Több is veszett Párizsnál

A hogyan és a mérték fájó, de nagy totált nézve egy sima BL kiesés most a legjobb dolog, ami a Liverpoollal történhet. Nos, efelé sikerült lépni egy nagyot.

Ha 5 gólt kapsz otthon a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, akkor elmegy a következő 24 óra azzal, hogy az életvitelszerűen nagyokat mondó emberek nagyokat mondanak, a mémoldalak elkezdik ütni a vasat, ezek kettősének hatására tömegesen kezdik a szurkolók is a történelmi címkékbe belehergelni magukat – aztán egyszer csak kialussza magát mindenki.

Szögezzük le persze, hogy 5 gólt kapni otthon a Famous European Night At Anfield ™ keretében elég cink. Viszont a kontextus fontosabb mint maga az eredmény. Ha tavaly ilyenkor jön, azzal nagyon nehéz lett volna mit kezdeni. Most viszont a 22 augusztusa óta tartó hullámzó vesszőfutásban ami történt az maga a norma, nem a kivétel, így legfeljebb arról beszélhetünk, hogy most tömörebben és több fénnyel és kamerával kaptuk arcba a jót.

Pazarul indult, de ez önmagában nem jelent semmit, elvégre a horrorokban is általában tök szép az erdő ahova túrázni mennek a szereplők. Darwin patent góljára érkezett egy Curtois oprendszer kódhiba, ezeket pedig érzésre fél perc alatt tükrözte a Madrid egy másik patent góllal és kapus oprendszer kódhibával, lecsavarva a maxon pörgő Liverpoolt és Anfieldet. A döntetlennel fordult félidőben már annyira nem érezhettük azt a Prime Vizoviczki sebezhetetlenséget, amit kettő idénél, de azért azzal az ETW-vel kevesen számoltak, ami kerekedett belőle aztán. Nem is érdemes sokat rugózni azon, hogy estek a találatok a második félidőben, egyik nyomasztóbb volt mint a másik. A legnyomasztóbb, és szürreálisabb, az a stat, hogy mindent összegezve a Real Madrid 1.6-os xG-vel rúgott 5 gólt az Anfielden.

Na de, vissza a kiindulási alaphoz, mielőtt ez a cikk is elkezdené túljelzőzni a történeteket. Ennek a Real körnek már a kiderülése óta billegő a megítélése a házunk táján. A legmélyebb téli hetekben mentsvárként szolgált, hogy hiába jönnek a pofonok az angol alsóháztól, két meccsen Európában még bárkinek nekimegyünk és ha arról van szó, hasonló körülmények közt írunk egy új 2005-öt magunknak. Ez a gondolatfonat mondjuk inkább Marvel képregény volt, mintsem focimeccs, de a reményt megölni egészségtelen. Aztán az elmúlt két hét kellemes Premier League történései – magukkal húzva a szintén mindig kellemes kevesebb játszott meccs tényezőt – a Top 4-es zárást kiemelték a matematikai szintből és ismét valódi versenyben vagyunk érte. Evidencia, hogy ez az egyetlen igazi cél idén, aminek a megléte vagy nemléte a Real Madrid nyolcaddöntőzéssel szemben évekre előre meghatározhatja a klub alakulását. Abba az irányba most léptetett az élet egy nagyot, hogy a tavaszi naptár kiürüljön heti egy meccsre. Nagy érték, ha az adott hamstringet csak szombatra kell lónyugtatózni, nem szerda-szombatra. Szóval ne csüggedjen senki, az a fontos, hogy otthon vetélkedés van újra, ha azt hozzuk akkor ez a Real Madrid kör csupán egy csúnya whatever lesz nyárra. A visszavágót legalább már csak ki kell döcögni.