Madrid beharang

Van ez a labdarúgás érzelmi oldalára építő, lelkesítő, minden mindegy ez csak egy játék és bármi lehet beharang típus amit elő lehet ilyenkor húzni a kalapból. Bajnokságban kergetett álmokat nehéz komolyan venni ilyen Boszmosz elleni meccsek után, többi kupából már kiestünk, mi maradt!?! Reménykedés? Vannak csodák? Mi meccs volt a Barcelona ellen? Vagy csak maradjunk a realitás talaján és fogjuk fel úgy, hogy jobb lesz ezen a szerda estén meccset nézni, mint meszkalinra ráinni. 

Nyitom itt komótosan a söröm helyett a Liverpool nevű varázslatos műintézmény hátralévő meccseit tartalmazó kalendáriumot és látom, hogy tényleg csak a Madrid elleni csoda van egészen áprilisig. Akkor aztán jön majd a shitty, nekünk alapvetően válogatott szünet után közepesen esnek jók a sportesemények amúgy is, a strandkorlát kék tevenyereggyártók ellen meg különösen nem jó visszatérni Anglia fosabbik felébe. Folytatni aztán a Dinamóval meg az Anállal, szóval ha eddig volt is matek ami kihozta a top4-et a szezon végén, valószínűleg április közepére akkora gellert fog kapni, hogy a fal adja a másikat. Persze, nekünk ezek a sittes kiscsapatok a mumus idén, de én azért még tudok hinni valami fajta isteni igaszság szolgáltatásban, hogy az érkező topcsapatok belecsavarják az idei félszar csapatot valahova a 4-es metró mélységéig a föld alá, hogy tényleg elengedhessük már végre ezt a fingot, amit a Quimby is annyi ideje szorongat. 

És ez a mai délután, kora este még az utolsó pillanat. Ülsz az egyetem lépcsőjén, lassan kezdődik a vizsga, az előzőről eléggé kikúrtak és a mostanira se tanultad meg hirtelen a középpályás védekezés nagykönyvét. Oké, lehet, hogy megint szopó lesz, de ha vége, akkor két hét szünet, akkor bepótolom, megtanulom, felkészülök, és a maradék vizsgákat egyből veszem, hogy ne legyen totál bukó az idei félév. El is hiszed magadnak egy pillanatra, minden szép lesz, csak kicsit oda kell tenni magad, meg is lesz. Más kérdés, hogy egymás utáni napokon lesz három vizsga, nem lehet újrázni, ha kívülről néznéd saját magad, akkor kb bele se kezdenél. Meg amúgy is, abban a két hétben nem fogsz kocsmázni, nem jársz el bandázni a haverokkal, meg a csajod se jöjjön át, mert csak tanulás lesz. Aha. 

Persze, most megnyomjuk a Reált, csodát teszünk, feltöltődünk a válogatott szünetben aztán lehozunk mindent is. Ha ez lenne az első meccs a Real ellen akkor is minimum kérdéses lenne bennem, hogy az idei szezon tanulságai alapján hozunk-e egy döntetlent, így, hogy Macilacinak még sietni sem kell sehova, nyugodtan lehet ölni a játékot, tartani a labdát (amit relatíve tudnak), kicsit fetrengeni, kicsit baszakodni a bedobással, hát, mondjuk hogy nehezebb dolgokat is oldottak már meg az életben. Bevallom az a nehéz ebben, hogy ha Lipcse, a Dortmund vagy akár valamelyik angol csapat ellen vagyunk három gólos szopóban akkor csak úgy saját szórakoztatásukra kijöhettek volna ellenünk focizni és látunk egy jó meccset még akkor is, ha egyébként nem megyünk tovább. De most még csak ezt se tudom nagyon magam elé képzelni, hogy egy olasz edző által vezetett Madrid amelyik hétvégén a Barca ellen játszik bajnoki meccset (eggyel jobb hail mary szituban mint mi) majd itt nekiáll egy vidéki parasztbunyónak ahelyett, hogy addig tördelné az egész meccset, amíg le nem lehet sétálni. Vagy elfárad a liverpooli középpálya, ami nagyjából a második félidő ötödik percére tehető. 

Szóval legyetek ti is pozitívak, igyatok sok alkoholt és nézzetek valami sittes arab streamen párhuzamosan Southampton – Brentfordot, a kettő együtt adhat némi sportértéket az estének. Addig, amíg be nem jön Milner, akkor akár ki is lehet kapcsolni, én is ezt fogom tenni.