Brighton-Rangers

Nagy reményekkel vártuk a válogatott- és gyászszünet utáni első meccset, ahol mindneki abban reménykedett, hogy egy játszó csapat ellen majd talán sikerül ráállni arra a pályára, ahová a csapatot vártuk az elmúlt évek teljesítménye alapján. Van, volt és végül lett még mit kijavítani, sikerült fullos védelemmel és középpályával nyelni a gólokat.

A sirályok igen jó idényt futnak, Pottert nem véletlenül vették meg kilóra. Persze nem ő ült a padon, de a rendszer és a játékosok tették, amit megtanultak alatta.

A liverpooli védelem és velük együtt az egész csapat lötyög. Nem arra értem, hogy lazáznának, egyszerűen nem konzisztens a teljesítményük. Ezt nagyjából 4 fő észrevétel mentén érdemes áttekinteni. Kezdjük kívülről a nagy kép felől és haladjunk az egyénig.

1. A csapat generációváltáson megy keresztül.
A tavalyi keret égető korosodó problémáihoz hozzá kellett nyúlni. Agyon rágtuk, öregszünk nem csak mi, de a játékosok is, nem lehet ugyanazzal a kerettel letolni 5 évet csúcsszinten. A front3 megbontásra került, érkezett már Jota is a roncs szezonra, aztán Díaz, nyáron pedig Nunez. Ezzel együtt a kiismerhetőség olyan szintre jutott, hogy a megszokott meccs kontrollt már nem tudta a csapat sebességből, sem egyéni technikai képességekből hozni. Új támadókhoz természetesen a csapatnak és a taktikának is alkalmazkodni kellett és ez új középpályás-feladatokkal jár. Egyrészről a lassúló-fáradó front3 még mindig a legjobb presszing számokat volt képes hozni, ami elősegítette, hogy a középpályára be lehetett rakni Thiagot, valamint elhárította a magasra tolt védelem főképpen a szélsővédők mögötti területeken nyíló veszélyt. Azonban azóta eltelt pár szezon, volt hogy a teljes védelem dögrováson volt és volt, hogy a majdnem mindent megnyerünk.

Nyilvánvaló, hogy a generációváltással érkezett arcok nem 2 hónap alatt érik el a csúcsot az új csapatban. Díaz és Jota szinte azonnali beépülése nagyban köszönhető volt annak, hogy mögöttük a csapat gerince stabil volt. A játékot és egymást szinte unalomig ismerték és egy-egy új arc nyugodtan játszhatott a saját erősségeire, a rendszer mögöttük tette a dolgát. A generációváltás azonban a középpályát nem érintette, maradt 3 top korban lévő kezdőjátékos és mögöttük teljesen más szerepekben kiváló helyettesítő B sor. Nincs egy az egyben helyettesítő embere a kezdőközéppályás sornak, fizikumot-futást csak Hendó és Fabinho ad, pozíciós játékban Thiago verhetetlen, de mögöttük félmegoldások sora van. Ha véltlen 1 netán 2 ember kihullik ebből a sorból, akkor azzal még a top korban és formában lévő Salah-Mané-Bobby hármas is szenvedett.

Itt érdemes megjegyezni, hogy amíg az elmúlt években a front3 fitten, tisztán és egészségesen tartása volt a kulcs addig jelenleg a középpályás hármas lett ilyen kérdés. Thiago és Hendó valószínűleg lefelé fog megindulni innen, a jelenlegi éveik az utolsók ilyen intenzitással (ugyanez igaz Salahra is). Ebből kell a legtöbbet kihozni. Egyszerre van win now a sztárok top éveit töltve és egyszerre kell  túl sok új érkezőt integrálni egy megújult rendszerbe.

