Mi lesz veled, Liverpool?

A szerda esti meccsen a Ligakupában a harmadosztályú Derby County csapatát fogadják fiaink. A VB a ligakupát is felborította: normál esetben ez a mai találkozó szeptemberben lett volna, persze az sem normális, hogy a BL csoportkör november elejére lement december eleje helyett.

A Derby County tavaly esett ki a harmadosztályba. Gyakorlatilag csak brit, vagy a brit fociban nevelkedett játékosuk van, így azt gondolom, egy tipikus brit kiscsapatot láthatunk majd.

A magam részéről az a véleményem, hogy erre a meccsre fel kell küldeni az ifit. Ha továbbmegyünk az jó, ha nem, az se baj. Mert ugyan jó volt tavaly a két hazai kupagyőzelem, de azért lássuk be: a 63 találkozó, amit játszottunk, baromi sok volt, és idei problémáink egy része a tavalyi rekordmennyiségű meccsből ered. Személy szerint nem bánom, ha idén nem megy a csapat nagyot a hazai kupákban, sőt azt szeretném, ha a bajnokságban a top 4 elérésére koncentrálnánk – ezen felül persze egy szép BL-tavaszban is reménykedem. Ezt a kezdőt remélem, de igazából az sem zavar, ha Jay Spearing is játszik majd.

………………..Kelleher

Ramsay, Phillips, Jarell Quansah, Tsimikas

………………….Bajcetic

…………..Jake Cain, Bobby Clark

………………Carvalho

….. Harvey Blair, Frauendorf

Sokkal izgalmasabb kérdés az “FSG eladja a Liverpoolt”- történet. Véleményem szerint ez egy igen komplex kérdéskör, nagyon sok szempontból vizsgálható.

Az én saját szempontom nagyon tiszta és egyszerű: aggódom – és azt gondolom jogosan aggódom – hogy eladják a Liverpoolt, és helyettük jön valami olajos tulaj, aminek két következménye lesz: abbahagyom a blogolást, illetve teljes szívvel és lélekkel nem tudok a csapatnak szurkolni.

Az FSG szemszögéből úgy vélem, teljesen érthető és logikus lépés az eladás. Ennek megértéséhez sok háttérinfót tisztázni kell, és néhány spekulációt el kell fogadni.

Kicsit bajban vagyok, mert két éve én írtam a Merseyball könyvben az FSG-t bemutató fejezetet. Ezt most igyekszem nem megismételni.

Nézzük a tényeket:

