Pályán innen és túl

Tudom, már senkit nem érdekel a régmúlt: de tegnap este megvertük a Spurst! Kellett mint egy falat kenyér. A ma délutáni pletykák már persze kevésbé.

Kezdem a Spurcival, annak is a jó felével, az első félidővel. Fantasztikus teljesítmény volt a csapattól. Általában idén minden meccsünkön az az érdekfeszítő pre-match taktikai kérdés, hogy na ma vajon hogyan oldja meg a Trent problematikát a stáb. Tegnap egész jól, bár ez egyszerűen csak a visszahúzásából állt, semmi túlgondolás. És nyilván, igen, szarul fog védekezni, Béla, mert hát a szerencsétlenje nem arra lett felnátriumozva, hogy darazsakat zavarjon el nagy csápjaival, vagy hogy vonalon rohagáljon futólégyként. És egyébként továbbra is zavaró volt nézi, hogy a sokszoros asszisztrekord futballista ebben a nyomorék pozícióban így és ebben a formában.

Ehhez még kiemelendő, hogy Elliott nem jó 433-ban, főleg nem Trent oldalán. Ide középre egy Gini vagy egy 100-as tüdejű Henderson kell, hogy Trent Trent lehessen. Elliott meg Elliott, aki egyelőre látványosan imádja a 9-es csatárt – még inkább kettőt – 8-as poziból kiszolgálni és közben három tüdővel védekezni, semmint Wijnaldum lenni. Ugyanakkor Elliott meg még nem Elliott, mert csikó fürtös Balázs Pali, kinek torka még sokat köszörülhető altból mennyegző baritonba is. Nincs kétségem, hogy Kloppék kinevelik majd a megfelelő emberré, csak egyelőre nem tudjuk mi az a megfelelő embermodell szerencsétlen Elliottnak – sem sokan másoknak sem, de hát erről írtuk sokat.

Ami még nagyon ült, hogy a front3 egy 68. idei variációját mágnestáblázták fel a Bootroomban: úgy volt 433, hogy Bobby annyira volt libero a banánövezetben, hogy az nem is 433 volt. Nyunyóka így inkább Mané szerepbe ment balra – mindezt kiválóan a támadás részében (kulcspasszok, 1v1, befutások), nyilván még értelmezhetetlenül elődjéhez képest a presszing felében -, Salah meg jött ebbe a nagyon régi 9-felé mozgolódó Salah poziba. Mivel az egyiptomi világklasszis volt vasárnap este, behúztuk 2-0-ra a félidőt. Anélkül is be lehetett volna, mert a Tottenham annyira botrány volt, hogy csak az hitte el, aki látta az előző meccseiket. Nincs elég kávé az öltözőben, vagy nem értem. Meg sérült Son, igen. Ettől még csávókáim fele annyit sem futottak 45 percig, mint a rekordokat alulról döntögető mieink. A 3-védőzés amúgy van, hogy nem hülyeség, pl. mikor a szárnyvédőid seggét akarod bevédeni (khm), de 3 olyan szerencsétlennel, mint Dierék ezt így köszönte szépen a nem kicsit gyorsléptű csatárpárosunk, és úgy fűzték őket 1v1-ben, ahogy jól esett.

Aztán a második félidőben nem kicsit lefociztak minket. Egyrészt elfáradtunk, amit Conte nagyon jól rúgott még inkább mellkason a dupla szárnyvédő minőségbeli upgrade cseréjével (másfél perc múlva jött is a gól). Intenzitásban nem a béka segge alatt, a jó öreg Ragnar remegő táncoslábai alatt maradtunk. Tudta ezt Klopp is, aki megpróbálta a számára identitászavaros buszozást, lett is belőle annyi ellen-helyzet, hogy fájt kiizgulni. Mindegy, 3 pont, és jövünk fel, mint tapírfasz a fityma alól, mikor meglát egy rút öszvért. Lassan.

Hosszú lett, a pics., pedig ma az olajosok érkezéséről arkartam értekezni.

Na de az a kurva jó a Fonatban, hogy már minden szögből meg van ez értekezve az előző poszt komment szekciójában. Úgyhogy én ezt most nem feszíteném tovább, majd teszitek ti, mi, a fülesek; a napokban, hetekben.. években.

Egy gondolatot – faszt, bölcsességet! – azért a sorstalanságot érzőknek: “Valahogy mindig lesz, mert úgy még sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.”