak a City-től. Ez két olyan dolog, ami meg szokott történni erős Premier League csapatokkal. Sokan elmondják Howe csapatáról, hogy szeretik padlógázzal kezdeni a meccseiket, ami (checking notes again) a második meccsünk első etapját ismerve elég para lehet. Ha eltelik 20 perc úgy, hogy álljuk a sarat, lehetünk optimistábbak, de sajnos benne van a levegőben az is, hogy bedarálnak. Egy biztos, Endo csukafejessel ugrik a mélyvízbe. Illetve, ha már high intensity, Mac Allister bullshit pirosa nem emelkedett eltiltásra a fellebbezésre, ami segít.

Olyan szaga van ennek, mint az első tesztnek két, kicsit meghosszabbított előszezon hangulatú találkozó után. Nem dől össze a világ, ha itt kikapunk, de a 3 forduló alatti 4 pont képétől nehéz volna felajzani. Részemről betippelek 1:1-et, mindent összegezve azzal elégedettek lennék. Ha meg nyerünk, nyerünk. Ha bemegy, gól.