Hyper Combo

Lenyomtuk a wolvest, 4 meccsen kijött a 2-1-1-es mérleg, ami híven tükrözi a szezonbeli formánkat, elcseréltem volna az FA kupás győzelmet a bajnoki vereségre, de ki nem? Robogunk tovább, mert mozgalmas napokat élünk, mikor délelőtt rábólintottam, hogy megírom a torlódó posztokat így március elején, még nem is gondoltam volna, hogy micsoda fordulatok várnak rám pár óra leforgása alatt. De kezdjük szépen sorjában a farkas-tehenész kombós kontent cunamit.

A hétvégi agyzsibbasztó palasz meccs után frissített kezdővel mentünk neki a Wolverhampton meccsnek, aminek meg is lett a haszna, Bajcetic remekelt, látszott rajta az igény, hogy a pályán nézzen végig egy hasonlóan kilátástalan első félidőt. Nunez mellett most Jota először kezdett sérülése óta, csodálatos férfiként ragyogta be a csatárposztot. Fabinho focistának hatott, szinte borítékolható volt, hogy előbb utóbb, de valami történik majd. Így is van megtörtént a VAR történetének egyik legidiótább elvett gólja. Vajon ha megfordítjuk a faltot és ezt a bűncselekményt Salah ellen követik el, 10 esetből hányszor kapunk 11-est? Thanks for coming to my TEDtalk.

Az élet kerekített, gurítottunk kettőt és három ponttal a zsebben mehettünk is rá a hétvégi rangadóra. Salah gólt lőtt, mindenki vidám lehet, most, hogy Mo is az. Gyalázatos telet hagyunk magunk mögött, talán Mané első szezonjában égett ennyire a gatya, mikor elment afrikázni, vagy mikor nem voltak belső védőink a 21 telén. Csodás napok voltak, pár évente lesznek még ilyenek. Jelenleg lóg a levegőben a BL kiesés, bár látva a tegnapi Barca ellenijüket azért látható, hogy nem verhetetlen ez a brigád sem. A hétvégével egy brutális tavasz indul meg, remélem a télen kipihenték magukat a srácok, elbasztak mindent is amit lehet és képesek rá és remélem nem tartogatnak negatív meglepetéseket már. A United, B’mouth, Real, City, Chelsea, Arsenal sorba nem nagyon lehet belehibázni, ha bármennyire is komolyan gondoljuk ezt a top4 dolgot. A fenti 6 meccsre van bő egy hónapunk, aminek talán a legrosszabb kifutása lehetne egy erős közepes eredmény. Pont annyira fos, hogy még reménykedjünk a tavaszon tovább, de nem annyira szar, hogy matematikailag is hatalmas hátrányba kerüljünk, viszont nem is annyira jó, hogy fixen felkússzunk egy jó sorozat után a dobogó közelébe. Természetesen bármi is lehet.

A folyamatos rangadók sorát a tehenészek anfieldi látogatása nyitja, akik friss karalábékupa győztesen érkeznek, igen jó formában. Persze dob a kupa a hangulaton is, de alapvetően a MU jelenleg jól fut. Ten Hag a szezon elején hamar feladta a nagyon mélyről építkező és labdabirtokláson alapuló elméleti síkot és igen hamar váltott egy pragmatikusabb kevésbé magasan, de igen kompaktan védekező taktikára. Ebben sokat segített, hogy az öltöző szétcincálásán kívül nem sokat hozzátevő Ronaldo lelépett homokozni. A masszív klasszis új igazolások beértek, felszabadították a labdával kevésbé ügyetlen társaikat a tehertől, hogy valahogy támadást kell építeni. Lisandro Martinez, Casemiro és Eriksen is beépült és ennyi labdabiztos játékossal a csapat tengelyében igen kombinatív támadásépítésekre és presszing rezisztens játékra lettek képesek. Rashford lubickol, hogy végre van mögötte rendszer, be is érte az örökgóllövő listán Bendtnert. Emellett pedig emlékezzünk meg a hamisítatlan ütnivalófejű brazil szélsőről is, akinek a találkozását Robboval igencsak várom.

A srácok a héten felvettek egy podcastot is, amit kedves patronálóink már hallhattak, valamint gyártásba került az első hamisítatlan Vörös Fonat póló is, amivel még karácsonyról lógtunk az előzfizetőinknek. Hallgassátok szeretettel a Jakuzzi Hangjai valahanyadik adását, ahol a kiheverik  a madrid meccset és búslakodnak a jövőn.

Aztán péntek délután jöttek a hírek és értelmet nyert a kapkodós készülődésben a gondolkodás nélkül vállfáról leakasztott Firmino pólóm. Bobby döntött és elköszön a nyáron a klubtól és szabadügynökként a piacra lép, ne izguljatok, nem búcsúposzt lesz ez, de azért erről nem lehet hallgatni, rangadó ide vagy oda. Régóta készülök erre a pillanatra, sokszor elképzeltem, milyen helyzetben ér majd a hír pár év múlva mikor leketyeg a mostani hosszabbítása. Gondoltam biztosan egy megnyerünk mindent szezon után a buszon nézem majd Bobbyt napszemüvegben táncolni és az öröm elviszi a szomorúságot. Tartottam tőle, hogy ez a távozás hasonlóan romra rak majd, mint Torresé anno. Utána úgy éreztem nem lesz olyan játékos, akiért ennyire rajongok majd újra. Lehet így próbáltam meg védeni magam, de elhitettem magammal, hogy kinőttem a játékosokért rajongásból, ennyi volt több sem lesz, majd 8 évig folyamatosan aranyozta be napjainkat Bobby mosolya.

Eljött ez a nap és nem érzem magam szomorúnak. Várható volt, érezhető volt, hogy Bobby akkor szárnyal, ha játszik, de egyre kevesebbet játszik és ez a tendencia a Liverpool versenyfutásában nem tűnik megfordulni. Imádtam minden évét a klubnál, minden meccsét, minden finom labdaérintését, minden gólörömét és úgy egyáltalán azt az embert, aki a legközölebb játszott az ellenfél kapujához, de a legnagyobb szívvel és önzetlenséggel szolgálta a társait. Hogy ezt hogyan tette arról méretes posztot írtunk Mátéval még pár éve. Folyamatosan kidolgozta a lelkét a csapatért és a taktikáért és emellett csodálatos gólokat és gólpasszokat jegyzett hétről hétre. Itt volt, amikor ki kellett húzni a csapatot a ködből és a szarból, itt volt végig, Kloppal és vele értünk a csúcsra és lebegtünk akörül a post-COVID szezonokban. Láttuk 100%-on pörögni és láttuk, ahogy bedarálja az évi rengeteg meccs és a gegenpresszing. Tavaly év vége felé jegyeztem, meg, hogy kiváló élmény nézni egy nagypapaként totyogó Bobbyt és körülötte loholó unokáját Diazt.

Bobby kidolgozta a belét gyerekkora óta, megérdemli a freeagent nyugdíjt, valahol a mediterráneumban stabil kezdőként egy középcsapatban. Valószínűleg nem volt ez egy könnyű döntés neki, de hívja a gyep és lezárja azt a 8 évet, amit láthattunk tőle és örülök, hogy láttam.