• A nagyon komplex helyzetet kicsit egyszerűsítve: a fociban vadkapitalizmus van – főleg Angliában. (A német csapatok és a Barca, Real egyesületi formában működnek, értsd: nonprofit civil szervezetek.) Nincsenek a csapatok arra kényszerítve, hogy nyereségesen működjenek. Az UEFA és az FA FFP gyakorlatilag egy vicc lett, az egyesületek pedig masszívan veszteségesen tengetik napjaikat. A legdurvább a Champo csapatok vesztesége és adóssághegye, amit azért gyűjtenek, hogyha feljutnak, akkor az a PL pénz miatt megtérül majd.
• A fociban a hagyományok tisztelete miatt a nemzeti szövetségek és a nemzetközi szervezetek a játék szervezői. Tudjuk, hogy az FA, az UEFA, a FIFA végtelenül korrupt szervezetek. Tulajdonosként biztosan még jobban bosszantana, hogy a fizetett alkalmazottaimat – miközben fizetem a bérüket a válogatott időre is – “bármikor”, mindenféle kompenzáció nélkül elvihetik. (Jó, van valami biztosítás válogatott sérülésekre és nagyobb tornák után a nemzeti szövetségek fizetnek valami aprót.) No meg az is dühítene, hogy a BL és hasonló sorozatokból hatalmas pénzt tesznek el a nemzetközi szervezetek, miközben kockázatuk nem igazán van.
• A foci sok szempontból konzervatív, elég csak a technológiák lassú és béna bevezetésére gondolni: lásd videóbíró. De üzletileg is az, mivel abszolút a TV-re fókuszál pénzügyileg, amikor ma már a TV egy kihaló műfaj.
• Amerikai tulajdonosunk van, kinek sportbirodalma többi tagja mind amerikai. Meg kell jegyezni azt is, hogy az amerikai sportközeg tulajdonosbarát. Értsd: úgy van felépítve az üzleti logika, hogy az ligaközpontú, “szocialista”, azaz kiegyenlítő a drafttal, fizetési sapkával, ergo “bármelyik csapat nyerhet” – elvű. Közben ez a tulajoknak is kedvező dolog, mivel a fizetési sapka mellett nagyon bénának kell lenni ahhoz, hogy valaki ne tudja nyereségesen működtetni a csapatát. (Btw.: a két bohócunknak ez a bravúr anno sikerült.) A közeg abszolút nem látja rossz dolognak, ha egy csapat nyereséges, és azt sem, ha egy tulajdonos osztalékként kiveszi a nyereséget. Nem csoda, mivel egy csapat sikeressége nem múlik azon, hogy nyereséges vagy veszteséges-e a klub.
• Ez a modell elég éles ellentétben áll a foci közegével. A fociban a jó szereplés nagyrészt pénzkérdés, és a pénzköltésnek nincs korlátja. Szurkolói elvárás, hogy egy csapat költsön minél többet, vegyen minél jobb játékosokat, nekik pedig fizessen minél többet: magyarán legyen masszívan veszteséges. Ma már sajnos tényleg ez a szurkolói elvárás sok esetben: legyen csak így a dolog, és a tulajdonos saját zsebéből pótolja a veszteséget.
• A fociban ma nagyon sok mély zsebű keleti tulajdonos van. Nekik nem számít a focira költött pénz, hiszen abszolút nem piaci alapon működnek. Számukra a csapat két dolgot jelent: a nyugati közvélemény előtt segít mosdatni a hírnevüket (lásd sportwashing), no meg, ha már unalmas a jacht és a magánrepülő méretével és árával fittizni Monacóban vagy Dubaiban a hasonló szupergazdagok előtt, akkor lehet a sportcsapattal is flexelni.
• A fociban ma pénzt tulajdonosként csak a csapat eladásával lehet keresni.
• A mai foci gyakorlatilag a vadkapitalizmusával egy keleti tőkebeáramlásra építő, nem piaci alapú, túlfújt dolog. Mondhatjuk azt is, hogy mára már kipukkanás előtt álló buboréknak tekinthető. A kínaiak 1-2 év erőlködés után kiszálltak a buliból, pedig volt időpillanat, amikor úgy tűnt, hogy komolyan beszáll a kínai bajnokság és a kínai tulajok a focibizniszbe. (Spekulálok: gondolom Micimackó kiszeretett a fociból).
• Ma Angliában egy bajnoki címre vágyó és BL győzelemben reménykedő csapatot nem lehet nyereségesen üzemeltetni. Mivel versenytársad az Emírségek és a kínai állam duója, vagy a szaúdi állam és a katari állam, akiknek nem számít a pénz, így két lehetőség van: vagy veszteséges vagy, vagy eljelentéktelenedsz.
• A Liverpoolt megvenni kb. 300-350 milláért – aminek egy része adósságátvállalás, így egyből ki sem kell fizetni – majd 12 évvel később 3-5 milliárdért eladni: jó biznisz. (A Chelsea ára tavasszal, amikor Abra papának eladási kényszere volt, így tuti áron alul kellett, hogy eladja, 4,25 milliárd font volt. A Liverpoolt tavasszal 3,6 milliárd fontra értékelték, szóval igen, valahol 3-5 milliárd között lesz az ár annak függvényében, mennyi érdeklődő van és mekkora lesz a verseny.)
• Az FSG összes kezdeményezése vagy általa támogatott reformkezdeményezés elhalt a konzervatív és/vagy korrupt közegen: lásd Szuperliga, PL reform a Covid kapcsán.
• Az FSG többször elég nagyot koppant a szurkolókon is, pl. jegyáremelés, Liverpool jogok levédetése.
• A világszinten magas infláció letörésére mindenhol emelkednek a kamatok. Ma már nem – pontosabban most nem – az ingyen hitel, de még csak nem is az olcsó hitel korszakát éljük.
• Tavasszal, amikor az FSG 10%-át adták el a RedBirdnek más volt a helyzet.

Nézzük a spekulációkat.

• Az NBA 2 db csapatos bővítés előtt áll. Elég régóta erős pletyka, hogy az új Las Vegas-i kosárlabdacsapatot az FSG alapíthatja meg. Nem hiszem, hogy ecsetelni kellene, mekkora biznisz Vegasban csapatot csinálni. A pletykák eltérnek a tekintetben, hogy ez Lebron Jamesszel történik vagy sem, aki ugye elég régóta tulajdonos az FSG-ben, cserébe az FSG intézi menedzselésének egy részét. Azt gondolom, van ennek alapja és ez a tény alátámasztja, hogy kell nekik most a készpénz. Üzletileg nem kérdés, hogy megéri lecserélni egy kb. ugyanannyit érő, de nyereségesen üzemeltethető kosárcsapatra a Poolt.
• Könnyen lehet, hogy a fociüzlet csúcsának közelében van. Ez alatt azt értem, hogy a mai tik-tok hosszúságú videókon, és tweet hosszúságú kommunikáción felnőtt generáció(k)nak a mai felgyorsult világban a 90+ perc hosszú, néhány gólos sport, azaz a foci már nem izgalmas, már nem köti le őket. Amennyiben meg a fiatalság már nincs meg, akkor a boomerek kihalásával a foci egyre rosszabb üzlet lesz.
• Nagy kérdés, hogy valójában mekkora innovációs, statisztizáló, optimalizáló potenciál maradt a fociban. Az nem kérdés, hogy többek között az FSG élére állt ennek a mozgalomnak és az okos-kevesebbet költő-innovatív modellünk sikerét ez hajtotta. Úgy vélem elkerülhetetlen, hogy a többiek is elkezdjenek komolyan analitikusokat, meg bedobásedzőt és hasonló innovációkat alkalmazni, így előbb-utóbb újra az elköltött pénz lesz a döntő. Ellenben az is igaz, hogy az amerikai sportokkal szemben a foci még mindig alulstatisztizált, így lehet benne potenciál FSG-szerű befektetőknek is.
• Szempont lehet, hogy Henrynek és az FSG-nek is elég sok nyilvános cége van, azaz ők a róluk szóló közvélekedéstől függő cég. Ez jelentheti azt, hogy nem éri meg nekik valami sportwashing emírnek eladni a klubot, mert többet buknak a bostoni napilapon és az amerikai sportcsapatokon.

A következtetéseim:

• Azt gondolom, nem kérdés: ha az FSG most az eladást választja, bőven a pénzénél van. Az ő szemszögükből nézve a potenciális NBA-csapatnál a pénznek jó, sőt jobb helye van, mint Liverpoolban.
• Az FSG ért a médiához: Werner onnan jött, valamint az övék az egyik legnagyobb lokális sport TV. Mindig is figyeltek arra, hogy mi kerül ki a közbeszédbe, és ha valami olyan került ki, amit nem, vagy nem úgy akartak, akkor gyorsan váltottak. Ez most tőlük egy kvázi tudatosan kitett “eladó” tábla, sőt szerintem már nagyon közel állhat a tárgyalás a végkifejlethez.
• Megértem, ha az FSG belefáradt a közeg megváltoztathatatlanságába, illetve a tisztességes verseny hiányába.
• Annyi pénze, amennyibe a Pool fog kerülni, keveseknek van “készpénzben”, hiszen a hitel ma éppen drága, így túl sok jóra nem számíthatunk az új tulaj esetén.
• Úgy vélem, a Liverpoolt megvenni 3-5 milliárdért, hogy majd az értéknövekedésen 5-10-20 éves távlatban jó pénzt keressen az új tulaj, nagyon kockázatos, így ennek megfelelően magas kockázatvállalású “cowboy”, vagy nem piaci alapon gondolkodó figura várható – ami számomra tragikus lenne.

Nyilván vannak ezeken kívül is szempontok és lehetséges kimenetelek, de nekem nagyon úgy néz ki, hogy közel a búcsú az FSG-től és elég erős a gyanúm, hogy nem fogok örülni az új tulajnak.