2. Védelmi összerázódás és Trent új szerepköre
A támadók mögötti csapatrészekre a támadósor átalakulásával új feladatok várnak. Díaz, Nunez, de még Jota sem hozza azokat a védekező akciókat, amik miatt szélsőként játszhatott Robbo és Trent, és elég volt emellé 2 belső védő. Több csapat ezt 3 védős rendszerrel oldja meg, amíg nálunk az agyig feltolt belsővédők, a szélsőhátvédek mögé visszazáró középpályások és az irdatlan intenzitású presszing teremtette ezt meg. Ha a presszing lehal és nincs fizikalitás a középpályán, hogy ezeket a tátongó területeket levédekezzék, mert teszem azt Elliott nem Henderson, akkor jön az átlag Napoli és köszöni szépen kihasználja a jobb oldalt. Emellé Trent már jócskán nem a vonal melletti szaladgáló és beadó fullback, akinek az a fő tehetsége, hogy Salah oldalán alakít ki emberfölényt és ad be zseniálisan. Mivel a modern fociban nagyjából 2-3 hét alatt videóznak szét valami taktikai újítást, és pláne mivel Salahból is a legtöbbet kell még kihozni a maradék éveiben, így Trent egyre inkább a halfspaceben helyezkedett, ahol eddig Hendó sepregetett. Na most ez azt jelenti, hogy egyrészt a szélességet már nem Trent adja, másrészt akkor Salahnak kell, vagy az ő oldalukon játszó CM-nek. Hendó munkabírásával erre képes is, viszont amint átmenet van támadásból védekezésbe, nagyon könnyen pozíción kívül találja magát és magas támadószélső helyéről kell visszazárnia Trent helyére. Szuboptimális megoldás ez és egyelőre nincs meg rá a kidolgozott verzió. Ha Salah van kinn a szélen ő lesz súlytalan tükörszélsőként. Ha Hendó megy ki akkor esélytelen levédekezni a területet Trent mögött, ekkor Fabinho és Matip/Konaté/Gomez az aki 1v1-re készül villámgyors szélsők ellen. Nem véletlen, hogy a francia kezdett a BL döntőn.

Matip intelligenciája csodás adottság, nagyszerű szólói, passzai, olyan szinten törik meg a felállt védelmeket, ami hatalmas fegyver, mert egyszerűen nincsenek felkészülve erre, hogy ha Matip a 16-oshoz ér akkor ki lépjen ki rá, és ki maradjon a támadókkal. Emiatt a zavar miatt rengeteg ideje is van cselezni és olvasni a játékot és a megfelelő passzt vagy cselt megcsinálnia. Viszont ez megint támadásban hoz sokat, Trent mögötti területek fedezni és futóversenyre kelni a szélsővel már kevésbé az ő terepe, pláne ha Trent alapból azon a területen helyezkedik el, ahová Matip törne be. Az ellenfelek pedig szinte rutinná fejlesztették, hogy használják ki ezt a területet Trent mögött. Automatizmus szinten jönnek a belőtt labdák a jobbszélre, amire van idejük, hiszen a támadók presszingje lankadt. Ördögi kör ez, mert amint nincs presszing a lescsapdák és a terület fedezés nem működik hátul, ha Trentet magasan éri az átmenet. Ha nincs Henderson nincs aki zárjon, így Matip keresztez Trent mögé, ezáltal megnő a távolság VvD és Matip között, ha pedig Fabinho zár vissza, akkor az ő helyén támad terület.

Leomlott a bevehetetlen liverpooli védelem mítosza bármennyi ziccert is fog ki Alisson. Egyelőre se kikristályosodott új szerkezet nincs, ami kihasználja Trent támadópotenciálját és effektíven kompenzálja ezt védelemben, sem konzisztens kezdő a sérülések miatt, hogy legalább tempósan haladjunk afelé, hogy ezt sikerül élesben begyakorolni. 

3. Az elmúlt szezonok terhelése és a kiégés.
Adja magát a kérdés, hogy miért nem játszunk akkor valami nagyon hasonlót, mint 18-19-20-as években? Mert a jelenlegi keret képességeivel (öregedés és lassulás) már nem tudunk akár meccset eldöntő 20-30 perceket eredményesen ráverni bárkire. Másfelől pedig a folyamatos győzelmi kényszer, City üldözés, megállás nélküli hátrányból visszaküzdés felőrölte a keretet. Nincs olyan szezon, amikor nem tűnik fel, hogy Robbo, Trent, VvD, Hendó, Fab, Salah, Bobby vagy Mané nincs a meccsben, csak viszi előre az akarat, de a jó megoldások, a fejbeni gyorsaság és a koncentráció nincs meg hetekre, hónapokra. Ez természetes, hiszen mindenki emberből van, de lehet a kognitív torzítások miatt vagy az eredménytelen elmúlt hónapok hozták elő, de mintha egyre sűrűbben jönnének ezek a periódusok.

Ha végigvesszük a Klopp éra szezonjait nagyjából minden szezonban az életéért harcolt a csapat. Az első teljes szezonban egy igencsak alakuló csapat futott be utolsó pillanatban a BL helyre, következő szezonban BL döntő totál legatyásodva,  aztán BL győzelem és utolsó pillanatig harc a bajnoki címért, aztán bajnoki cím coviddal, aztán védelem nélküli top4 utolsó pillanatig. Igazából ezen a ponton kezdett megfáradni a csapat, a covid lezárások és a folyamatos halasztások, pótlások fixen heti két meccs, akkor is ha épp nem BL forduló van, EB, AFCON és egyéb haknik falunapokon. Majd tavaly egy mindent is megnyerhető szezon keserédes véggel. Még leírni is fárasztó ezt az 5 szezont, nem hogy minimális változtatásokkal, de a keret nagy része együtt maradt. Együtt sírtak együtt nevettek a Klopp igen megterhelő stílusú focijától és bármennyire is eltekeredtek a presszing potméterek a labdatartás irányába, az alap még mindig Bobby csillogó mosolya és annak üldözése.

Ez a folyamatos terhelés, ráadásul az Covid utáni borulások további sűrítéssel és az idei téli vébével, ami már csak 7 bajnoki meccsre van, biztosan lerohasztott mindenkit. Pláne hogy folyamatosan rohanunk a meccseink után, nincs pihenés a pályán, nincs kontroll. Vajon meddig lehet ezt komolyabb pihenő nélkül tolni? A bajnoki szezonban volt egyedül olyan, hogy sikerült átvészelni a válogatott szüneteket és egyéb leállásokat, de az látszik, hogy a csapatnak akkor megy igazán ha lendületben van. Ahogy haladnak az évek valahogy egyre nehezebben pörög fel üzemi fordulatszámra a csapat, függetlenül éppen milyen kezdő vonul a pályára. Akinek van kedve és ideje érdemes lenne megnézni, hogy hány napot töltöttek pusztán utazással a kulcsjátékosok és mennyit pihenéssel.

4. Alapozás (sérülések) és egyéni hibák
Az fentieket végiggondolva szépen haladva keret felől az egyéni szintekre, eljutunk a jelenbe, ahol valljuk be a nyári alapozás nem sikerült fényesre. Természetesen nem augusztus elejére kell bombaformába lendülni, de a sok sok sérülés mindenképpen intőjel. Ha egy csapat túledzett vagy aluledzett az ugyanúgy pontatlanságokhoz és enerváltsághoz vezet, de az előzőt ki lehet pihenni és épülni a befektetett munkából, viszont nem hordoz kevesebb kockázatot a sérülések terén. Ennek köszönhetően a teljes kezdő középpálya kidőlt a bajnoki kezdésre, így nem csoda, hogy az eredmények nem jöttek és a játék is csak ímmel-ámmal stimmelt egyes meccsekre.

A konzisztencia teljes hiánya, a fáradtság, a sérülések, a vészmegoldások és a folyamatos válság kezelés egyértelműen oka annak, hogy a játékosok halmozzák az egyéni hibákat. Amikből az ellenfél köszöni szépen tudja, hogy lehet gólt lőni. Aki látta a hétvégi meccset elég emlékezni Trent mellel az égbe feladott labdájára, a Newcastle ellen VvD-t húzta ki Almiron a pozíciójából nagyon könnyedén, Hendó elkúrt levétele a United ellen. Mindet büntették.

Ahogy a 20-21-es szezonban is a legsötétebb, reménytelenebb napok után is kijöttünk a gödörből most sem hiszem, hogy ez lenne a szezon teljes rendje, hogy csak x-elni tudunk. Ugyan jó lett volna, ha a sirályok nem visznek pontot haza, hiszen elég komoly október áll előttünk, de valahol várható volt, hogy se formában nem voltunk, se egészségesek nem voltunk, de legalább válogatott szüneten volt a fél keret. Amint sorozatosan összeáll a középpálya és nem kényszerűségből, hanem az ellenfélre szabva kapnak teret a fiatal prjoketek a kezdőben a csapat teljesítménye is ezzel együtt javul majd és nem csak X-re lesznek elegek Alisson bravúrjai. Hogy ez a szezonban mire lesz elég azt nem látni, bajnoki harc nem valószínűleg várható, viszont messze nincs minden sorozat lefutva, pláne azok amik még el sem indultak.

A BL-ben egy csúnya zakó és egy kiküzdött győzelem után fogadjuk a papíron leggyengébb ellenfelet, a skót Rangerst. Mivel tévéjük nekik is van számíthatunk arra, hogy kontrázni fognak Trent oldalán. Ha van szerencsénk végre láthatjuk élesben Ben Daviest, akit ugyan leigazoltunk, de mire a pincekulcsot megtalálta volna már el is adtuk. Fontos meccs ez na nem azért, mert olyan hatalmas játékerőt képviselne az ellenfél, hanem mert ez is egy olyan meccs, amin többet bukhat a csapat, mint nyerhet.

A mai poszthoz ebből a videóból inspirálódtam, ahol részletezik a jelenlegi taktikai problémáinkat.