neverton kiharang
Ritkán nézek Champo meccset, ezt sem sírom vissza.
A Bootroom game plan-je amúgy végre az idei realitások szutykos talaján fogant. Hozzuk a már nagyon jól ismert gyalázatos, erős elképzeléseket mellőző játékunkat. Ehhez fixen passzol Fabi 6-osban és Nunez támadóban, Gakpo keringőben. Az egyetlen játékelem az volt, hogy intenzitást csavarunk, és amikor lehet, szétfutjuk őket, leglátványosabban kontránál. Illetve – ok, második játékelem – Trent, Robbo baszkodja befelé a labdákat, hátha a tavalyinál csak harmadolyan hatékonysággal, de sikerül érkezni. Nem sikerült, nem baj, a kontrák elegek lettek a 2-0-ra.
Meccs közben egyébként végtelenül felbaszott, hogy ennyit sikerült egy hét alatt begyakorolni, de ez csak azért van, mert én még a tagadás fázis szélén táncolok. Ide bőven elég volt ez a sittesség.
Az intenzitáshoz vissza. Egyrészt kellett egy Bajcsy. Másrészt Trenték végre nem a hamis nyolcas reciprokának kifordított szárnyvédő feladatát próbálták a gyepre integrálni újabb sikertelenséggel, hanem csak „fusd meg a szélt, Arnold, legyen üres a fejed” felkiáltással tette dolgát, és kereste Salah-t. Harmadrészt Salah-Nunez-Gakpo: fussatok fiaim, azt jól tudtok kisírt szemekkel is. Ha sünbe áll az ellenfél, akkor majd kontránál.
Összefoglalva a meccset:
Mikor megláttam a kezdőt:
Mikor kapsikálni kezdtem az aznapi „taktikát”:
Mikor vége lett 2-0-nál:
